Másnap elég későn keltem, mert nem mentünk be suliba, hiszen pakolni kell ilyesmi. Kiborítottam a bőröndjeimet az ágyamra és elkezdtem kiválogatni mit viszek Velencébe. 3 napra megyünk csak szóval 2 bőröndbe be is félek a szokásos 5 helyett. Lehúztam a lépcsőn a bőröndöket, tudtam, hogy anya nem fog érte megdicsérni de sietnem kellet. Tegnap elég soká értem haza mert elég nehezen engedtem el Sebit.

Mire kiértem a reptérre Dávid már vigyorogva várt rám.

- Szia Dávid, mióta vagy itt? – mosolyodtam el.

-  Szia egy ideje az órát ismered Csillagom? – vigyorgott.

- Ne gonoszkodj, és ismerem. – nyújtottam nyelvet.

- Helyes akkor azt is tudod, hogy késésben vagyunk. – nézte meg a telefonján az időt.

Még sikerült felszállni a gépre gyorsan elfoglaltuk a helyünket és már szállt is fel.

- Kedves utasaink kérjük csatolják be a biztonsági öveket a felszállás ideéig. – hallottuk meg a légi utas kísérő hangját.

- Kicsim segítsek vagy megy egyedül is? – villantott egy mosolyt Dávid. Játszunk? Legyen.

- Nem, Kedvesem megy egyedül, rendelsz valamit? – mosolyogtam vissza.

- Jack Daniels ? – kérdezett vissza.

- Megfelel, de jéggel kérem.

- Én Red Bullal a poén kedvéért. – vigyorgott.

- Fúj megiszod azt a szutykot? – néztem rá értelmesen.

- Szutyok? Nem te vagy a Red Bull csapatnál?

- Az nem jelenti azt, hogy nem tartom szutyoknak. Nem iszom meg a kulacsomba is mindig alma lé van. – nevettem.

- Mi van? –csodálkozott rám kikerekedett szemekkel.

- Semmi, nem iszom meg és kész. – zártam le a témát.

- Akkor kérek szépen egy Jack Daniels-t jéggel és egyet Red Bullal. – rendelte meg a piánkat.

- Más valamit parancsolnak? – udvariaskodott.

- Igen egy zacskót legyen szíves. – néztem rá fa arccal.

- Minek zacskó? – kérdezte Dávid.

- Mert szarul vagyok a Red Bull szagától. – mondtam mintha egyértelmű lenne. Dávid percekig nem tudott semmit mondai mert folytak a könnyei a nevetéstől.

- Mi ilyen rohadt vicces úgy egyébként? – érdeklődtem.

 - Csak azért mert ugye te a Red Bullnál vagy ezért.. – fulladt a mondat vége nevetésbe.

- Aj..- nevetek én is.

Mire leszálltunk picit ittas állapotban kerültünk ezért érdekes volt a gép elhagyása. Nagy nehezen eltaláltunk a szállodához.  Ahol gyorsan átöltöztünk és célba vettük a piás bárt.

- Szerinted mióta ülünk itt? – próbáltam kapaszkodva körbe nézni.

- Hát talán, körülbelül szerintem 3 órája. De fogalmam sincs mikor jöttünk le. – próbálta megnézni az órát.

- Elnézést, nem tudja mióta ülünk itt? És hány óra van? – hajoltam a pultoshoz.  Kicsit forog a szoba asszem.

- 5 órája jöttek le. Most van hajnali fél 2. – azta.

-  Úgy gondolom és úgy is érzem föl kéne menni alucikálni mert holnap nagyon fog fájni ez a nap. – próbált lemászni a bárszékről ivópajtásom.

- Úgy érted ma. – javítottam ki.

- Igen, igen, Kisasszony? – nyújtotta a kezét felém.

- Köszikeee. – estem le azzal a lendülettel a székről.

- Hogy az a.. fááj a popóóm! – vihogtam fel.

- Gyereee kapsz rá fent puszikát! – húzott fel.

- Dávid, asszem sok volt a… a…. a… a mit is ittunk? – ráncoltam a homlokom.

- Fogalmam sincs. Vodkát, Wiskyt amire emlékszem. – kuncogott.

- Én Zombira is emlékszem.  –gondolkodtam. Már értettem miért forog a Világ.

- Csúcs! Melyik az igazi? – nézett a lift gombra amit nagy sokadszorra sikerült megnyomni.

Nagy nehezen feljutottunk az emeletre. De én a szobába annál nehezebben mert kötekedett az ajtófélfa és megfejelt vagy én őt? Mindegy fájt.

-Úr isten! – ébredtem fel a telefonom csörgésére.

- Igeeeen ? – szóltam bele még mindig csukott szemmel.

