A reggelin�l igencsak somolyg�s volt a hangulat. Mind a n�gyen �ssze-�ssze vigyorogtunk n�ha, de egy sz� sem esett k�zt�nk. M�g soha nem volt ilyen cs�ndes, egyben m�s szempontb�l m�gis besz�des reggelim. Akkor t�rt meg a j�g, amikor … :

-          Noncsi, k�rsz tejsz�nhabot? – k�rdezte t�lem Kimi a kaka�mra mutatva. R�n�ztem Alora.

-          K�szi, de nem k�rek. Csoki�ntet nincs? – k�rdeztem fapof�val. Mindannyian belepr�szk�lt�nk az italunkba.

M�g 2 napot maradtunk Kimi�kn�l Baarban, de ut�na a h�zunk fel� vett�k az ir�nyt. Volt p�r dolog, amit el kellett int�zn�nk. Egyr�szr�l ott voltak azok a munk�latok, amiket m�g a N�met Nagyd�j el�tt rendelt�nk meg �s h�t a baba szob�j�t is ki kellett valahol alak�tani.

-          Milyen sz�p lett a kert! – ki�ltottam fel, amikor meg�lltunk a kocsifelhajt�n. – Pont olyan amilyet szerettem volna!

-          Szerintem is csod�s! �s n�zd csak azt a k�t magas f�t! – mutatott a kert�nk v�g�ben �ll� 2 hatalmas t�lgyf�ra. – Azokra fogok �p�teni egy kis kunyh�t a kicsinek! – kezdett bele lelkesen. – Ha el�g magasra tessz�k, mindenre lesz hely benne neki! Micsoda mesed�lut�nokat tarthatunk majd ott! – mondta irt� lelkesen. – Persze csak ha majd beenged minket oda! – nevetett fel boldogan. Annyira aranyos volt! :D

-          Biztos, hogy azt te akarod majd fel�p�teni? – vigyorogtam r�. – Megvan hozz� a sz�ks�ges szak�rtelmed?

-          Te most k�t�zk�dsz velem? – �lelt mag�hoz, mik�zben a f�k fel� s�t�ltunk.

-          Igen. – ny�jtottam r� a nyelvem.

-          Ugye tudod, hogy ez�rt m�g megb�ntetlek? – vonta fel a szem�ld�k�t.

-          Rem�lem is! – adtam neki egy puszit vigyorogva. � sem b�rta tov�bb, mosolygott teli sz�jjal.

-          Nem is tudom mit szeretek annyira rajtad! – nevetett fel. – Mindig leveszel valamivel a l�bamr�l.

-          Hmmm… K�pletesen vagy sz� szerint? – vigyorogtam.

-          ������! – ki�ltott fel. – Seg�ts�g, �n ezt m�r nem b�rom! – nevetett. – F�lek, nem fogom b�rni melletted a temp�t! – kaj�nkodott.

-          H�����t, akkor m�st kell keresnem… - h�ztam az agy�t. Nem kellett volna.

-          AZT M�R NEM! – mondta szenved�lyesen �s mag�hoz �lelt. J� szorosan. – Ilyet m�g viccb�l sem mondhatsz!!

-          �rtettem, Kapit�ny! – mosolyogtam r� �s megcs�koltam. Lassan letelepedt�nk a f�k al� �s csak �lt�nk egym�st �t�lelve. Kis id� m�lva Nano megsz�lalt.

-          Tudod, min gondolkodtam? – k�rdezte.

-          Nem! Mindig meglep, hogy olyat is tudsz! – nevettem r� gonoszan.

-          Hi�ba pr�b�lkozol, nem fogsz tudni felh�zni! – mosolygott r�m.

-          Pedig ford�tva az�rt m�k�dik. – morfond�roztam.  Elr�h�gt�k magunkat. Nem tudom, mi volt velem, de igencsak pajz�n hangulatban voltam. :D Lehet, hogy a k�zels�ge hatott �gy r�m?

-          Sz�val min gondolkodt�l? – simogattam meg az engem �t�lel� kez�t.

-          H���t… Szeretn�k l�trehozni egy alap�tv�nyt. A Down-szindr�m�s gyerekeknek �s a sz�leiknek, csal�dtagjaiknak. – n�zett r�m f�l�sen. Amikor l�tta, hogy nem nevetem ki, b�trabban tov�bb folytatta. – Am�g abban a hitben voltunk, hogy a mi kicsink is ilyen beteg lesz… Sz�rny� volt belegondolni is, hogy min mehet egy Down-szindr�m�s kisgyerek kereszt�l. Azut�n kider�lt, hogy ez a kis pic�r itt a pocakodban, h�l’ Istennek eg�szs�ges, de akkor is… Sz�val rossz belegondolni, hogy ezekkel a gyerk�c�kkel nem sokan t�r�dnek. – hadarta el egy szuszra. – �gyhogy mi lenne, ha mi belev�gn�nk?

