Nah, a hangulat már megvolt. Főleg, amikor egy dombosabb résznél siklottunk lefele. Heikki túl hamar fékezett, így sorra Nando, Sebi, Kimi és én is ráborultunk. Most Toni és Rami szórakoztak jól. Visszaúton eloszlottunk a kocsikban. Rami is már a rövidebb úton jött…

Már megint az a buli volt a téma. Rami és Toni az úton épp arról beszélgettek.

-          Mi ez a buli?

-          Hm? – fordult hátra Toni.

-          Ez a buli. Amiről folyton beszéltek.

-          Itt Helsinkiben lesz egy hatalmas buli. Híres DJ-k, együttesek stb. Mindenki aki számít ott lesz.

-          És már egy ideje készülünk rá! Szobákat is foglaltunk egy puccos szállodában.

-          Mikor lesz?

-          A hétvégén.

-          Marha jó lesz! Erről jut eszembe. Te is jössz, szóval, mennyire bírod a piát?

-          Nem iszok!

-          Dehogynem, iszol!

-          Nem bírom! Semennyire!

-          Oké! Kezdő! Majd mi!

-          De, én tényleg nem…

-          Buli lesz! Mit akarsz csinálni? Mindenki iszik valamit!

Csak nevettek rajtam. Mellettem ülő Sebi csak megrántotta a vállát, majd mondta, hogy ne is törődjek velük.

A következő napokban festegettem. Péntekre összepakoltam pár ruhát, majd este elindultunk Helsinkibe. A hotel extra luxusos volt. Akkora szobám volt, és onnan a kilátás sem volt semmi. A srácok nagy része kidőlt aludni, hogy este bírják a bulit. Nekem nem sikerült elaludni. A hotel szaunájába mentem. Nem volt bent senki, így egyedül szaunáztam. Gondolkodtam, jó ötlet-e ez a buli. Nincs hozzá most kedvem.

-          Látom, te sem bírsz aludni.

-          Megijesztettél.

-          Bocs. Leülhetek?

-          Persze. Nyugodtan.

-          Olyan gondterhelt az arcod.

-          Gondolkodtam. Biztos menjek veletek erre a bulira?

-          Ha már eddig eljöttél.

Bólintottam. Ekkor figyeltem csak meg jobban a tetkóját. Észrevette, hogy figyelem.

-          Tetszik? – mutatta meg.

-          Szép. Nagyon művészi. Iceman.

Nem beszélgettünk többet. Én felálltam, és kimentem volna, de egy srácba ütköztem.

-          Bocsi…- ért a vállaimhoz. – Fay? Te itt?

-          Eressz el! Mit képzelsz! Utállak!

-          Csöndesebben! Várj csak! Még ne menj el! Nem válaszoltál! – jött utánam. Egészen az ajtómig követett.

-          Nem tartozom neked magyarázattal!

-          Ugyan cicus…

-          Ha még egyszer így hívsz…!

-          Mi lesz? – rántott magához, majd lesmárolt…