Most nem haza mentem, hanem Sebihez. Holnap onnan megyünk tovább Angliába.

- Basiiiii, van csoki ebbe a nagy házba valahol dugiba? – mentem be hozzá a konyhába hol éppen tésztát csinált.

- Csoki? – lepődött meg. -  Nem ehetsz csokit! Az plusz kalória.

- Nem érdekel. Én vagyok a legkönnyebb pilóta, tök mindegy. Csokit akarok. – hisztiztem. Nagyon fáradt voltam és olyankor nagyon gyerekes vagyok.

- Forró csoki megfelel? – mosolyodott el.

- Megfelel. – ültem fel a pultra az egyik boxerében és pólójában. 

- Hát akkor vacsi után kaphatsz forró csokit. – adott egy puszit az orromra.

- Ide is kérek. -  mutattam a számra amire egyből nyomott is egy puszit huncut mosollyal. – Még egyet! – de most gyorsabb voltam nála és elkaptam a tarkóját és pusziból csókká mélyítettem a dolgokat.

- Na, így gondoltam. – vigyorogtam.

- Én viszont így. – oda állt a két lábam közé és szenvedélyesen megcsókolt, de ahogy komolyabban belelendültem volna hátra lépett egyet huncut mosollyal. – Örülök, hogy én is tudom a te agyad húzni.

- Olyan vagy! – böktem meg. – Hát akkor előkeresem a vibrátorom és majd vele élem át a gyönyört. Ugrottam le a pultról és indultam meg az emelet felé ahol a cuccaim voltak.

-  Azt nem hagyom! – kapta el a derekam. – Ki kéve a nézhetem. – vigyorgott.

- Tetszene mi? Nincs is vibrátorom. – nyújtottam nyelvet. Közelebb húzott és megint megcsókolt szenvedélyesen, de megint ellépett.

- Megfoglak ütni. – mondtam neki tárgyilagos hangon amin ő csak nevetett. – Nem vicc tényleg megütlek.

- Na gyere! – nevetett ki. Vissza sétáltam a konyhába és az asztalról felvettem a konyharuhát majd gyorsan össze csavartam és azzal csaptam hason.

- Hé! Na most véged. – kapott el nevetve. Majd felrakott a pultra és ott csókolóztunk megint percekig.

- Hüm, te pasi, tésztával mi lesz? – vigyorogtam.

- Basszus! – lépett gyorsan oda a fazékhoz.  Én pedig gyorsan átrohantam a nappaliba és bevetődtem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Az összes pletyka műsorba mi voltunk a téma.

- Nézd ott vagyunk! – mutattam a TV-re mint a kisgyerekek. – Ez hol van? –néztem a felvételt amikor együtt léptünk ki a Red Bull motorhome-jából. – Ez még Ausztrália! Ott volt rajtam ez a felső! – ismertem fel a képsorokat.

- Durva így látni magam. – gondolkodtam el.

- Ez pedig Monaco a görbe esténk. – nevetett azon amikor mutatták, hogy milyen seggest dobtam a hotel előtt. Majd mutatták amikor Sebivel kézen fogva eltűnünk a szobába. – Ezt is felvették? 

- Nem mondok semmit. Most mindenből egyből azt hozzák ki, hogy együtt vagyunk. Ausztráliába még nem is volt semmi, csak a verseny után. – ráztam a fejem, majd kivettem a kezéből a fakanalat meg a konyharuhát és átsétáltam a konyhába megnézni a tésztát.

- Azt mondják terhes vagy mert kismama ruhába voltál Monacóba. – nevetett.

- Persze, terhes vagyok. Gond terhes. Hülye firkászok. – morogtam miközben leszűrtem a vacsinkat.

- Baj van. –mondta Sebi. -  Tudnak a szerződésedben leírtakról! Azt mondják, hogy mocskos dolog ilyet aláíratni bárkivel is. Egyet értek velük. – mondta nyugodt hangon.

- Szuper, azt hiszem szétszednek a következő futamon. – festettem az ördögöt a falra.

- Német nagydíj. Inkább engem próbálnak majd szétszedni. – gondolkodott el. – Igazából meg tökmindegy. Utánam meg Magyar nagydíj, ott te leszel napirenden. – nevetett.

- Csodás, gyere együnk.

