A megbeszélés után kiléptem a napfénybe de egyből meg kellet kapaszkodnom mert megszédültem. Vettem pár mély lélegzetet és már jobb is volt. Elindultam a hatalmas csapat épületek közt megkeresni Fabit. Már 10 perce sétáltam amikor megláttam Sebiéket ahogy éppen Nandot faggatják. Elsétáltam feléjük és meghallottam, hogy rólam beszélgetnek a két pilóta nem láthatott engem csak a riporter akivel ma Sebi dolgozott. Szám elé tettem a mutató ujjam és kacsintottam felé. Vissza kacsintott majd mintha semmi nem történt volna tovább faggatta ő is Fernandot.

- … minden esetre örülök, hogy végre a nők is kezdenek megjelenni a Forma 1-ben. – mondta Fernando. – Főleg, hogy egy ilyen vicces jó fej csajjal kell harcolnunk. De ennek talán te örülsz a legjobban Sebastian. – húzta Sebi agyát.

- De még mennyire. Először persze mindenki húzta a száját arra, hogy beülhessen a másik Red Bullba, de a többség megszavazta így jöhetett. Mindenki egy nagyra vágyó okoskodó pláza nőt várt. – nevetett. – Ehelyett kaptunk egy nagyszájú, aranyos és nem utolsó sorban szép nőt akinek a fejébe van legalább valami. – jellemzett.

- Nálad mélyebben úgyse ismeri senki. – röhögött Fernando. A riporter már közel volt a megfulladáshoz a vissza fojtott nevetéstől.

- Abba biztos lehetsz. – szólaltam meg vigyorogva. Mindketten oda néztek és elnevették magukat, a riporterből is kitört a nevetés.

- Mióta állsz itt? – törölgette a könnyeit Basi.

- Elég ideje ahhoz, hogy megtudjam a véleményeteket. – mosolyogtam. – 20 perc múlva pilóta parádé, remélem tudjátok.

- Most már igen. – mondta Fernando majd ő le is lépett.

- Egy gyors interjú? – kérdezte a riporter.

 - Miért is ne? – nevettem.

- Mi a véleménye a pályáról és az országról? – Sebit elkapta a nevethetnék amit köhögéssel próbált palástolni. Nem szerettem a németeket, Sebi mennyit röhögött ezen amikor elmondtam neki.

- Hát, a pályának remek vonalvezetése van és élmény rajta menni. Az országból szinte semmit nem láttam, így nem alkotok véleményt. – Basi nagy nehezen gyűrte le a nevetését.

- Már rég megakartam kérdezni, hogy nem zavar vezetésről a melled illetve a hosszú hajad? – mosolygott.

- A mellem egy picit zavar mert kisebb a terem az ülésben, de megszoktam oldani. – vigyorogtam. – Általában fáslival leszorítom őket amennyire tudom. A hajam pedig ha nincs rendesen elrendezve akkor bök és kényelmetlen, de magam a testhelyzet amibe kényszerül a test abba a picit fülkében az sem kényelmes. De ezt nem kell elmagyaráznom neked. – amilyen arcot vágott. Erről még ő sem tudott, de nem értem, hogy nem vette észre, hogy legalább 2 számmal kisebbek a melleim ha overálba vagyok.

- Nem rossz a párotokkal csatázni a pályán? – nézett ránk a riporter.

- Még soha nem jutott eszembe, hogy a szerelmem ül a másik autóban. Ha vezetsz teljesen kimegy minden a fejedből. Persze az érzés, hogy félted és szereted ott van, de nem jut eszedben, hogy pont ő az aki abba a kocsiba ül. – magyarázta Sebi.

- Így van, bár ha balesetet szenvedne biztos vagyok benne, hogy lenne egy jó kis veszekedésem a mérnökömmel a pályaszélén való megállás miatt. Ez az egyetlen bukkanója az egésznek, hogy ha a másiknak baja esik nagyon nehéz újra a versenyre koncentrálni. Persze a pilóták közt is vannak jó barátok, de mégis más ha az egyik jó barátod látod a falba vagy a szerelmed. – fejtettem ki én is az állás pontom. – De remélem soha nem tapasztaljuk meg milyen a másikat a falba látni.

- Én már láttalak a pálya szélén, de egyből kaptam a hírt, hogy semmi bajod. Borzalmas pár pillanat volt. – gondolkodott el.

- Értem, és köszönöm a válaszokat. – biccentett felém. – Sebastian neked pedig az egész délelőttös munkát. –fogott kezet vele.

- Bármikor, nagyon élveztem.  – mosolygott, majd a kezébe nyomtam a kulacsát amit a home- óta szorongattam és kézen fogva elsétáltunk a pilóta parádéra.

