Gyorsan eltelt a csütörtök és szerencsére Sebastiannak nem voltak rosszul létei míg én többször is megszédültem a napon. Nem nagyon vettem figyelembe mert a túlhajtottságnak tudtam be.

Péntek reggel már Sebi is jobban volt sokkal. Lement a láza és már nem volt holt sápadt, így a doki engedte vezetni. Ennek ellenére is én nyertem mind a két szabad edzést és ez nagyon sok erőt adott és felpörgetett. Anyuék is megérkeztek és nagyon jó volt, hogy velük együtt örülhetek a sikernek. Nagyon sokat nevettem azon, hogy Basi és anyu nem nagyon értették meg egymást mert nem volt közös nyelv amin beszélhettek volna. Apával viszont nagyon elvoltak, ő sem tudott angolul de nem nagyon gátolta őket, hogy mutogatásokkal és pár szóval amit értettek egymás mondataiból ne akasszanak ki. Így telt el az idő az időmérőig.

- Izgulok. – léptem kopogás nélkül be Sebihez. – Te is ennyire izgultál a saját nemzeted elé kiállni? Mi lesz ha utolsó leszek?

- Figyelj. – ült le majd az ölébe húzott. – Szabadedzések alatt nem paráztál. Gondolj arra, hogy nincs tétje annak, hogy hányadik leszel. Ha utolsó leszel is szeretnek. De ügyes vagy, jól vezetsz miért lennél utolsó? Ez az első éved itt és már többször is álltál dobogón. Ne félj, én bízok benned, ahogy ők is. Nehéz pálya és poros, nem véletlen hasonlítja mindenki Monacóhoz. De ahogy megismertem a vezetési stílusod fekszik neked és ezt bizonyítja a szabadedzés is, ahol még engem is elvertél. Igaz csak ezredekkel de elvertél. – adott egy puszit. Megnyugodtam és azzal egy időben elöntött a vágy is, mert rájöttem, hogy Sebin még csak a tűzálló nadrág van ami nagyon ráfeszült. Nyeltem egyet.

- Megnyugodtam, köszi, viszont most fel is fokoztad a vágyamat. – böktem meg. – Öltözz fel vagy nem megyünk időmérőre.

- Igen is! – ültetett arrébb és már bújt is bele a felsőjébe és az overálba. Lehajolt a cipőjét kötni és nem bírtam ki, hogy ne szóljak be.

-  Haragszom a szüleidre. – fontam karba a kezem. – Arra készültél, hogy engem büntess minden pillanatban, amikor nem csókolhatlak. – felnevetett.

- Na gyere, menjünk és alázzuk le őket. – vigyorgott még mindig. Én is hatalmas vigyorral az arcomon ültem be a kocsiba és csak mérnököm sértődött hangja térített észhez.

- Figyelnél végre rám? – oda néztem ahol a mérnökön ültek. John bosszús arccal a mellkasa előtt összefont karokkal nézett rám.

- Bocsi, elkalandoztam. Innentől figyelek. – nyomtam meg a rádió gombot.

- Ajánlom is. – nevetett. – 27 fok van enyhén felhős az ég 60 %, hogy esni fog az időmérő alatt. A pálya 31 fokos és háttal fúj a szél a célegyenesben. Nyolcas kanyarban okozhat némi tapadás vesztést. – mondta a szokásos dolgokat.

- Nem fog esni. – mondtam neki magabiztosan. – Jelezhetitek Vettelnek is, hogy nem fog esni. 

- Honnan tudod ennyire magabiztosan? – kérdezte szeptikusan.

- 19 éve élek Magyarországon, a Kárpátok közt. Több kell ahhoz, hogy itt essen. – nevettem. – És kivan vasalva a hajam, és nem göndörödött vissza. – nevettem még jobban.

- Már ne is haragudj, de ennyire nem építhetünk. – mondta ő is nevetve.

- Én vagyok a pilóta. Minden maradjon 100%-os száraz beállításnak. Aztán tőlem te foghatod a fejed fölé az esernyőt, de maximum a naptól kell védeni a fejed nehogy megszúrjon. – gonoszkodtam.

- Rendben. Marad minden. - pillanatnyi csend. – 10 másodperc és zöldre vált a lámpa, maradunk A stratégián vagy váltunk B-re?

