Fáradtan és gondterhelten dőltem bele az ágyamba szombat este. Szerda is napom rossz volt, nagy nehézségek árán kaptam meg a rajt engedélyt a Maláj minisztertől. Csütörtököm kiborító volt mert sajtótájékoztatón voltam. Nem hagytak békén.  Egyedül pozitívum a napban a rajongó találkozó volt mert iszonyú sok energiát kaptam tőlük. De estére így is hulla voltam. A Péntekem legszívesebben letagadtam volna mert idegesen ültem kocsiba. Azaz idegesítő firkász nő jött utánam akivel ordítottam és aki megvádolt mindennel. Első szabadedzésen neki vágtam a kocsit a falnak ez miatt és az egész edzést végig ültem a  boxba. A második edzés előtt orra estem és tele ment a szám, orrom, szemem mindenem homokkal szidtam is azt aki csak eszembe jutott. Sebi ezeken persze jót derült. Petrára alig volt időm mert mire vissza értem rettentő fáradt voltam és 7kor vagy 8kor már aludtam.

Ha ez mind nem lett volna elég ma feltartott Sutil és nem jutottam be az utolsó szakaszba sem. 15. helyről indulok csak holnap míg Sebi megint pole-ból.  Ezt persze nem felejtette megemlíteni csak, hogy gonoszkodhasson.  Az ominózus nap óta  (mikor Sebi kiosztotta a főnököt) nem történt semmi köztünk, szívattuk egymást ahol tudtuk. Ez persze ezen a  héten  Sebinek ment jobban, hiszen én csak bénáztam mindenhol.

Ezek után bárki csodálkozik, hogy nem akarok holnap felkelni? Mi jöhet még? Nem akarom tudni.  Lewis azzal vígasztalt, hogy évente egyszer mindenképpen előfordul egy rossz hétvége mindenkinek. Alig várom Basi rossz hétvégéjét.  Tuti halálra szekálom vele.

- Viráááááág!!! Futaaaaaaaam! – rontott be Petra a szobámba.

- ÁÁÁááá, hagy békéééén!!! Nem megyek! Alszok! – húztam magamra teljesen a takarót.

- Kelj fel! Na már! – kezdte el rángatni.

- Jó van felkelek hagy fogd be! – morogtam. Kidugtam a lábam a takaró alól majd a másikat is de többet nem mozdultam. Mennyire lassan kínozva ölnek meg ha nem jelenek meg? Eszembe jutott főnököm ahogy ordít velem ezért inkább felkeltem. Oda sétáltam az ablak elé és széthúztam a függönyt vártam a szemkárosodást ami remek kifogás lett volna de nem jött. Ott kint zuhogott az eső. Pislogtam párat ránéztem az arab stílusú szobára majd vissza az esőre.

- De persze! Most essél ám. Nem ért volna rá holnap? –veszekedtem a felhőkkel. – Eltévedtél! Itt nem esik az eső. Ilyen nincs. A világon ilyen nem létezik!

- Petra kinéztél ma az ablakon? –kiabáltam ki neki.

- Nem, mié… ESIIIIIIIIIIIIIIIIK????????- ordított.

-  Mint látod igen. –másztam vissza az ágyamba.

- Te mit csinálsz? – nézett rám hülyén.

- Alszok, mert én biztos nem teszem ki a lábam ilyen időbe! Főleg nem azzal a kocsival ami száraz beállítású és SOHA nem vezettem ilyen autót esőbe! Esőbe? Ez nem eső basszus kulcs ez egy egybefüggő víz izé! – bosszankodtam.

- Víz izé? Na jó. Kelj fel és menjünk! – adta parancsba. Másodszorra is kimásztam végül az ágyból, összekaptam magam és elindultunk. Petra végig kuncogta az egész utat a nagyajtóig.

- Mi van már ami olyan vicces? Had nevessek én is. – álltam meg a bejárat előtt ahol a visszatükröződő felületen megláttam mi olyan vicces neki. Fehér felsőt vettem fel!

- Ezt nem hiszem el. Miért nem szóltál? – szidtam meg. De válasz helyett csak megrántotta a vállát.

- Nagyon szexi leszel amint kimész. – hallottam meg egy kaján hangot hátulról.  Még őt is ide eszi a penész. Utálom ezt a napot sőt ezt a hetet!

- Ahelyett, hogy piszkálsz inkább ajánlanád fel a pulcsid! – kezdtem behisztizni.

- Hogy lemaradjak egy isteni látványról? – nézett végig rajtam.

- Vetkőzök én neked verseny után, csak ne pletykáljanak arról, hogy mű vagy igazi-e a mellem, és miért rendezek vizes póló versenyt 

- Szavadon foglak! – bújt ki a pulcsijából amint egyből át is húzott a fejemen.

- Köszönöm kedvességed! – durciztam még mindig.

- Nincs mit köszönnöd este várlak! – nevetett.

- Nem gondoltam ám komolyan. – nyújtottam nyelvet.

- Én viszont igen! – meg fogom ütni.

Mire kiértünk a pályára még az eddiginél is jobban esett. A motorhome-ba gyorsan felkaptam a saját csapat pulcsim és egy eső kabátot, mert ilyen időben is van pilóta parádé.

- Lehetetlen  a pályán maradni! Borzalmasak a körülmények még a kormányt se látom. – panaszkodtam a csapatrádión míg a biztonsági autó mögött köröztünk. Nem merték elengedni a mezőnyt de a népnek show kell így körözünk.

- Tárgyal a versenybíróság arról, hogy mi legyen. – kaptam az infót miközben előttem valaki egy nagyot fékezet.

- Kiszállok elkapom a nyakad Sutil most már! – veszekedtem magyarul ügyelve, hogy a rádió ne legyen benyomva.

- Gyere be a boxba. A motorod nem bírja sokáig. – hallottam meg. Sajnáltam, hogy feladja a motor, de nem bántam, hogy nem kell tengerészkednem tovább.

Kiszálltam majd néztem a versenyt tovább ami a végére elég izgalmas lett de csak az utolsó pontért  harcoltak. Sebi kört adott még a 3.nak is pedig a csapat sokszor rászólt, hogy kímélje a kocsit. Úgy éreztem ez nekem szól. Arra a beszólásomra, hogy majd integetek mikro elmegyek mellette.

-Ezt kihívásnak vettem Vettel! – suttogtam.

A futamot Sebi nyerte meg én pedig gyorsan elmentem interjúkat adni, hogy előtte érjek vissza.

A portál elkértem a szoba kulcsait amiben Sebi lakott és egy kisebb öltözködés és cicoma után átlibegtem  hozzá majd egy baby doll- ba végig nyúltam az ágyon. Ha neki ez kell. Persze leoltottam a villanyt és bezártam az ajtót, hogy míg csak lehet ne sejtsen semmit.

Nemsokára hallottam ahogy nyitja az ajtót majd belép rajta. Egyből felkapcsolta a villanyt és meglátott az ágyon fekve egy száll alig takaró ruhácskába.

-Most ugye nem álmodom? – nyögött egyet.

- Nem jó ennyire a fantáziád! – kacagtam fel miközben felkeltem az ágyból és elindultam felé.

- Sajnálom a versenyed. – mondta.

- Te most komolyan beszélgetni akarsz? – vettem elő a legizgatóbb hangom.

- Nem, de lenne még egy kérdésem ha nem bánod. - zárta be az ajtót.

- Ne kímélj!

- Vissza kapom a hetet vagy az enyém vagy? – nézett végig rajtam éhes szemekkel.

- Kitudja Drágám, kitudja… - suttogtam egyre közelebb érve hozzá…..