Kettő körül arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a hasam. Verseny alatt is többször éreztem, hogy szúr de nem foglalkoztam vele. Most viszont egyre elviselhetetlenebb volt. Kimásztam az ágyból Basi mellől. Báró rám nézett de megsimogattam így csak aludt tovább. Bementem a fürdőbe, becsuktam az ajtót és megengedtem magamra a hideg vizet. Egy kicsit jobb volt, de nem sokkal. Pár pillanatig úgy gondoltam, hogy vége amikor mintha hason szúrtak volna összerándultam a fájdalomra. Ráharaptam a számra, hogy ne kiáltsak fel. Lecsúsztam a fal mentén már vacogtam a hidegtől és a fájdalomtól. Körülöttem minden csupa vér volt. Elkezdtem ömleni a könnyeim, már értettem mindent. A rosszul lét a fáradékonyság a hisztik. Nem értettem, hogy történhetett meg. Nagyon fájt a hasam is és a lelkem is.

Remegve próbáltam felkelni, de a lábaim nem tartottak meg így összecsuklottam. Pár pillanat múlva kivágódott a fürdő ajtaja és Sebi elhúzta a zuhanyzó kabin ajtaját. A meglepetés kiült az arcára, utána egyből a csaphoz nyúlt és engedett meleg vizet a hideghez.

- Mi történt?- guggolt le elém. – Kicsim, mi történt? Mi ez a sok vér? – hallatszódott a hangján a pánik.

- Elvetéltem… - suttogtam. – A száguldozással megöltem.

- Micsoda? – vágott értetlen arcot.

- Várandós voltam. Rá kellet volna jönnöm. De nem gondoltam rá, hiszen a gyógyszer… Mikor havizom nem szedem. – esett le, hogy történhetett.

- Babát vártál? – meglepetés és fájdalom csillogott a szemében. – Babánk lett volna? – nézett maga elé.

- Igen. – sóhajtottam. – De jobb így Sebastian. Még csak 19 éves vagyok és most mindkettőnknek fontosabb a karrierje. – mondtam sírva. Szerettem volna gyereket, de nem most. Fájt, hogy elvesztettem de tudtam, hogy így a legjobb.

- Hogy mondhatsz ilyet? – nézett rám megdöbbenten és utálkozva. Beharaptam a számat. – Hogy mondhatod azt, hogy jobb így? – felállt és ott hagyott. Becsuktam a szemem és neki döntöttem a fejem a hideg csempének. Összerezzentem az ajtó csapódásra. Báró jelent meg az ajtóban leült a zuhanyzó elé és keservesen elkezdett nyüszíteni. A falnak támaszkodva felkeltem elzártam a vizet. Megtörölköztem és végig feküdtem Sebi oldalán az ágyon. Oldalra fordultam és fel akartam húzni a lábam a hasamhoz de megint elkezdett fájni. Báró oda bújt hozzá és a melegtől egy picit jobb volt. Nem akartam felkelni vagy megmozdulni. Nem sírtam csak néztem ki a fejemből.

- Mindig megértő volt, ezt miért nem érti meg? – simogattam a kutyusom. – Elvesztettem Bencét most pedig Sebastiant is. – kicsordultak a könnyeim. – És a kisbabánkat is. De még csak 19 vagyok most indult be a karrierem, ahogy az övé is. Ő már 23 éves és neki nem kéne feladnia mindent egy baba miatt. Miért teszi ezt? – zokogtam fel. – Minden csoda 3 napig tart. – suttogtam. Elkezdett csörögni a telefonom de nem érdekelt, hiszen szerdáig miénk volt a szoba. Nem sokára elkezdett a szoba telefonja csörögni, pár csörgés után bekapcsolt az üzenet rögzítő.

- Virág, mi az, hogy nem veszed fel a telefont? Örülnék, ha megjelennél a megbeszélésen a hotel tárgyaló termében. Az, hogy nyertél még nem jelenti azt kiskirálynő vagy és nem kell megbeszélésekre járnod! – hallgattam végig főnököm kiakadását, de nem érdekelt.

Már sötét volt amikor felébredtem. Nem tudom mikor aludhattam el. Először nem tudtam mi ébresztett fel aztán meghallottam, hogy valaki dörömböl az ajtón. Felkeltem és magamra csavartam a takarót Báró jött utánam.