- Maradunk A-n. – mondtam. Egyből elém is tették a TV-t, hiszen ez azt jelentette, hogy majd csak sokára a vége felé megyek ki. Néztem ahogy egyre több pilóta hagyja el a bokszot, és figyeltem a szektor időket és a köridőket a másik monitoron. Eddig senki nem tudott egy hibátlan kört összetenni, de ahogy ezt végig gondoltam Vettel megfutotta az eddig kimagaslóan jó időt.

- Indulj el ki. Ha nem hibázol lesz egy felvezetőd két gyors köröd ezzel a szett gumival és ha kell lesz még időnk egy új szett gumira. -  mondta majd levették a TV-t előlem és a kerék melegítőket is. Kigurultam és még a motor zaja és a boksz zajok mellet is hallottam a nézők hangját.

- Megnyerem az időmérőt. – döntöttem el. – Nyerjük meg! – szóltam bele immár a rádióba.

- Rajtunk nem múlik. Hajrá csajszi. – mondta magabiztos hangon. Közben felértem a célegyenes ráfordítóra. Belenéztem a tükörbe, senki nem jött utánam, tökéletes. Nagy ívben fordultam, hogy jobb legyen a kigyorsítás és tövig nyomtam a gázt a célegyenesben. Elöntötte a vérem az adrenalin, ahogy belenyomódtam az ülésbe. Utolsó pillanatban váltottam le és le sem vettem a lábam a gázról csak jobb lábbal amennyire tudtam benyomtam a féket, majd ahogy a kocsi orra befordult már fel is engedtem a féket.

- Első szektor rekord! – kiabálta a fülembe a mérnököm. Elmosolyodtam.

- Második szektor rekord! Tartsd és meglesz! – hallottam az izgatott kiabálást. Még szélesebb lett a mosolyom amibe egy kis ördögiség is került. Megnyerem, ha esik ha fúj megnyerem!

- Tied a legjobb idő magasan. Gyere be, tovább jutottunk. – nevetett felszabadultan. Beálltam a bokszba és figyeltem a további eseményeket. Senki nem tudta megdönteni az időm. Bár a két Ferrari és a csapattársam, nem ment többet ki. Csak tőlük tartottam mert ők tudták volna megdönteni. A McLarenek egy ideje nem jók már annyira, hogy pole-ért harcoljanak.

- Fáj a pocim. – közöltem a rádióba. Az összes ember aki hallotta az én rádió forgalmam rám nézett.

- Parancsolsz? – kérdezett vissza Christian.

- Fáj a pocim. Tudod a hasam. Fáj, szúr. – mondtam miközben a kezemmel is megsimogattam az említett testrészt.

- Végig tudod csinálni az időmérőt? Mi lehet a gond? Ettél rendesen? Női bajok? – próbált rájönni a fájdalmam okára John továbbra is engem nézve.

- Végig csinálom. Ettem rendesen és kétszer nem havizok egy hónapban. – nevettem. – Vegyétek úgy, hogy nem szóltam. – mondtam végül. Eléggé fájt, de próbáltam nem oda figyelni.

- Rendben, ha úgy döntesz, hogy feladod, szólj – mondta.

- Nem fog előfordulni, hogy bármit is feladjak. – mondtam magabiztosnak szánt hangon. Közben megkezdődött a második része az időmérőnek amit szintén én nyertem meg, hiszen én birtokában voltam két olyan dolognak is aminek ők nem. Tudtam, hogy nem fog esni az eső és tudtam, hogy a nyolcas kanyart belehet venni 4-esben is persze ezt még a mérnökeimnek sem mondtam el. Következett az utolsó megmérettetése az időmérőnek.

- Ha csinálsz még egy olyan jó kört akkor megvan az első rajtkocka. – mondta.

- Rendben. – de csak az utolsó percekben mentem ki és egy körre volt csak időm így nem hibázhattam.

- Pole !!!!!! – ordított John. – Tiéd, holnap az első rajtkocka! Gratulálok, jó munka. – hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küszködik.