- Gurulj ki a rajtrácsra, ott találkozunk. – hallottam meg a mérnököm hangját. Mire oda értem hatalmas volt a tömeg a rajtrácson. Mindenki még az utolsó megbeszéléseket tartotta, és az utolsó méréseket és ellenőrzést tartották. Betoltak a rajthelyemre, majd ki is tettem a kormányt és kiszálltam a kocsiból. Oda mentem a boksz falához és a lyukon beugrottam. Átsétáltam a Red Bullhoz és végig feküdtem 4 széken a ventillátor előtt. Le sem vettem a bukósisakot, teljes cuccba feküdtem a székeken. Több ember is szólongatott de én csak élveztem a kis hűs levegőt ami pár percre enyhítette az irtózatosan forró levegőt ami az overalban volt.

- Nem érzed jól magad? – jelent meg a plexi előtt Sebi arca.

- Meleg van. – hisztiztem, Malajziában és Bahreinben is megúsztuk a hűséget.

- Vedd le a bukót és húzd le az overál cipzárját akkor talán nem lesz annyira meleg. – nevetett. De amikor továbbra sem mozdultam megemelte a fejem és lehúzta a bukót és a tűz álló maszkot a fejemről. Tényleg jobb volt. De éppen tüntettem a meleg ellen, így ezt biztos nem vallottam volna be. Felültetett és lehúzta a cipzáram is majd a vállamról leszedte az anyagot.

- Jobb? – fordított így a ventilátor felé.

- Ühüm. – becsuktam a szemem és élvezetem a közelségét és a hűs levegőt. Fel nevetett majd adott egy puszit a homlokomra és egy vizes törülközőt terített a nyakamba.

- Gyere. – húzott vissza a pályára ahol egyből le is ültem a fűre. és a fejemre húztam a vizes törülközőt, hogy békén hagyjanak. A hajam melegítette nagyon a tarkóm amitől már megint melegem volt.

- Hülye haj. –morogtam.

- Virág, jól vagy? – guggolt le a mérnököm elém. – Lassan vissza kéne ülnöd a kocsiba.

- Jól vagyok, csak meleg van.

- 30 fok van. – mondta.

- 30 fok? Ebbe a szarba meg 50! – kapott el a hiszti.

- Ne most kezdj el hisztizni könyörgöm!

-  De ajj! – fontam keresztbe a kezem. Sebi sétált oda hozzám ismét.

- Mi történt? – kérdezte a mérnökömtől.

- Hisztizik. – állt fel a földről. – Pedig 2 perc és a kocsiban kell ülnie!

- Adj egy percet és ott lesz. – guggolt le mellém.

- Kicsim, mi a baj? És ne fogd a melegre! – támaszkodott meg a térdemen.

- Rájöttem az interjú alatt, hogy bármikor lehet egy baleseted és elveszítelek. – szomorodtam el.

- Figyelj. – simogatta meg az arcom. – Nem fogsz elveszteni, rendben? Mint minden sport ez is veszélyes és senki nem garantálhatja azt, hogy nem csapódsz a falnak, de annyira van már biztonságos, hogy nem halok meg. – mosolygott.

- És ha mégis valami elromlik? – kötöttem az ebet a karóhoz.

- Miért romlana el? – mosolygott. – Ne légy pesszimista. Na gyere, lassan rajt. Vigyázni fogok magamra és te is vigyázz magadra! – ölelt meg amitől megnyugodtam.

- Rendben, köszönöm. – adtam neki egy puszit. - Szeretlek! – súgtam a fülébe.

- Én is szeretlek. Na menj aztán várlak a dobogón! -  mosolygott majd oda ment a kocsijához közben már húzta is a fejébe a bukót.

- Rendben vagy? – jött oda a mérnököm.

- Most már igen! – mosolyodtam el, majd én is beültem a kocsiba. Mindenki lement a pályáról majd megkezdődött a felvezető kör.

- 30 fok van, a pálya 35 fokos. Gumikra nagyon figyelj mert hamar elfognak kopni. – kaptam meg a szokásos adatokat.

- Minden üzemi hőfokon. Kuplung, váltás, gáz! – figyelmeztetett.

- Folyamatosan sorrendet kérek majd. – mondtam neki.

- Meglesz, rajtold le őket! – kaptam meg a feladatot. Kigyulladtak a piros lámpák. Majd el is aludtak és egyből tövid nyomtam a gázt. Előttem Felipe beragadt ezért gyorsan oldalra kaptam a kormányt és milliméterekre húzott el mellettem a fal. Jobb kanyar jött és én voltam a külső íven. az utolsó utáni pillanatban álltam rá a fékre, a gumik füstöltek, de második voltam közvetlen a másik Red Bull mögött.

