Hm, aludni egy ilyen eset után? Komolyan gondoljátok??? Áj, mit csináljak? Annyira unatkoztam, hogy elmentem zuhanyozni, majd egyet sakkoztam a földön, aztán az ágyon kezdtem el bukfencezni… Igen, bukfencezni. És mindig jobbra dőltem. Ez érdekes! Miért jobbra dőltem? Miért nem balra? Huh, az élet nagy kérdései…

Miért kerek a Föld? A fű miért zöld, és az ég miért kék? A pingvinek miért nem tudnak repülni? És ha elkezdünk enni egy Chips-et miért nem tudjuk abba hagyni a zabálást?

Nah, jó. Mielőtt valami nagy tudósnak gondolnátok, elmondom, hogy ezt átgondolva kifáradtam, így leültem, bekapcsoltam a TV-t. Beraktam a Titanic-ot és közben rózsaszín körömlakkal kezdtem festeni a lábkörmeimet. Már épp a sírós résznél voltam, mikor kopogtak. Pityeregve odamentem az ajtóhoz, és ekkor valaki a nyakamba ugrott.

-          ÁÁÁÁÁ, RENATA!!!

-          FAY!!!! Csajszi!!!!

-          Mit keresel te itt?? Úgy hiányoztál!

-          Te is nekem!

-          Eszméletlen jól nézel ki! Ez a frizura!

-          Te sem vagy utolsó!

-          Gyere már be! – rántottam be. A fél napot átdumáltuk, amolyan lányos dumával. Elmeséltem neki a Kimi-s esetet. Mint egy legjobb barátnő, megígérte, le fogja ütni Rami-t, ha még egyszer ilyen előfordul. Persze a kis önző Nando-ra volt nagyon kíváncsi. Már átbeszéltünk mindent, mikor kopogtak. Odaugráltam nyitni.

-          Áh, NANDO! – mondtam hangosan. – Minek köszönhetem látogatásod?

-          Csak kérdezni akartam, nincs kedved jönni kajálni? Mindenki nagyban horkol, és egyedül nem akarok ott lent ülni.

-          Hm, jó ajánlat. Figyi. A legjobb barátnőm itt van most, és nem akarom egyedül hagyni, de nekem szörnyen fontos elintéznivalóm akadt. Tudsz segíteni? Cserébe lemegyünk veled kajálni.

-          Rendben. Addig vigyázok rá!

-          Kösz! Örök hála! Menj csak be! Pár perc és jövök! – siettem a lift felé. (Egy nagyon rövid, rózsaszín rövidgatyában voltam, egy lila pólóban, és egy rózsaszín macis papucsban. Nos, igen, ciki, de mit meg nem tesz, egy jó barát, a másikért, nem?) De most mit csináljak? Húha, Sebi épp most lépett ki a szobájából! Égessem kicsit? :P Jó, de csak a ti kedvetekért! Én nem vagyok ilyen gonosz…

-          Sebi! – szóltam neki egy páfrány mögül. Értetlenül nézett körbe. (A páfrány sűrű volt)

-          Igen? – suttogta.

-          Sebi. Tudod ki vagyok?

-          Khm… Egy… páfrány… De… Te tudsz beszélni?

-          Ez kész! – röhögtem. Szétnyitottam a páfrányt, erre hátrébb ugrott 2 métert.

-          Jah, csak te vagy az? Hú, de cuki a papucsod!

-          Látod! Kölcsönadjam?

-          Köszi, nekem is… nekem nem kell ilyen. Minek nézel engem?

-          Jó, bocs. Figyi, kicsit bemehetek hozzád? Nando a legjobb barátnőmmel van…

-          Mi van?

-          Nem úgy! Ne nézz így! Csak kicsit dumálgatnak! Nando szurkoló a barátnőm.

-          Aha. Így már érthető.

-          Szóval, bemehetek akkor kicsit? Ne itt kint égjek ilyen szerelésben.

-          Gyere…

-          Kösz!

Amint beléptem ledobtam a papucsom, és az ágyra ültem le.

-          Csak Kimi-ék tudnak ilyenkor aludni?

-          Ők az igazi buliba járósak! Mi majd hulla fáradtan dőlünk be az ágyainkba!

-          Jaj, értem.

-          Meddig hagyod őket kettesben?

-          Még adok nekik 15 percet. Addig megnézzük mi megy a TV-ben?

-          Persze.

El TV-zgettünk, majd indultam vissza. Érdekes, az egyik papucsom mintha nagyobb lenne mint a másik… Csak nem… Ne mondjátok! :O Jó, biztos, csak… összement az egyik lábam! Biztos! Igen… Az nem lehet, hogy Sebi is… Ráadásul rózsaszín… Áh, neem!

Beléptem a szobámba, és Nando és Renata nagyon jókat beszélgettek. Sőt! Nevetgéltek! Ekkor kopogtak.

-          Nyitom!

Sebi állt ott.

-          Szia.

-          Szia. Figyi… Őőő, valamit összecseréltünk. – mutatott a papucsra. A feje kissé rákvörös lett. Hát, úgy néz ki… mégsem ment össze a lábam… :P