Hatalmas buli volt németben az újabb 1-2 helyezés miatt, de Sebi ragaszkodott hozzá, hogy inkább maradjunk fent a szobába és bontsunk egy pezsgőt. Nagyon fáradt volt az egész heti futkározása miatt.

A német nagydíj után egyből jött a magyar szünet nélkül. Ami még jobban megviselte Sebit. Autóval szeretett volna minden áron menni, de hétfő reggel 39,5 fokos lázzal kelt fel nagy nehezen így inkább bele ment, hogy repüljünk. Egyik rendezvényőr mentem a másikra, pont ahogy Basi múlt héten. Próbáltam mindent elrendezni, hogy neki ne kelljen kimozdulni a lakásból, de hajthatatlan volt, hogy a focira szerdán kimenjen. Szerencsére azt ő maga is belátta, hogy játszani nem fog. De élek a gyanúval, hogy Michael közölte vele, hogy nem játszhat.

- Miért kellet megbetegednem, nem hiszem el! – morgott a kocsiba a pálya felé tartva. – Miért büntet engem az ég?

- Durcika, ha abba hagytad akkor megérkeztünk. – próbáltam nem vigyorogni. Összehúzta a szemöldökét és kiszállt a kocsiból jól bevágva az ajtót. Megsértődött, napi rendszerességgel megsértődik, mert nem hagyom edzeni rendesen, mert ágyba parancsolom… stb, valami ok mindig van.

- Utálom a focit. – sóhajtottam, majd a biztonságiak közt besétáltam utána én is a stadionba.

- Foci se szeret téged. – mondta nevetve Fisico. – Miért jöttél, ha nem szereted?

- Mert Mr. Vettel beteg de muszáj volt jönnie. Egyenlőre kérdéses még az is, hogy autóba ülhet-e. De neki jönnie kell. – tártam szét a karom. Nem mondott semmit csak nevetett. Közben beértünk az öltözőbe ahova én is minden gátlás nélkül besétáltam. Egy pillanatra mindenki rám nézett majd mindenki folytatta azt amit éppen csinált. Nando éppen nyújtó gyakorlatokat végzett, sokan még öltöztek. Valakik már beszélgettek. Basi ott ült Felipe mellet a padon és vele beszélgetett mutogatva. Elég volt a csel szót meghallanom ahhoz, hogy ne érdekeljen.

- Szia, hát te? – lépett oda hozzám Michael.

- Szeja, én éppen bébi csőszködöm. – mutattam Sebire.

- De mondtam neki, hogy ne jöjjön! -  lepődött meg.

- Hagyd, hülye szegény most. Agyára ment a láz. – legyintettem fáradtan. Csak nevetett és csatlakozott a kisebb megbeszéléshez.

Pár perc múlva mind kimentek a pályára és Sebi is velük ment. Még csak ide se köszönt, vagy bármi. Ezen egy cseppet felhúztam magam. Írtam neki egy nem épp kedves SMS-t, hogy majd vissza jön ahogy tud, és beültem a kocsiba.

Mikor vissza értem letusoltam megkajáltam és befeküdtem aludni. Holnap nagyon korán kelek mert a Reggeli műsorba leszek. Oda kell érnem reggel 7-re! Kínásnak éreztem, de mindegy.

Nem tudom Sebi mikor ért vissza arra ébredtem fel amikor befeküdt mellém.

- Sajnálom, ne haragudj rám, hülyén viselkedtem. – suttogta majd adott egy puszit és átölelt. Nem reagáltam semmit meg se mozdultam. Mérges voltam rá nagyon.

Reggel kinyomtam a telefonom ami 5-kor ébresztett. Kibújtam nagy nehezen Sebi öleléséből, össze cuccoltam, elkészültem és kiraktam a gyógyszerét meg almalevet amit az étteremből hoztam fel neki. Majd lementem és elkocsikáztam a stúdióba. Kint megláttam a hatalmas RB-s kamiont, tehát a kocsim prototípusa már ide ért.

- Jó reggelt! – léptem be az ajtón.

- Szia, jó reggelt neked is. Peller Mariann vagyok! – nyújtotta a kezét egy hosszú szőke hajú, velem egy magas nő. – Ő pedig Lilu a műsorvezető társam.

- Jó reggelt. – nyújtotta ő is a kezét.

- Sziasztok, Norton Virág vagyok. – nevettem és legnagyobb megkönnyebbülésemre ők is. Oda sétáltam a szerelőimhez akiknek láttam az arcán, hogy nagyon nem volt kedvük felkelni és összerakni ezt a  kocsit.

- Srácok, köszönöm, hogy itt vagyok és összeraktátok. Nélkületek semmi lennék. - mosolyogtam rájuk. Mindenki vissza mosolygott, majd az egyik ajtó mögött eltűntek.