- Látom illetve most már hallom is, hogy jól mulattál tegnap. – hallottam meg Sebi nevetését.

- Mi micsoda?

- Tele van a tegnapi ivásotokkal az újság! – nevetett még mindig. – Összeveszett a csapattal és alkoholba folytja a bánatát? Egy újabb iszákos pilóta a Forma 1-ben? A magyar tehetséget védi a média elöl Norton? Ilyen és ehhez hasonló címlapok vannak előttem. – nevetett még jobban.

- Nagyon szuper. Ötlet, mitől múlik el a fejfájásom és érzem kevésbé kimosva magam? – kérdeztem.

- Húzz le egy felest. De csak egyet. – nevetett még jobban.

- Hívj ha már nem rajtam röhögsz. – tettem le és indultam meg a fürdő felé. Rádobtam a pólóm a tükörre és beálltam a zuhany alá.

Mikor végeztem, gyorsan meghúztam a tegnap felhozott vodkás poharat. Pár perccel később tényleg jobb le.  Ránéztem a telefonomra Sebi hívott sokadjára.

- Megbocsájtva, Christian nem hívott még téged? Engem még nem. – érdeklődtem.

-  Nem hívott. Ebből most nem magyarázlak ki! – gonoszkodott.

- Hát csak bulizhatok egyet, nem?

- Nélkülem? Nem! – nevetett megint.

- Na jó Kacagi én megyek. Majd este hívlak, szia! – tettem le.

Mikor kiléptem a szállodából jutott eszembe, hogy fogalmam sincs hova kéne mennem. Körül néztem mindenhol víz az orromban éreztem az elfeledett tipikus Velencei szagokat és illatokat.

- Szálloda előtt állok, merre? –hívtam fel Dávidot.

- Szent Marco tér, 30 perc és kezdünk. – tette is le.

- Kösz kisegítettél, az merre van?- mérgelődtem.

Nagy nehezen oda keveredtem, már egy nagyobb sátor és kamerák felvoltak állítva. Dávidot éppen sminkelték.

- Kicsit megszívattál. –löktem oldalba.

- Bocsi, fejed? – érdeklődött.

- Feles óta jobb. A régi szép emlékek mi?  - néztem körbe.

-  Az biztos. Majd sétálunk egyet? – mosolygott.

- Alap. –ültem le mellé az árnyékba.

Bő 10 perc után kezdték el a forgatást, addig én átolvastam a forgatókönyvet.

-Pont ez a dal? – mentem oda Dávidhoz.

- Igen, a Fognám a kezed.  – mosolyodott el.

- Hm erre kíváncsi vagyok.

-Megnézhetem én is?   - kérdeztem a forgatás végén. Dávid jelenetei megvannak már csak megkell szépen csinálni és pár látképet felvenni. 

 - Persze. –húzott közel.

A klip úgy kezdődik hogy kilép egy épületből a tűző napsütésbe  és az utcán sétál, elér egy gondolást és elmegy vele a Szent Marc térre. A gondolában lemegy egy refrén és amikor kiszáll, akkor lassítva száll ki, és egy lágy akusztikus gitárral kísért rész következik ahol halkan és magasan énekel, és pontosan addig tart amíg a térre oda nem ér és akkor ismét felpörög a zene, és áthasít a galambok közt. A dal végén bemegy egy sötét utcába és felveszik ahogy távolodik el és Vége..

- Nekem nagyon tetszik. – igazán ötletes az egész. – Egyébként meg szeretem ezt a számot. –mosolyodtam el.

- Örülök neki. –ölelt meg.  majd továbbra is a vállamat ölelve kezdtünk el sétálni az utcán. Szeretem ezt az országot, főleg ezt a várost. 

- Elfogom hozni ide Sebit. – mondtam Dávidnak. – Hogy állsz a csajokkal?

- Sehogy, most nem sok időm van a nőkre. Csak rád van mindig, tudod. – kacsintott.

- Helyes. Elég hülye helyzet ez az egész. Egyik percben még rajongott és bálványozott vagy a másikba pedig csak egy hülye diák aki nem tudja megoldani a matek példát.  – elmélkedtem.

- Igen, de most csak egy vagy a tömegből és velem sétálsz szóval élvezd, hogy itt lehetsz. – mosolygott.

- Élvezem, csak hiányzik Sebi. – mosolyodtam el keserűen.

-  Szereted? – nézett rám.

- Nem tudom, azt hiszem igen. De tudod jól, hogy nem lehetne. – szomorodtam el.

- Szerelemnek nem tudsz parancsolni, ezt te mondtad mindig.  Ne veszítsd el saját magad. Gyere üldözzünk galambot! – kezdett el futni a galamb had felé. Én pedig nevetve követtem. Ez kell nekem, egy kis hülyéskedés.