A történtek után mind Petra, mind Anabell rájött, hogy nem kérhetnek arra, maradjak Isztambulban. Még csütörtök éjszaka hazamentem Svájcba. A Sebastian házában töltöttem az éjszakát, de nem alvással, hanem pakolással. Másnap visszamentem Steinhausenbe, a házamba, hogy ott folytassam az életem. Úgy tűnt, Sebastiant nem nagyon viselte meg a szakítás, mivel a pole-ból indult és a dobogó 3. fokára állhatott fel. Én viszont szenvedtem. Fájtak a szép emlékek, fájtak a viták, a ki nem mondott szavak. Jane és Fabian amint értesült a történtekről, mellettem voltak, majd Bruno is csatlakozott hozzájuk. Az állapotomat kicsit sem lehetett jónak mondani, mivel enni alig ettem, aludni sem nagyon tudtam és gyakran sírtam. Aggódtak értem és volt is miért. Egyre lejjebb csúsztam a fájdalomtól. A bátyám gyorsan megunta, hogy még mosolyogni sem lát, nemhogy boldog legyek, így egy héttel azután, hogy hazatértem, elment Sebastianhoz. Persze erről semmit nem tudtam. Amíg ő látogatóban volt a (még) férjemnél, addig Jane volt velem. Láttam rajta, hogy próbálja rejtegetni, hogy mennyire boldogok Fabiannal, mert nem akar megbántani. Hálás voltam, hogy nem kell látnom azt, hogy én is milyen boldog lehetnék. Barátnőmnek sikerült rávennie, hogy ne mászkáljak egész nap pizsamában és ne zárkózzak be a szobámba. Így ott voltam akkor is, mikor csengettek. Ez eléggé meglepett, mivel mindösszesen négyen látogattak, mióta eljöttem a száguldó cirkusz világából. Jane-nek, Bruno-nak és Fabiannak volt kulcsa, Anabell pedig mindig kopogott. J. ment ajtót nyitni, majd egy perc múlva ismét ott állt előttem.

-Tudnál jönni?- kérdezte. Felkeltem és elsétáltam az ajtóhoz. Mikor megláttam a látogatómat, kis híján elájultam.

-Stephanie?- néztem meglepve sógornőmet.- Hogy kerülsz te ide?

-Mondjuk azt, hogy az öcsém nem tud hazudni. Bár ráment a tegnapom, hogy kiderítsem, hogy hol vagy, mindenféleképpen el kellett jönnöm.- mondta, miközben végignézett rajtam.

-Gyere be!- álltam arrébb, hogy beengedjem. Bent leültünk a nappaliban.

-Reméltem, hogy nem ez lesz a vége.- sóhajtott szomorúan.

-Mégis minek?- néztem rá kíváncsian. Az, hogy eljött, kellőképpen kizökkentett a melankóliámból.

-Múlt szerdán Seb azzal hívott, hogy Leah ott lesz vele egész hétvégén. Fogalmam sincs, hogy honnan került elő ilyen hirtelen, de tudtam, hogy abból csak baj lesz, ha ő odamegy.- kezdett el mesélni.- Mikor úgy otthagytad, akkor éppen velem beszél. Mondjuk, akkora már inkább vita volt. Azt nem tudom, hogy mi volt a hétvégén, mert egyszerűen nem tudtam elérni. A héten pedig többször is beszéltem vele. Végig csak arról magyarázott, hogy mit csináltak Leah-val. Mikor rólad kérdeztem, mindig zavarba jött, azt mondta, hogy jól vagy, csak sokat dolgozol, mert Christian adott valami plusz munkát. És mikor arra kértem, hogy adja oda a telefont neked, mindig jött valami magyarázattal. Mikor tegnap azt mondta, hogy nem akarsz velem beszélni, tudtam, hogy nagy baj van, mert ilyet te nem mondanál. Ezért felhívtam Christian Hornert, aki elmondta, hogy még csütörtökön eljöttél Isztambulból egy vita után, majd megadta a Stefano Domenicalli számát. Felhívtam őt is és kikönyörögtem belőle a Kimi telefonszámát, majd beszéltem Kimivel, aki nem volt otthon, ezért megadta az Anabell telefonszámát, aki végül elmondta, hogy mi is történt köztetek. Akkor már tudtam, hogy el kell jönnöm és látnom kell téged.

-Köszönöm, hogy így aggódtál értem.- öleltem meg a nőt.

-Nem csak miattad aggódom, hanem Sebastian miatt is. Folyton hazudozik, és nem csak nekem, hanem anyának is. Leah valamit nagyon jól csinált, mert Seb még sosem csinált ilyet.

-Gondolom, el akarsz menni hozzá.- mondta most Jane.

-Mindenféleképpen. Ki kell derítenem, hogy mi is történik a háttérben. Ha kell, én magam hajítom ki azt a libát.

-Vidd el a kocsimat nyugodtan, én úgysem használom.- ajánlottam fel.- És ha gondolod, megágyazok neked a vendégszobában.

-Azt nagyon megköszönném.- mosolygott rám Steph.- És ha nem gond, én mennék is.

-Persze, menj csak. Majd jössz!- mosolyodtam el egy pillanatra. Kikísértük a lányt, aki beült a Ferrarimba, majd bepötyögte a GPS-be az öccse házának címét és elindult. Egész úton azon járt az agya, hogy mit fog mondani Sebastiannak. Nem tudta, hogy mik lennének azok a dolgok, amikkel ráébreszthetné, hogy milyen őrültséget csinált. Csak abban volt biztos, hogy nem hagyja, hogy tönkretegye az életét és a házasságát.