- Állj bármiben rendelkezésükre. Ha valami olyat kérnek úgyis leállítom az egészet, fent leszek a vezérlőben. Fond karba a kezeid és kimentelek. – jött oda Eva. Megrántottam a vállam, nem hiszem, hogy bármi olyat kérnének.

- Szia! Jó reggelt, hogy érzed magad itthon? – jött oda Szujó Zoli akit már a futamokról ismertem.

- Szia Zoli! Te i itt leszel? Jól vagyok köszönöm, csak nagyon fáradt vagyok. – öleltem meg.

- Te hogy vagy? – kérdeztem vissza.

- Köszönöm remekül. – mosolygott vissza.

- 10 perc és adás! – hallottunk meg egy hangot.

- Gyere. – indult meg Zoli előttem. Bevitt egy smink szobába ahol gyorsan kipúderoztak és megigazgatták a hajam.

- 1 perc és adás. – mondta ismét a hang. Kimentem a két lány után a sminkből és beültem az autóba. Azt kéne megcsinálnom amit Basi szokott. Begurulok és egy kört rajzolni nagyon kicsi helyen. Nem rajongtam az ötletért. De ez van. A srácok beindították a motort és engem elöntött az adrenalin mintha versenyre készülnék. Beállt elém Beni és feltartotta a kezét. Semmit nem hallottam a motortól és a bukótól. Egyszer csak intett és nekem eszembe jutott, hogy még azt se tudom, hova álljak be. Begördültem a kamerák elé és a vakszolt padlón megforgattam a kocsit, de annyira kicsi volt a hely, hogy a két lány ugrott egyet hátra, mert a lábuk előtt ment el a kocsi fara.

- Hát ez bámulatos volt. – mondta Lilu egy kisebb sokk után. Én csak vigyorogva levettem a bukósisakom oda tettem a kocsi orrára és oda léptem hozzájuk.

- Megnézhetem a sisakod? – kérdezte Mariann. Meglepődtem picit de oda nyúltam érte és a kezébe adtam.

- Tessék, csak nyugodtan. – mosolyogtam. Megforgatta a kezében.

- Mit jelent az ábra? – mutatott a hátulján lévő Kínai írásjelre.

- A női nemnek a szimbóluma. – nevettem.

- Gyönyörű vagy. Ápolt, hosszú körmeid vannak,  nem látták a kedves nézők, de alapozóval teljesen szépen sminkelve érkezett meg. A sminkesünk csak egy kicsit bepúderozta a csillogás ellen. Hogy csinálod? Mindenki azt gondolná, hogy ha valaki ilyen férfias sportban képviseli a női nemet picit elhanyagolja a nőisségét. – mutatott végig rajtam amitől elkapott a nevetés.

- Mindig is ilyen voltam. Soha nem mondtam le a női vonásaimról. Nem szeretek reggel korán kelni, de nem is szeretném, hogy elkelljen gondolkodni, hogy nő vagyok-e. Én mindig is büszke voltam arra, hogy nőnek születtem és ennek ellenére miket értem el. –magyaráztam.

- Ugye a kedvesed is pilóta, ráadásul a csapat társad. Voltak olyan pletykák, hogy ezt a szerződésed tiltotta, és mindenki mással is a szexuális kapcsolatot vagy a párkapcsolatot. Most mégis kézen fogva sétáltok, és kicsit kutattam és a képek alapján nagyon boldogok vagytok. – ültünk le a kanapékra ahol már Zoli is csatlakozott.

- Volt ilyen része a szerződésemnek igen, de a főnökség sem gondolta komolyan, hogy lehet az érzelmeknek parancsolni, így az a rész törölve lett belőle. - próbáltam mosolyogni.

-  Szóval most boldog vagy? – kérdezte Lilu.

- Boldog felhőtlenül akkor leszek, ha Sebastian meggyógyul és végre nyerhetek egy versenyt! – vigyorogtam.

- Remek lenne, ha itt a Hungaroringen nyernél először, nem igaz? Főleg, hogy a verseny napján töltöd be a 19. életéved még csak! – mondta Zoli.

- Igen, az lenne életem eddigi legboldogabb pillanata. – nevettem.

- Van valami fogadalom ami teljesítesz az első győzelmed után? –kérdezte Mariann.

- Erre még nem gondoltam. – gondolkoztam el. - De ígérem valamit kitalálok. – nevettem.

- Esetleg, kipróbálhatnám milyen egy ilyen autóban ülni? Nagyon régóta szeretném kipróbálni. – mondta izgatottan Mariann.

- Gyere, próbáld. – nevettem el magam.

- Be fogok férni? – nézett rám aggodalmasan.