- Jeeeeee. Köszönöm! Nélkületek nem ment volna! -  mondtam a boksznak. Begurultam a mérlegelésre ahol már Sebi és Felipe álltak mosolyogva bukó nélkül. Rám vártak. Kiugrottam és Sebi nyakába ugrottam.  A tömeg őrjöngött.  Nagyon boldog voltam!

- Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! – nevetett. Megöleltem Felipét is aki szintén gratulált, majd lekaptam a bukót és a tűzálló maszkot és új öleltem meg újra Basit. Adott egy nagy puszit a fejemre.

- Nagyon büszke vagyok rád. – súgta oda.

- Ezt nem tudom elhinni! – nyögtem nehezen ki. Oda mentünk a monitorokhoz ahol láttam, hogy Sebi lett a második pár tizeddel mögöttem. Letudtuk a sajtó felé a kötelességeinket, majd szüleim is megölelgettek. Mire vissza értünk a hotelba, kezdtem felfogni a dolgot. Holnap nagy esélyem van a győzelemre. Befeküdtem Sebi és Báró mellé az ágyba de a hasam megint kezdett megfájdulni így vettem be gyógyszert és hamar elnyomott az álom.

Másnap reggel egy órával az óra csörgés előtt ébredtem fel. Bárót levittem sétálni mire vissza értem Sebi is ébredezett.

- Jó reggelt Hercegem. – adtam egy puszit neki.

- Jó reggelt Napsugaram. Készen állsz életed nagy lehetőségére? Nehéz dolgod lesz. – kelt fel nevetve.

- Hát igen, Felipét nehéz lesz magam mögött tartani. – nevettem fel gonoszan. -  Azt a Vettelt, meg sima ügy lesz mögöttem tudni. – vissza nézett az ajtóból.

- Reggel van Királylány! Ne álmodozz. – vigyorgott.

- Bekaphatod a kisujjam! – nyújtottam oda neki. De csak nevetve elvonult tusolni. – Hülye németek!  Bolond Vettelek! Pasik… - kiabáltam be neki  az ajtónak dőlve.

- Na majd megmutatom én neked, hogy egy ilyen német Vettelnek, hogy behódolsz. – elkapta a derekam és a szabadidőruhámba berántott a tus alá. Elnevettem magam.

- Hogy mi mindig a tus alatt kötünk ki. – nevettem immár vele kiegészülve. – Naa engedj eeel. El kell készülnöm.

- Mit is mondtál a németekről és a Vettelekről? – csókolgatta a nyakam.

- Azt hogy imádom őket! – nevettem.

- Azért. –engedett el nevetve.  Gyorsan elkészültem majd átkopogtam anyáékhoz, hogy készen vannak-e. Együtt indultunk el a pályára.

Hamar eljött a rajt ideje, nagyon izgultam még Seb sem tudott megnyugtatni.

Elsőnek fordultam el és nagyon sokáig meg is maradtam elsőnek. Aztán megláttam a másik Red Bullt a tükörben, egyből zártam teljesen az íveket.

- Hungaroringen, előzni akarsz?  Hajrá! – morogtam.

- Vigyázz a gyorsabb kanyarokba, megfogja próbálni a körbe autózást. – hallottam meg a tanácsot.  Körbe autózni? Na azt a szégyent nem hagyom!  Már csak pár kör volt vissza amikor a célegyenesbe mellém került. Oda kaptam a fejem, ő volt a boksz falánál. Nagyon sokat vállalt és egy picit keresztbe állt én egyből a gázra léptem és kikerülve az élen maradtam. Folyton bepróbálta szúrni a kocsi orrát. Én pedig kezdtem elveszteni a  türelmem.

- Nem tudsz megelőzni vedd már észre! Rád húzom azt a hülye kormányt az egyenesbe most már! -  ordibáltam.

- Arra játszik, hogy elveszted a türelmed.

- Nem mondod? Elérte! – dühöngtem. Pont lekörözés jött volna de nem engedett el Barrichello.

-  Feltart! Szándékosan feltart! – kiabáltam a rádióba. Lengetik a kék zászlót, hogy engedjen el, de nem nagyon vette figyelembe.  A célegyenesbe értünk elhúztam mellette integetve neki, hülye meg vissza intett.

- Remélem legalább megbüntetnek! – mérgelődtem. – Te meg menj már innen! – zártam megint az ívet. 

