-          Szia Luis. Már elmentek a géppel?

-          Fernando. Karamboloztunk.

-          MI? – dőltem neki a falnak. Lassan leereszkedtem a földre.

-          Nyugi. Semmi komoly bajunk nincs. A kicsik jól vannak és Niní is egy kisebb ijedtséggel megúszta.

-          Luis… És te?

-          Megvagyok.

-          Hol vagytok?

-          A rendőröket várjuk.

-          Címet, helyet, koordinátát, bármit! Már megyek is.

-          Nem kell…

-          DE! Ott a helyem!

Elmondta hol vannak, majd rohantam, és a kocsimmal siettem a helyszínre. Amint megérkeztem Luis épp a rendőrökkel beszélt. A kocsi oldala teljesen össze volt törve. Az ablak ki volt törve és a tükör sem volt ott. Luis-hoz léptem. A kezén volt pár karcolás.

-          Haver. Rám hoztad a frászt.

-          Minden rendben.

-          Niní?

-          Bent ül a rendőrautóban a picikkel. – mutatott az egyik rendőrautó felé. Odamentem hozzá. Kissé sokkor állapotban lehetett.

-          Kicsim. Jól vagy?

-          Fernando. – nézett rám könnyes szemekkel, majd hozzám bújt. Magamhoz öleltem szorosan. Nagyon remegett.

-          Csss. Minden oké. Itt vagyok.

-          Úgy megijedtem.

-          Ülj vissza. Hozzak inni?

-          Kérlek.

-          Egy pillanat.

Mentem a kocsimba ásványvízért. Mielőtt visszamentem volna, megkérdeztem Luis-t mi történt pontosan.

-          Vezettem, aztán láttuk, hogy a szemben lévő sávból a mi sávunkba jön át egy kocsi. A korlát miatt nem tudtam kikerülni, vagy lejjebb menni, így belénk jött, és a kocsi oldalát teljesen összetörte. Utána továbbhajtott. Meg sem állt. A tükör pedig betörte az ablakot.

-          Ez hihetetlen!

-          Lefékeztem, aztán miután kicsit észhez tértünk, kiszálltunk a kocsiból, és lesöpörtük magunkról és a picikről az üveget. Meg persze hívtuk a rendőrt.

-          Nem normális milyen világban élünk!! – odamentem Niní-hez és odaadtam neki a vizet. Mivel a rendőrök helyszíneltek, le volt zárva az út.

-          Szörnyű volt. – szólalt meg.

-          Nyugalom.

-          Ahogy az üveg robbanását hallottam. Aztán azt vettem észre, hogy Luis lefékez. Rémisztő volt. Első gondolatom az volt, hogy a gyerekeknek nehogy bajuk essen!

-          Kicsim. Itt vagyok már, és vigyázok rád!

Azt vettem észre, hogy az egyik álló kocsit nagyon nézik a rendőrök. Kiszállították a sofőrjét. A kocsi oldala össze volt törve, és pont olyan színű volt, mint amit az a kocsi hagyott Luis kocsiján, ami otthagyta őket.

-          Kicsim. Egy perc és jövök.

-          Menj csak.

Odamentem Luis-hoz.

-          Lehet ez a fazon volt Fernando. - mondta Luis.

-          Igen?

-          A rendőrök úgy vélik. Hiányzik annak a kocsinak is a tükre és az oldala pont olyan roncsolódott. Tagadja.

-          Értem.

A hapsi tagadta. A rendőrök egymás mellé állították a két kocsit, így igazolták azokat a nyomokat. Felvették az adatokat, és mindent. Miközben a fazonnal beszéltek, én lassan elindultam feléjük. Az egyik rendőr rám nézett, majd visszakísért Luis-hoz.

-          Majd mi elintézzük. Nagyon ritka, hogy elkapjuk a cserbenhagyókat. Maradjon inkább itt.

-          Rendben, de büntessék meg jól! Megérdemli. HOGY LEHET ILYEN IDIÓTA, HA MÁR BALESETEET OKOZ OTTHAGYJA?! ÉS HA BAJUK ESIK?! – kiabáltam a faszi felé.

Fél óra múlva visszaindultunk a hotelbe. Fent a szobánkban a piciket lefektettük aludni, majd Niní és én is elfeküdtünk. Öleltük egymást.

-          Szeretlek! – sírta.

-          Én is téged! Mindennél jobban! Nyugodj meg. Többé nem eshet bajod! Vigyázok rád!

-          Soha nem rohanok el. Legyen bármi.

-          Én pedig előbb megfojtom, mielőtt bármit is kitalál az a kis kígyó.

-          Abban én is segítek.

-          Helyes. – csókoltam meg lágyan.

( Megjegyzés:

Ezt a részt kicsit azért írtam meg, mert nálunk, a családban most, december 26.-án volt egy ilyen karambol. Cserbenhagyásos, és nem kellett volna sok a katasztrófához. Minden nap mondjuk el a szeretteinknek, hogy mennyire szeretjük őket, és hogy nagyon vigyázzanak magukra. Ki tudja, mi történhet a mai világban… :’(

Vigyázzatok magatokra! :)  )