- Hölgyem, hall engem? – rázogatott egy kéz óvatosan. – Ha hall kérem szorítsa meg a kezem. – éreztem egy kéz érintését az én tenyeremben. Összeszedtem minden erőm és összezártam a kezem az övén.

- Rendben, kérem ne mozogjon, bevisszük a legközelebbi kórházba. – közben kezdtek eszembe jutni az események. Az a hülye Audis.

- A bátyám hogy van? – kérdeztem erőtlenül. – És Báró? Őt megtalálták?

- Egy kutyát találtunk igen. A bátya eszméletlen egyenlőre. – nagyon nehezen tudtam csak kinyitni a szemem. Egy bíztató barna szempárba néztem bele.

- Vigyázzanak rá kérem! Én nem vagyok fontos a bátyám legyen jól. – próbáltam felülni, de egyből vissza nyomott a hordágyra.

- Hölgyem a név ha kérhetem és ne mozogjon nem tudhatjuk milyen belső sérülései vannak. – vett elő egy papírt míg engem az egyik mentő autó felé toltak.

- Norton Virág, életkor 18. A bátyám Norton Bence életkor 27 – adtam le a fontos adatainkat közben remélve, hogy nem lesz semmi baj.

- Norton Virág? Ön a Forma 1-es pilóta? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Igen az vagyok, de most a bátyámmal foglalkozzon. – akadtam ki.

A kórházba nem is tartottak bent sokáig csak megvizsgáltak és kiderült, hogy a vállamon és az arcomon lévő horzsoláson kívül csak egy enyhe agyrázkódásom volt. Bátyám is sokkal jobban volt már. Anyuék aggódtak, de nem jöttek fel hiszem azt mondták szerdán Bence is távozhat. Én pedig a kedd reggeli géppel elmentem spanyolba ahol újságírók hada várt.

- Pszt, Virág! – oda fordultam ahonnan a hangot sejtettem és megláttam Fernandot az egyik ajtó mögül kilesni.

- Hát te mit csinálsz? – kérdeztem miután belopóztam abba a kis rakodóba ahol elbújt.

- Próbálom elkerülni a sajtót ahogy láttam te is ezen próbálkoztál. – mosolygott.

- Igen ezen, de szerinted ketten nem vagyunk feltűnőbbek? – kérdeztem.

- Lehet de én ismerem ezt a várost mint a tenyerem míg te nem. Így velem több eséllyel nézel neki az elkerülésüknek. – magyarázott mintha ovisnak magyarázna.

- Hát akkor követlek. – nevettem. – Miért bujkálsz?

- Kitalálták, hogy válok és valamelyik marha ezt meg is erősítette, de nincs kedvem magyarázkodni. – húzta el a száját. – Te mit csináltál?

- Balesetem volt. Nincs bajom, simán rajthoz állhatok, de nem hagynak vele békén. – forgattam meg a szemeim.

- Világos. Na gyere. – mászott nemes egyszerűséggel ki az ablakon. Mintha mi lennénk a tolvajok. Érdekesen nézhettem rá mert elnevette magát majd intett, hogy siessek. Gyorsan oda ment egy hátul parkoló autóshoz elkezdett neki spanyolul magyarázni majd a kezébe nyomott elég sok pénzt és beült a volánhoz míg a pasi az anyós ülésre.

- Gyere már! – hajolt ki az ablakon. Oda futottam és beültem hátra.

- Te nem vagy normális. Lefűzetted ? – tátottam el a számat.

- Mit gondoltál innen, hogy jutunk ki? – nevetett. A pasi mellette tátotta csak a száját és hol Nandót nézte hol engem. Majd elkezdett spanyolul hadarni amiből csak a Forma 1-et értettem és a nevünket. Alo pedig nagyon vigyorgott elöl.

- Jól sejtem, hogy most esett le neki kik vagyunk? – kérdezetem nevetve.

- Igen. – vigyorgott még mindig. Közben megállt egy szállodánál.

 - Neked itt lesz a szállásod. – nézett rám a tükörbe.

- Honnan tudod? – értetlenkedtem.

- A Red Bull mióta csapat lett itt száll meg. Miért lenne most kivétel? És ott van Sebastian kocsija. – mutatott a fekete BMW-re. Észre se vettem.

- Köszi a fuvart és a szöktetést, szia! – szálltam ki nevetve. Gyorsan a csomagjaimat leadtam a portán és felmentem a szobámba. Érdekes délelőtt. Kiengedtem Bárót a kutya szállítóból kapott kaját és nagyon örült a nagy és új térnek egyből elfoglalta az ágyamat. Összeszedtem magam és felhívtam a portát hányas szobába van Basi majd átsétáltam a folyosó végén lévő szobába és bekopogtam de nem jött válasz. Megpróbáltam kinyitni az ajtót ami egyből engedett. Jellemző. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót megláttam Sebit végig feküdve az ágyon aludni egy száll boxerbe. Kiléptem a papucsomból és oda bújtam mellé.

- Szia Kicsim. – suttogta álmos hangon. –Hiányoztál.

- Szia Drága. Te is hiányoztál nekem. – húztam magunkra a takarót. –Aludj nyugodtan tovább. Alszom én is veled. – bújtam a mellkasához.

- Ugye nincs bajod, olvastam, hogy baleseted volt. – motyogta álmosan.