- Mi történt? – lépett be Kimi mellettem az ajtón.

- Te hogy kerülsz ide? – a hangom gyenge volt és rekedt és a lábaim is épphogy megtartottak.

- Nem veszed fel a telefont, Sebastian ordított velem, hogy hagyjam békén így arra jutottam, hogy veszekedtetek. Repülőre ültem és itt vagyok. – rántotta meg a vállát. Elindultam a kanapé felé de a lábaim nem bírták tovább és összecsuklottak alattam, de szerencsére két erős kéz kapott el.

- Na jó. Most mesélsz szépen, hogy mi történt és miért vagy élőhalott és ilyen gyenge. – emelt fel és tett le az ágyra.

- Babát vártam. – vettem egy mély lélegzetet. – De nem tudtam róla, még csak nem is sejtettem mert gyógyszert szedek. A versenyzés miatt pedig elvetéltem ma. Elmondtam Sebastiannak, hogy szerintem jobb így mert én még nagyon fiatal vagyok és most mindkettőnknek fontosabb a karrierje. Erre ő kiakadt és a fejemhez vágta, hogy, hogy mondhatok ilyet. És elviharzott. – foglaltam össze a történteket.

- Ne félj, vissza fog jönni. – feküdt oda mellém. – Csak megkell nyugodnia és átgondolni az egészet.

- Biztos vagy benne? – néztem rá.

- Teljesen. – mosolygott.

- Köszönöm. – motyogtam félálomban. Nagyon fáradtnak éreztem magam, el is nyomott nem sokára az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajam és az arcom.

- Sajnálom, hogy kiakadtam. Neked volt igazad. Annyira sajnálom. – hallottam meg a legnyugtatóbb hangot a világon.

- Soha többet ne hagyj magamra, kérlek. – bújtam oda hozzá.

- Nem foglak. Soha-soha többet. – ölelt szorosan magához.

Az élet megy tovább, mert a világ nem áll meg körülötted. Igaza volt annak aki ezt régen leírta. Egy napot töltöttünk még Pesten aztán anyáéknál voltunk pár napig amíg összeszedtünk magunkat. Utána ismét vissza kellet térnünk a Száguldó Cirkuszba hiszen Jött a Brit nagydí majd a Francia és mire észbe kaptam már túl voltunk az Európai nagydíjon amit Valenciában rendeztek. Továbbra is Sebi nyerte a futamokat így egyre biztosabb volt, hogy ő lesz a Világbajnok. Én is folyton dobogón álltam, de egyszer sem tudtam megelőzni a csapattársam.

- 1 hét múlva találkozunk. – búcsúztam a reptéren. – Ígérem.

- Rendben, vigyázz magadra, oké? – ölelt meg Basi. – Akkor 1 hét múlva nálam és közösen elmegyünk egyet nyaralni, mit szólsz? – mosolygott.

- Alig várom már! – nevettem. Hosszú percekig nem engedtük el egymást de ment a gépem így indulnom kellet. Várt ránk 3 hét szünet és én végleg fel akartam nőni és elköltözni. Már meg is volt a tervem rá, csak még a másik fél nem tudott róla. Korainak tartottuk az összeköltözést Sebivel de szerettem volna a közelében leni, így némi kutakodás után már meg is vettem titokban a házat ami a menedékem lesz.

Mikor haza értem első dolgom volt elmenni a hanyagolt barátnőmhöz.

- Szia! – ölelt meg egyből ahogy meglátott.

- Szia, pakolj össze minden holmid. Költözünk Svájcba. – közöltem vele.

- He? Mi van? – döbbent meg.

- Az van, hogy pakolj mert költözöl velem meg Báróval Svájcba. – rántottam meg a vállam. tudtam, hogy régóta álmodott arról, hogy végre elköltözhessen.

- Te meghülyültél. – rázta a fejét majd egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. – Mikor indulunk?

- Holnap. Szóval kapkodd magad. Segítek és te is segítesz nekem. Még nem tudom, hogy mondom meg anyunak. – nevettem.

- Hát az nehéz kör lesz nekem is. – nevetett.