A német nagydíj hetében jártunk már bőven, Sebinek egy perc szabad ideje sem volt, mert folyton zaklatták a német riporterek. Mire vissza ért a hotelba addigra már hulla fáradt volt. Megismertem a családját is, akik  kint voltak.  A szüleivel jól kijöttem, az öccse Fabian pedig egy nagyon édes kölyök. Folyton jött utánam és faggatott, hogy mi micsoda és mire való, bár elég nehezen értettünk szót mert a német tudásom elég gyenge volt. Így Sebi amikor ideje engedte németül tanított, míg én őt magyarul. Neki volt nehezebb dolga.

A szerződésem annyiban változott, hogy jövőre is a Red Bull pilótája leszek ez már biztos és kikerült belőle a megkötés. A sajtó hamar lecsendesedett miután a Red Bull az új szerződés egy részét nyilvánosságra hozta.

Vasárnap reggel volt, az időmérőt természetesen csapattársam nyerte meg én pedig csak a 4. lettem.

-  Jó reggelt Napsugaram! – adott egy puszit a homlokomra Basi ébresztő ként. – Hozattam fel neked cappucciont . –ült le mellém. Teljesen felvolt már öltözve menetre késszen.

- Jó reggelt Hercegem. – hangzott el tőlem is a már szokássá volt mondat. – Mész is? – szomorodtam el miközben felültem az ágyban.

- Igen mennem kell. Előre hoztuk a megbeszélést  mert riporterkedem egész délelőtt. És olyan helyekre viszem be a kamerát ahova egyébként csak nagyon belsők mehetnek be.  – magyarázta.

- Értem,  engem megtalálsz majd valahol… nem tudom hol. Öcséd mellet megtalálsz. – nevettem.

- Sajnálom, hogy neked kell pesztrálni majd szólok anyunak… - mosolygott bocsánat kérően.

- Hagyd! Élvezem. Németül is tanulok mellette és újra gyerek lehetek. Tényleg nemsokára megszületik a pici unokatesóm! – örültem meg.

- Remélem majd én is babázhatok. Most mennem kell. Szia, aztán hajrá! Pilóta parádén beszélünk. Addig nem ígérem, maximum egy riport ereéig  elkaplak valahol. – nevetgélt. – Légy jó, és ne csinálj marhaságot! – adott egy puszit majd kisétált a közös szobánkból.

Rá néztem az órára még volt 1 órám az indulásig, hiszen a szülőkkel mentem ki a pályára 9-kor. Elvégeztem a szokásos reggeli dolgaimat felkaptam egy nyakba kötős fekete fehér kismama ruhát meg egy csőszárú nadrágot beleléptem a papucsomba feltettem a napszemüvegem és elindultam le reggelizni. Sokan ott ültek lent a csapatból és más csapattagok is. Leültem és éppen megrendeltem a reggelim amikor megjelent Norbert Sebi apukája és Fabian.

- Szép reggelt. – ült le velem szemben. Vele könnyű volt mert tudott angolul.

- Jó reggelt.  Hát anyut hol hagytad? – néztem mosolyogva Fabianra.

- Nem érzi jól magát. – mondta Fabian helyett Norbert.

- De ugye semmi komoly? – aggodalmaskodtam.

- Nem, dehogy. Ne aggódj. – mosolygott. – A futamra kijön.

- Rendben. –nyugodtam meg.

Mire kiértünk a pályára már elég sokan futkostak a paddockban. Egyből Sebit kezdtem el keresni a tömegben és meg is találtam ahogy éppen mikrofonnal a kezében nevetett valamin.

- Nézd Fabi ott a Bátyád! Ijesszük meg.  – kezdtünk el mögé sétálni, én már messziről mutattam a vele szemben álló riporternek, hogy ne szóljon neki, hiszen nekünk háttal állt. Megálltam egy pillanatra mert a nevem hallottam elhangozni, de a mondatot nem értettem.  Figyeltem, hogy hátra fordul-e de nem. Tehát nem árult el csak rólam kérdezték. Érdekes. Erről még kifaggatom.

- Bú! – bökte meg a testvérét Fabi aki tényleg megijedt mert ugrott egyet és nevetve fordult hátra.

- Sziasztok. –mosolygott. – Ha már itt vagy egy riportot bevállalna hölgyem? – játszotta az úriembert.

- Sajnálom uram. Pillanatnyilag nem nyilatkozom. Megbeszélésre megyek. Ha utána is érdeklődik a személyem iránt akkor szívesen állok rendelkezésére, illetve rendelkezésükre. – játszottam én is.

-  Alig várom! – adott egy puszit. Besétáltunk a home-ba, én pedig elindultam a megbeszélésre. Remélem nekem nem lesz ennyire zűrös hetem.