- Nincs semmi bajom. – adtam egy puszit az arcára amitől elmosolyodott. Pár perc múlva eddig már ugyan úgy szuszogott mint mikor beléptem. Én is lassan elaludtam. Biztonságba éreztem magam és teljesen megnyugodtam.

- Ébresztő Csipke Rózsika! – simogatta meg az arcom.

- Akkor te vagy a hercegem. – somolyogtam.

- Rendben, viszont ébredj, mert kajálni kéne meg tusolni utána aludhatsz tovább. Úgyis este van már. – simogatott még mindig.

- Kelek máris! – húztam fel magam az arcához, hogy megcsókoljam. Percekig csak csókolóztunk.

- Ez már hiányzott. – mondta majd maga alá fordított és úgy csókolt tovább, hogy a keze már a pólóm alatt volt.

Csak órákkal később rendeltünk valami vacsorát a szoba szervizzel. Majd együtt tusoltunk és átmentünk hozzám tovább aludni, hiszen Bárót nem hagyhattam egyedül a szobába. Így is alig engedték meg, hogy behozzam.

- Hol fogunk aludni? – kérdezte Sebi mik9zben leült az ágyra a kutyám mellé aki lelkesen fogadta a fülvakargatást. – Mert nem hiszem a kutyusod hagy minket lepihenni.

- Bárónak hívják. Báró gazdi álmos helyet kérünk. – néztem rá a kutyára aki egyből leugrott az ágyról. Basi végig terült rajta háton én pedig ráfeküdtem a mellkasára. Ahogy betakaróztunk kutyuskám egyből oda somfordált hozzánk és lefeküdt Sebi combjához a másik oldalra.

- Okos ez a kutyus. – simizte meg a fejét. – Báró, találó név. Olyan okos nevelt mint a régi bárók. – az említett egyből bele nyalt Sebi tenyerébe.

- Örülök, hogy jól kijöttök. – adtam egy puszit a mellkasára majd én is megsimogattam Báró buksiát.

Nyugodtan és kipihenten ébredtem szerda reggel a telefonom csörgésére. Gyorsan bementem a fürdőbe és ott vettem fel, ne ébresszem fel a két fiút. (Sebi és Báró)  

- Igen? – szóltam bele.

- Miattad van az egész! Miért kell száguldozni? Ha nem vezettél volna felőtlenül még mindig élne! Gyűlöllek! – kiabált bele a telefonba egy női hang.

- Elnézést, de miről van szó? – nagyon is sejtettem miről van szó. De remélem tévedek.

- Meghalt, Bence meghalt! Meghalt a belső vérzések miatt! Miattad! Gyűlöllek! - kiesett a mobil a kezemből. Az nem lehet, hiszen mikor eljöttem minden rendben volt. A doki azt mondta amint felébred pár vizsgálat után távozhat!

- Nem lehet. – suttogtam majd elhomályosult a világ a könnyeimtől. Lecsúsztam a fürdő fala mentén a földre és zokogtam. Átöleltem a térdeim és elkezdtem hintázni. Nem bírtam elhinni. 

Hogy történhetett meg? Megöltem, én tehetek róla. Ha jobban higyelek… Ha kevesebbel megyek. Hisztérikus zokogás vett erőt rajtam. Pár másodperc múlva kivágódott a fürdő ajtaja és Sebi egyből oda térdelt mellém.

- Mi baj? Mi történt Kicsim? – ijedt volt a hangja. Nem válaszoltam csak odabújtam hozzá szorosan. Felvett az ölébe és vissza vitt az ágyra. Oda ment a telefonhoz és valakivel beszélt, de nem tudtam oda figyelni. Ömlöttek a könnyeim. Pár percig állt az ajtóba valakivel beszélt aztán oda jött hozzám az ölébe húzott és magunkra húzta a takarót. Elkezdte simogatni a hátam.

- Sss nem lesz semmi baj. Nem tudok addig segíteni míg nem mondod el mi történt. – kétségbe voltam esve, mi lesz nélküle?

- Meg..megha…meghalt …..bátyám.. meghalt… - zokogtam. Még erősebben ölelt magához.

- Nem miattad. Ne hibáztasd magad. – a hangja biztos volt. Egyből tudta, hogy mit érzek.

- Én vezettem. – sírtam továbbra is.

- De nem tehettél róla. – adott egy puszit a fejemre.

Egész napot végig sírtam, Sebi pedig végig ott volt velem. Csütörtök reggelre elfogytak a könnyeim és olyan voltam mint egy élő halott. Megkértem Sebit szóljon Dávidnak, hogy jobb ha nem jön most utánam.

Az időmérőn pocsék teljesítményem volt. A versenyen kiestem az első kanyarba. Borzalmas volt az egész. Beültem Basi szobájába magamhoz öleltem a pulcsiját és úgy néztem végig a futamot amit megint ő nyert meg. Többet nem sírtam. Úgy éreztem elsírtam a könnyeim. Ahogy néztem a szomorú de győzelem ittas arcát, rájöttem, hogy ezt nem csinálhatom magammal, magunkkal. Mert ezzel Sebit is bántom és Bence sem tűrné meg ha szomorú lennék. Rettentő hálás voltam Basinak, hogy végig mellettem volt. Este azzal az elhatározással bújtam oda hozzá, hogy ezt a hetet meghálálom neki. Élet is kevés lesz hozzá, de meghálálom. Most 2 hét szünet jön összeszedem magam és innentől a bátyám emlékére fogok versenyezni. Mert egy remek ember volt ahogy Sebastian is az.