-          Ez… Ez szerintem nagyon j� �tlet! �n t�mogatlak benne, s�t, amib�l csak lehet, kiveszem a r�szem! De… - elgondolkodtam egy pillanatra. – Gyere, - ugrottam fel. – mutatok neked valamit! – fogtam Nanot, felh�ztam �s a kocsi fel� siettem.

-          �gy l�tom t�ged is felvillanyozott az �tlet. – mosolygott r�m Fer.

-          Igen! – mosolyogtam gyorsan vissza, majd el�g rendetlen�l elkezdtem kipakolni a b�r�ndjeinket, amiket persze Nando helytelen�tett.

-          Kicsim, neked most m�r nehezeket emelned! – korholt szel�den �s kivette a kritiz�lt t�rgyakat a kezeim k�z�l. – Ezeket t�bbet nem emelheted!

-          L�k�ttk�m, �llapotos vagyok, nem hal�los beteg!

-          Tudom. De ink�bb ne kock�ztassunk, j�? – k�rlelt komolyan. L�ttam rajta, hogy nagyon f�lti a picit �s engem, nem tette m�g t�l mag�t a „r�mh�ren”.

-          Rendben! – engedtem a szel�d er�szaknak. Kivett mindent m�dszeresen �s elkezdte behordani a h�zba. Amikor az utols�t cipelte befel�, �n is vele tartottam.

-          Ok�, �s most mit is kerest�l ennyire? – �rdekl�d�tt.

-          A laptopomat! – mondtam. Erre elkezdte kinyitni a b�r�nd�ket �s felt�rta �ket. Megtal�lta a k�rt t�rgyat �s �tadta nekem. Gyorsan bekapcsoltam, felugrottam a netre �s megkerestem a k�v�nt oldalt /.http://www.campbarnabas.org/ Odaford�tottam Nando fel�. – Ezt n�zd meg l�gy sz�ves. Szerintem ennek a mint�j�ra kellene az alap�tv�nyt l�trehozni. �s ha bev�lik, akkor tal�n Eur�p�ban mindenfel� l�trehozhatn�nk egyet – egyet.

-          Mi ez? Barnab�s T�bor? Hmmm.. – belemer�lt az olvas�sba. Egyre elm�ly�ltebben b�ng�szgette az oldalt.

Tudtam mivel fog ott szembes�lni, mert �n is a t�bor t�mogat�i k�z�tt vagyok, igaz m�g soha nem j�rtam ott. Ezt a j�t�konys�gi t�bort egy kedves h�zasp�r vezeti, Paul �s Cindy Teas. Az�rt hozt�k l�tre a t�bort, hogy a fogyat�kkal �l� gyermekek – legyen valamilyen szervi, neurol�giai vagy b�rmilyen m�s betegs�g�k, pl. a Down-k�r is – is megismerj�k azt, hogy milyen igazi, �nfeledt gyermeknek lenni. Maga a t�bor �gy van kialak�tva, hogy a kerekes sz�kkel k�zleked� gyerekek, a r�kos betegek, vagy akiknek m�s szervi elv�ltoz�suk van, mind megtal�lj�k azt a programot, amit �k is tudnak �zni, ugyan�gy, mint a t�bbi kisgyerek. Hiszen ez a t�bor c�lja: el�rni ezekn�l a gyerekekn�l, hogy ugyanolyan gyereknek �rezz�k magukat, mint eg�szs�ges t�rsaik. A t�bor jelszava lehetne az is, hogy a lehetetlen nem l�tezik. Nagyon becs�ltem Cindyt �s Pault, a munk�juk�rt. Hogy erre tett�k fel az �let�ket!

-          Dr�g�m, ez telital�lat! – Nano is belelkesedett az �tletemen. – Fantasztikus amit ez a k�t ember tesz a gyermekek�rt! �s hogy gondoltad ezt a „h�l�zatot”?

-          M�g nem tudom… Csak felmer�lt bennem az �tlet. J� lenne, ha mindenhol lenne egy ilyen ’Camp Barnabas’.. Viszont ehhez m�sokat is be kell vonni a szervez�sbe.

-          Igen. – m�l�zott el Nano. – Van is p�r �tletem. Mondjuk .. – nem mondhatta v�gig a megkezdett mondatot, mert cs�ngettek. Egym�sra n�zt�nk, nem tudtuk ki lehet az, mert nem v�rtunk l�togat�kat.