- Cont csapta a falnak. -  ketten voltunk újoncok és ő oda vágta. Bíztató.

- 2. helyről indulsz. Gratulálok!- Kiabált a mérnököm a fülembe. Második hely Monacóban. Teljesen elvoltam varázsolva. Sebié lett a pole természetesen. Verhetetlen idén, pedig most mérges volt. Kiszálltam a kocsiból és egyből Fernando ölelésében találtam magam.

- Gratulálok! Nagyon ügyes voltál! – emelt a levegőbe az időmérő 3. helyezettje.

- Köszönöm! – nagyon örültem. Rettenetesen. Sebi is beparkolt mellénk majd kis is ugrott a kocsiból és elindult felém majd fel is kapott azzal a lendülettel és megpörgetett a levegőben.

- Gratulááálok! Nagyon- nagyon ügyes vagy! Monacóba 2. rajt hely! – teljesen megfeledkeztem  arról, hogy haragszok rá.

- Köszöönööm! Te pedig pole!  - ölelkeztük még mindig nevetve. Gyorsan elmentünk mérlegelésre majd kiálltunk, hogy fotózhassanak.

- Gyere. – kapta el a kezem Sebi és elkezdett húzni a kocsi felé ami az interjú szobába vitt minket. Beültetett magam mellé Fernando pedig beült előre.

- Beszélnünk kell remélem tudod. És remélem azt is tudod, hogy a tegnapi féltékenységi rohamod alaptalan volt. – nézett rám komolyan.

- Megbeszéljük majd. Észre vetted, hogy még mindig a kezem szorongatod? – nevettem.

- Baj? – mosolyodott el.

- Nekem nem. De baj lesz amit a sajtó megint ránk zúdít. – simítottam végig a kezén.

- Uram ön süket és vak mindenre ami hátul, történik, ugye? – nevettet Fernando a sofőrre.

- Ez csak természetes. – nézett mosolyogva hátra. – Én drukkolok önöknek, hogy össze jöhessenek. – kacsintott a tükörbe. Mindenkiből kitört a nevetés. Így is szálltunk ki. Sebi kisegített a kocsiból majd elengedte a kezem. Tudtam, hogy nem akarja megint a nyakamba húzni a sajtót.

Az interjúk lementek mentünk vissza  a csapathoz, ahol mindenki megölelgetett minket és gratuláltak. Annyira fáradtan értem vissza a szobámba, hogy úgy ahogy voltam ruhástól álltam be a zuhany alá. Nem voltam sokáig magányos mert 2 kéz előre csúszott a hasamra és egy mellkas neki feszült a hátamnak.

- Sajnálom, csak piszkálni akartalak a recepcióssal. – búgta a fülembe. – Rossz volt, hogy haragudtál és nélküled kellet aludnom.

- Hiányoztál. – bújtam teljesen oda hozzá. Pár percig álltunk így majd elkezdte leszedni rólam a ruhákat amik teljesen hozzám tapadtak. Jó volt újra érezni az érintését.

- Ma este aludni szeretnék. Aludni egy nagyot! – sóhajtottam.

- Ebben egyet értünk. – bele csavart egy törölközőbe felültetett a mosdó szélére és letörölte rólam a vizet. Magam is megtörülközött majd  áthúzta  a fejemen az alvós felsőm ő is belelépett egy boxerbe és az ölébe vitt az ágyig. Félig már aludtam amikor letett, de azt még éreztem, hogy szorosan odabújik a hátamhoz és átölel.

- Jó éjszakát Hercegem. – suttogtam amire csak egy puszi volt a válasz a fejembe. Még jobban bevackoltam magam az ölelésébe és el nyomott az álom.

Másnap reggel fitten és kipihenten ébredtem az óra csörgésére.

- Jó reggelt Napsugaram! – adott a homlokomra egy puszit majd felkelt és az ajtóból vissza intve távozott is össze készülni.

Ahogy kiléptem a hotelből elvakított egy pillanatra a napsütés. Gyorsan feltettem a napszemcsim és átsétáltam a pályára. 

- Virág! – kiáltott utánam a portás. – Látogatód van ott vár a szobádba, azt mondta nem haragszol meg ha beengedem.

- Ilyet mondott? Ki az maga a Pápa? – nevettem a szobám felé sétálva. Ki lehet az? 

- Szia csajszi! Hogy megy sorod? – vigyorgott teli pofával az állítólagos Jégember a kanapémon feküdve.

- Hát te mi a jó életet keresel itt? – döbbentem meg.

- Hát szép kis fogadtatás! Megleplek, tegnap láttam, hogy jól szerepeltél meg láttam, hogy végre kezd valami alakulni Sebas- sal. Így eljöttem. – rántotta meg a vállát.

- És ki engedte meg, hogy a kanapémat megszentségtelenítsd?  - dőltem neki a csukott ajtónak vigyorogva.

- Köszi jól vagyok. Minden rendben velem. Jól megy a versenyzési is köszönöm kérdésed! – durcázott be.