- Utolsó kör! Csak így tovább. Ne most veszítsd el a türelmed! – figyelmeztetett.

- Már rég elvesztettem, azért nem kentem még a falra mert utána még engem büntetnek meg. – mondtam magamnak.

Ráfordultam a célegyenesre és Sebi megint megjelent mellettem bal oldalt, de annyira nem, hogy előbb intsék el.

- Győzeleeeeem!! – kiabált bele Christian a rádióba. – Gratulálok.

- Remek munka! – hallottam meg John sírós hangját. Én is éreztem, hogy a könnyek ellepik a szemem.  Sikerült! Oldalra néztem ahol  Seb pont bejött megint mellém. Felmutatta a hüvelykujját, én pedig vissza integettem neki, majd hagytam előre menni.

- Ezt nem tudom elhinni. – mondtam a boksznak. – Ez annyira hihetetlen.  Köszönöm! Nélkületek nem lehetne meg ez a győzelem! – sírtam el magam. Felhajtottam a plexit és letöröltem a könnyeim. Nem bírtam elhinni. Közben beértem a bokszba, ahol Sebi éppen a kocsiból szállt ki. Gyorsan kiszedtem a kormányt és felmásztam a kocsira. A tömeg őrjöngött nekem pedig folytak a könnyeim az örömtől. Meghajoltam előttük, mert azt az erőt amit tőlük kaptam máshonnan biztos, hogy nem szedem össze. Sebi oda jött hozzám és leemelt a kocsiról. Lekaptam a bukót és a maszkot és megcsókoltam. Nem foglalkoztam senkivel. Felhőtlen volt az örömöm, mintha a föld felett lebegnék.

- Nem tudom elmondani, mennyire büszke vagyok rád. Gratulálok és persze Boldog Születés napot! . mutatott körbe nevetve. A legjobb ajándék a világon. Nem bírtam megszólalni, letöröltem a könnyeim majd oda szaladtam a csapathoz és a nyakukba ugrottam. Jó párpercig csak a kiabálásokat és az őrjöngést hallottam aztán elindultam én is a mérlegelésre.  Oda jött egy kamerás nyomtam egy puszit a lencsére, nem bírtam megszólalni. A föld felett lebegtem. Felmentem, Christian felkapott és megpörgetett a levegőben.

- Gratulálok! – tett le – Boldog születésnapot! Eltudsz ennél szebb ajándékot képzelni?

- Nem! – sírtam még mindig, nem bírtam abba hagyni. – Köszönöm ezt az egészet! .  – Basi oda jött hozzám oda adta az elsőnek járó sapkát  és egy üveg vizet majd hátulról átölelt. Fejembe húztam a sapkát és vettem pár mély levegőt.

- Szeretlek! -  döntöttem hátra a fejem a vállára, hogy belesúghassam a fülébe.

- Én is szeretlek kis győztesem. – válaszolt mosolyogva. Kitereltek minket a dobogóra. A tömeg ordítozott. Egy pillanatra mellbe vágott a hang orkán.

- Már érzed milyen érzés a hazádban nyerni. – mosolygott. Felálltam a legfelső dobogóra és pont úgy ahogy múlt héten, néma csend lett a himnuszok alatt. A magyar himnusz alatt teljesen kész voltam, ömlöttek az öröm könnyeim, még mindig nem bírtam elhinni, hogy nyertem ráadásul itthon és a szülinapomon ami teljesen kiment a fejemből. Ez egy tökéletes nap.  Átvettem a díjat  majd mindkét srác engem locsolt pezsgővel így mindenemből folyt a pezsgő. 

Az interjúk alatt mindent arról faggatott, hogy milyen érzés.  Erre mondják talán, hogy testen kívüli.

Ahogy vissza értünk a hotelba, csak annyi időm volt, hogy tusoljak és átöltözzek. Már mentem is le ahol a buli volt és most én voltam az ünnepelt.  Mindenki ott volt aki számított szüleim, Viki a legjobb barátnőm akivel nagyon régen beszéltem, Dávid aki már Pesten lakott a csapatom és a szerelmem.  Tökéletes volt ez a nap.  Kaptam egy hatalmas tortát és reggelig buliztunk.