- Ahogy elnézem, simán. Velem lehetsz egy súlyban. – néztem végig rajta.

- Lépj ki a cipődből, mert nem szerencsés magas sarkúban. – vigyorogtam el az emlékre amikor nekem kellet magas sarkúban bele ülni. Kilépett belőle egyből.

- Most lépj bele a kocsiba, de ide fentre, - mutattam – mert lejjebb puha annyira, hogy elsüllyed a lábad vagy megcsúszol és megfejeled az orrát. – nevettem, miközben óvatosan Zoliba kapaszkodva belelépett.

- Guggolj le és oldalt tartsd meg magad két kézzel, a lábad pedig óvatosan nyújtsd ki előre. Ha érzel a lábujjaddal valami fémeset, akkora térded húzd feljebb és ereszkedj közben teljesen le. – magyaráztam el, majd figyeltem ahogy követi az utasításimat. végül benne ült teljesen a kocsiban.

- Ez kényelmetlen! – mondta ki az első észrevételt. – Szinte fekszem. Így ültök órákig?

- Igen, de nem veszed észre, hogy kényelmetlen. Verseny alatt kisebb bajod is nagyobb mint az, hogy kényelmetlen ahogy ülsz. – vetem ki a kormányt a helyéről. Majd segítettem kiszállni.

- Ezzel az autóval fogsz a hétvégén versenyezni? – kérdezte Lilu amire elnevettem magam Zolival együtt.

- Ha az igazi kocsija lenne itt, akkor nem hagyták volna csak így itt nekünk és nem ülhettél volna bele. – magyarázta Zoli.

- Az ülés a külső borítás a pedálok és a kormány az ami az eredeti kocsimból vannak. – közben oldalra pillantottam Benire, hogy megkapjam a jelzést, ha valamit kihagytam vagy rosszul tudom, de csak bólintott egyet.

A műsor további részében egy konyhává alakított részbe mentünk át, ahol olyan kajákat csináltak amiket mi pilóták enni szoktunk.

- A séf ma kalória mentes és könnyű ételeket készített, olyanokat illetve néhány az is amit a pilóták esznek. – magyarázta a TV nézőknek Zoli.

- Virág, a te étrendedben mi szerepel? – fordult hozzám Mariann.

- Én mindent meg eszek amit szeretek. – rántottam meg a vállam. – Én vagyok a legkönnyebb pilóta és ha akarnék is csak nehezen tudnék hízni a sok edzés miatt. – magyaráztam. – De nagyrészt ezeket szoktam én is enni futam héten mert nem nagyon csinálnak mást. – nevettünk mindannyian.

- Mi a kedvenc ételed? – nézett rám a séf.

- Nincs kedvencem. Sok mindent szeretek csak jó  fűszeres legyen. – kacagtam. – De ha választani kell akkor ráksaláta, pizza, palacsinta és tészta. Egyszer csokit majszolva mentem pilóta gyűlésre, hát elég csúnyán néztek rám. – nevetett velem mindenki.

Nem sok minden történt ezek után. Mikor vissza értem Sebi épp akkor tusolt. Végig feküdtem az ágyon ahol ő szokott aludni és belefúrtam a fejem a párnába. Ma érkeznek anyuék is és ma még lesz egy parádé a várban ahol szintén ott kell lenne és még autógramm osztás is lesz. Felnyögtem majd magamra rántottam a takaró. Basi illata hamar álomba ringatott.

- Jó reggelt Napsugaram. –simogatta Sebi a hátam és a hajam. – Sajnálom a tegnapit.

- Ciaa, Hercegem. – motyogtam majd behúztam magam mellé az ágyba. – Semmi baj, néha én is kibírhatatlan vagyok. – bújtam oda hozzá. –Hogy vagy? Elég magas lázad lehet.

- Nem tudom mennyi, de ugyan úgy vagyok. – adott egy puszit. Nagyon forró volt a bőre. – De szedd össze magad mert menni kell a várba.

- Beszélek Christiannal, maradj itt. Pihenj! – bújtam hozzá. – Doki is azt mondta pihenned kell.

- Igen, de nem fogom hagyni, hogy órákat várnak a napon a melegbe csak azért, hogy pár percre lássanak vagy aláírás kapjanak és nem megyek el. – mondta miközben simogatta az arcom.

- Jól van, de nagyon sokat iszol és amint úgy érzed rosszabbul vagy szólsz, rendben? – néztem rá komolyan.

- Rendben. Na gyere menjünk. – már szedte is a cuccát. Én is felálltam az ágyról de vissza is estem. Megint megszédültem. Gyorsan vettem pár mély lélegzetet majd megint felkeltem óvatosan. Nem akartam ezzel idegesíteni Sebit így én is felkaptam a táskám és már mentünk is.