- Vettel, Te, Alonso, majd a két Renault előzgetik egymást. Nyomjad! – hallottam meg mérnököm izgatott hangját. A sorrend az első hármasba sokáig nem változott, mert leszakadt rólam Alonso és én is Vettelről.

10 körrel később, viszont feltűnt a tükrömbe a Ferrari.

- Hogy került ide? – kiabáltam a bokszban ülőknek.

- 2 kör alatt ledolgozta a hátrányt. Hiszen folyamatosan mondtam! – lepődött meg.

- Csúcs, én viszont nem figyeltem. – morogtam rádió forgalom nélkül. Zártam az íveket, és az eddigieknél is jobban beestem a kanyarokban. Már fájt a hátam a zárókő dobálástól, de nem érdekelt. Leköröztünk pont pár autót, és közvetlen előttem csattant és autó össze.

- Ó hogy szakadna rá az ég! – kezdtem elveszteni a türelmem. Padlógázon végig mentem a törmeléken és imádkoztam, hogy ne kapjak defektet.

- Mit művelsz? – kiabált bele a fülembe Christian.

- Gumi nyomás? – hagytam figyelmen kívül.

- Nem változott. Ezt ügyesen csináltad. – dicsért meg. Láttam a  tükörben, hogy a Ferrari lemaradt. Nem mert padlón végig menni.

- Biztonsági autó, biztonsági autó. – remek, akkor nem sok értelme volt.

- Mögéd fog beérni, van egy köröd még üresen. Hármas, négyes kanyarba óvatosan, tiszta törmelék minden. Cont még a kocsiban a pályán. – kaptam az infókat.

- Akkor miért nem piros? – értetlenkedtem.

- Ne kérdezz olyat amit én sem tudok. – mondta.  Még épp a törmelékeknél mentem el amikor megláttam, hogy Cont nem mozog a kocsiban még a kormányt sem tette ki. Mindenki a rázón kívül toporgott mert folyamatosan jöttek az autók.

- Piros zászló, piros zászló! Állj majd meg a célegyenesben. – végre! itt volt az ideje, hogy leintsék.

Beálltam  a másik Red Bull mögé.

- Ne szállj még ki. Várd meg míg a szerelők bemennek. Veszélyes. – figyeltem a tükörbe ahogy mindenki megérkezik. Majd megjelentek a csapattagok, kikaptam a kormányt és felálltam az ülésre, hátra néztem valaki már a bukója nélkül ült a betonfalon.

- Mi van Roberttel? – néztem rá Benire a vezető szerelőmre.

- Mi sem tudunk semmit. – láttam, hogy nem is érdekli. Oda sétáltam Basihoz aki már a falon ült a nézőknek háttal és valamit nagyon magyarázott Christiannak.

- Mi a baj? – kérdeztem egyből ahogy oda értem. – Robert hogy van?

- Sérült a rázókő és az dobta meg annyira a kocsiját, hogy neki csúszott Rosbergnek. Semmit nem tudunk. Még nem tudták kiszedni. – mondta nekem majd Sebihez fordult. – Ezt még megbeszéljük!- majd ott is hagyott minket. Sebi morcosan nézett utána, majd oda húzott maga el. Háttal neki támaszkodtam a mellkasának és a vállamra tette a fejét.

- El szeretnéd mondani? – kérdeztem továbbra is a csapatokat figyelve.

- Majd verseny után. – mondta érzelem mentes hangon. – Nem akarok ezen gondolkodni most. – sóhajtott fel.

- Okéj. – Eva indult meg felénk, talán hírt hoz.

- Sziasztok, Cont a pályakórházba van. Egyenlőre úgy tűnik, hogy semmi komoly baja, csak agyrázkódása van és elájult. – mondta, majd elmosolyodott. – Arik vagytok így együtt. –majd ott is hagyott minket.

- Hallottad? Arik vagyunk. – nevetett fel Basi, én csak mosolyogtam rajta.

7 percet kellet várnunk az új rajtig, hogy még 14 kört menjünk. Semmi érdekes nem történt, mindenki picit vissza vett. Sebi nyerte meg a hazai versenyét. Én lettem a második Fernando a harmadik.

Iszonyatos hangorkán volt amikor Sebi kiment a dobogóra, a himnusz alatt viszont néma csend. Elámultam rajta, hogy egy egész nemzet áll mögötte. Vajon engem is így fogadnak majd otthon? Ránéztem Sebire aki a könnyeivel küszködött. Közelebb léptem hozzá és megakartam simítani a kezét, de ő elkapta a kezem és összefonta az ujjainkat. Rámosolyodtam ő pedig becsukta a szemét és megszorította a kezem. Felnézett az égre. Én is meghatódtam picit. Sok futamot nyert már meg, de látszott, hogy ez többet ér neki még a monacói győzelemnél is.