- Jaj, te majom!  - mentem oda és öleltem meg. – Nem mondom, hogy hiányoztál. De most, hogy itt vagy tuti részeg leszek mint az albán szamár az éjjel.

- Hogy feltételezhetsz ilyet rólam, hogy leitatlak? – játszotta a nagylegényt.

- Nem feltételezem, és engem nem kell itatni iszok magam is. – nevettem.

- Hallottam, jól elvagytok. – mosolyodott el.

- Pletykált Sebi? – érdeklődtem.

- Egy picit. Vadmacska! – röhögött.

- Ezt még megbánod! – kapott egyet az újsággal amit szorongattam a hotel óta, de csak nevetett tovább.

- Ugye rosszul hallom? – jött be Sebi is. – Nem, ezt a nevetést nem lehet összetéveszteni! Szevasz Kimster!

- Hello Sebas, na mi a helyzet? Meg ütött  nőd! – lépett távolabb.

- Biztos megérdemelted. – röhögte ki.

- Nem vagyok a nője! – kértem ki magamnak.

- Még. – nézett rám Sebi vigyorogva.

- Na jó én most lépek le. Csövi, sajnálatomra úgyis találkozunk még! – tűntem gyorsan el a környékről.

A verseny kezdetére totálisan lefárasztottak agyilag ezek a marhák. Cirkusz… Ők meg bele a majmok…

- Ha választani kell akkor neked drukkolok. – lépett oda Kimi hozzám.

- Ha választani kell akkor te vagy a kedvenc világbajnokom. – öleltem meg.

- Ajánlom is! Menj aztán mutasd meg milyen egy jó női pilóta! – bíztatott.

- Okéj, holnap egy gokart verseny csak mi ketten? – már tudtam is a választ. Csak a szája nagy.

- Én nem állok ki nők ellen tudod jól. – mondta fa arccal.

- Igazad van, én sem állok ki olyan pasik ellen akik féltik a férfias mivoltuk ha egy kis versenyről van szó, - nyújtottam nyelvet, majd beszálltam a kocsiba, hiszen nemsokára rajt. Vékony szűk utcák. Ránéztem Sebi autójára és már tudtam, hogy ha esélyem lenne megpróbálni sem próbálom megelőzni. Ez az ő éve. És itt most veszélyes lenne bemenni mellé.

- Koncentrálj. Kuplung, gáz, váltás. Óvatosan! – hallottam meg a mérnököm kicsit remegő hangját.

Az egész verseny olyan volt, mintha egy elefántot próbálnák meg navigálni a porcelán boltba. Nem hogy centikre volt a fal, milliméterekre sokszor. Élveztem, a vérem tele volt adrenalinnal.

Megmaradt az első három helyezetett.  Rettentően örültem. Tudtam, hogy iszonyú jó estének nézek elébe.

Kimásztam a kocsiból és a szintén akkor kiszálló Sebihez rohantam és a nyakába ugrottam. Nem érdekelt senki és semmi. Boldog voltam. Sebi is Monaco győztes.

- Istenem, büszke vagyok rád! Nagyon ügyes vagy! – öleltem szorosan meg.

- Te sem panaszkodhatsz és nem ment volna, ha a rajtnál nem fogod le Nandót. Láttam, és tudom, hogy direkt volt. – ölelt ő is, majd mindketten oda mentünk a csapathoz. Red Bull 1-2 Monacóban. Eufórikus érzés volt. Kiesett a díjátadó és minden más. Csak akkor tértem magamhoz amikor a hidegvizet ontó tus alatt álltam. Smink, ruha, haj. Eltartott egy ideig. Kimi kényelmesen ült a kanapémon és a legújabb újságjaimat olvasgatta közben.

- Patáid szedd le az asztalról hékás! – kiabáltam oda neki amikor észre vettem a  tükörből, hogy nagyon elkényelmesedett.

- 5 perc és indulnunk kell. – nézett az órájára.

- Mintha pont a pontosságról lennél olyan rohadt híres.  2 perc és kész vagyok. – mérgelődtem.

- Igazad van akkor várjunk még 10 percet. – nevetett.

- Kész vagyok mehetünk. – álltam oda  elé.

- Valami ruhát nem veszel fel? – vigyorgott.

- Menj oda ahova képzellek. – nyújtottam nyelvet.

- Ha valaki elkap és megpróbál megerőszakolni ebbe a falatnyi izében, akkor gondolj arra, hogy én szóltam. -  vigyorgott még mindig.

- Miért bántana bárki is mikor ott lesz Sebi megy egy kétajtós szekrény? -  csúfolkodtam.

- Ez gonosz volt. És érzékenyen érintette a lelkem. – játszotta túl.

- Na szólj ha eszednél vagy. – nevettem.

Mire leértünk egész sokan ott voltak. Sebi még nem így leültünk a bárszékekre és vártuk, hogy befusson  a győztes és végre kezdetét vegye a buli!