Egy hűvös helyiségben tértem magamhoz. Valaki vizes ruhát tett a homlokomra és legyezte előttem a levegőt. Amikor kinyitottam a szemem, a drága Sötét Lyuk arcát pillantottam meg magam előtt. A szoba távolabbi részében pedig 2-3 ember alakját véltem felfedezni. Csodás. A Ferrari motorhomeba egyszerűbb volt bejutnom, mint a Mercihez. Mindössze egy jó kis ájulás kellett hozzá. Felkuncogtam a gondolatra.

-          Hát te meg? – szólt rám Betti. – Én itt ápolgatlak, te meg röhögsz magadban valamin! Ez igazán nem szép, mondhatom!

-          Naaa, hát illik így legorombítani a beteget? – néztem rá ártatlanul pislogó szemmel. Valaki felröhögött a háttérből.

-          Kimi? Te itt? – érdeklődtem bájosan. Még nagyobb hahota.

-          Remélem a saját szobámból csak nem akarsz kidobni?

-          Azt majd még meglátjuk. – szóltam királynőien.

-          Most már legalább tudjuk, hogy miért szeretett beléd Fernando. – mosolygott egy őszes úr rám. Vele még nem ismerkedtem meg. – Noncsi, én Luca di Montezemolo vagyok. – nyújtott kezet, amit én alaposan megráztam. – Remélem jobban vagy.

-          Ezzel arra céloz, hogy ideje mennem? – vigyorogtam rá.

-          Gondolom ez az édes stílus az esés következménye. – nevetett fel.

-          Nem, a drága szimplán ilyen lökött. – ez a legkedvesebb barátnőm volt.

-          Te már csak tudod, kedves Mély Torok. – fülig elpirult. Gondolom Luca bá még nem ismerte ezt az elnevezést.

-          Mély Torok? – kacagott fel. Azt hiszem elértette a dolgot. – Nos Kimi, ezek szerint te sem panaszkodhatsz! – az említett és a párja szép Ferrari- színt öltött. – Látom sok mindenről nem tudok még.

-          Hajjaj. – nevettem fel én is. – Egyébként hogyan kerültem ide?

-          A mi homeunk előtt ájultál el és Betti szerencsére látta az egészet. Egyből mozgosította a bandát. – adta meg a felvilágosítást Luca. – Ugye most már tényleg minden rendben? – váltott komolyabb hangnemre.

-          Persze! – nyugtattam meg. – Az állapotomban ez normális.

-          Állapotodban??

-          Igen, Fernandoval babát várunk. – mosolyogtam rá.

-          Akkor engedd meg, hogy gratuláljak! – adott puszit.

-          Köszönöm. Nem tudjátok, Fernando még mindig az interjún van? – kérdeztem a többieket.

-          Aham. De amint vége, szólunk neki! – nyugtatott meg Kimi.

-          Okés, köszi! Michael ráérne egy percre? – fordultam Luca felé.

-          Azt hiszem igen. Máris behívom, ha szabad. – biccentett egyet majd távozott. Kb 5 perc múlva visszajöttek. Nekik is elmagyaráztam a dolgot és abszolút támogattak benne. Még Luca is…. Nahát, hogy mik vannak!

-          Köszönöm Michael, aaz, hogy te is mellénk állsz, sokat fog emelni a kezdeményezés értékén. – köszöntem meg.

-          Tudom. – felelte vigyorogva. Azt hiszem az összes pilóta kissé egoista. – De nem kell ilyen hivatalos hangnem, az nem az én stílusom.

-          Ezt nem gondoltam volna. – vigyorogtam rá én is. – Kellemes csalódás.

-          Kislány, neked aztán felvágták a nyelved! – kuncogott Luca.

-          Ért hozzá, hogy kell mindenkit az ujja köré csavarnia! – mosolygott Bene is.

-          Most már álljatok le a hízelgéssel! – kértem őket nevetve. Ekkor berobbant az ajtó.

Jobban mondva beszakadt. Először csak azt láttuk, hogy fénysebességel tart felénk az a hatalmas fadarab, utána megláttuk, hogy egy test is hozzá van préselődve. Mégpedig Fernando. Gyanítom, hogy nem ilyen belépőt képzelt el és csak sietni akart. Egy kicsit. Mindenesetre hatásos volt a dolog. Az ágyam – jobban mondva Kimi ágya- előtt landolt, a lábaim alatt. Kicsit mindannyian meghökkentünk. Majd kitört a nevetés. Egyedül Nando maradt komolyabb.

-          Nahát Egyetlenem! – vigyorogtam rá. – Most te heversz az én lábaim előtt! – kacagtam. Szegénykém fülig vörösödött.

-          Ez eddig sem volt titok! – röhögött Sebi is az ajtóban megállva. – Mi – bökött Robra és magára. – mondtuk neki, hogy minden rendben van veled, de nem akarta elhinni!

-          Persze, hogy nem akartam elhinni! – csattant fel Fer. – Ha úgy jöttök oda az emberhez, hogy hé haver, ne veszítsd el a fejed, de a szerelmed elájult, ti mit tettetek volna?

-          Esetleg megkérdezem, hogy magához tért-e már? – érdeklődtem.

-          Vagy hogy hívtak-e hozzá orvost? – folytatta Betti.

-          De ha kilincset helyesen használod, az is szuper dolog lett volna. – röhögött Rob a markába.

-          Na ja. Legalább egy ajtóval gazdagabb lennék. – korholta Kimi is az én kis spanyol bikámat.

-          Így viszont lőttek a boxbeli szexnek. – húztam az agyát.

-          Iiiigee – Betti bokán rúgta, mielőtt befejezte volna azt a bizonyos szót. De késő bánat. Most már mindenki röhögött.

-          Azt hiszem lebuktatok. Most már az életben nem hiszem el, hogy csak alszol a futamok előtt! – nevetett Luca.

-          Ilyen az, ha mindenki összeesküdik ellened… - pillantott fel a földről Kimire Nano. Majd a drágám feltápászkodott és hozzám lépett.

-          Biztos, hogy minden rendben? – kérdezte gyengéden, miközben végigsimította az arcomat.

-          Persze! – mosolyogtam rá. – Egyébként értékelném, ha nem kezelnél úgy mint egy arany tojást tojó tyúkot! – nyújtottam rá a nyelvem.

-          Miért? Talán nem vagy az? – kuncogott rám, míg a többiek csendesen kiröhögtek. Ekkor újabb ideges ember esett volna be az ajtón, ha lett volna még ajtó…