Kibújtam Kimster öleléséből, majd felé futottam.

- Szívem, minden rendben? – kérdeztem, miközben meg akartam ölelni, de eltolt magától.

- Már hogy ne lenne rendben? – kérdezte gúnnyal tele a hangjában. – Míg én csapat megbeszélésen vagyok, te máris találsz magadnak mást.

- Mit hordasz itt össze? – szemem megtelt könnyel.

- Ugyan, nem kell az álduma, látszik rajtatok, hogy kavartok. – erre felpofoztam.

- Te nem vagy normális. Hát teljesen hülye vagy. Szerinted hazudtam neked végig? Akkor miért jöttem volna össze veled, miért mondanám el minden nap, hogy szeretlek??? Te idióta barom. – ordítottam sírva, majd elrohantam onnan. Nem tudtam hova is mehetnék, de minél messzebb innen. A kijárat felé futottam, de ott nekimentem valakinek.

- Bo...Bocsánat. – nyögtem, majd indultam volna tovább, de megállítottak.

- Hé, manó, ki bántott? – a manó megszólításból rögtön tudtam, hogy ki az.

- Istenem Sebi. – öleltem meg szorosan.

- Gyere, nyugodj meg, és mondj el mindent! – kezdett a Red Bull motorhome felé húzni.

Én hagytam magam, a pihenőjébe leültetett a fotelre, majd hagyta, hogy kisírjam magam, aztán elkezdtem neki mondani a történteket.

- Majd megnyugszik, hidd el. Féltékeny, és megvan rá az oka. De majd megbékél, és minden jó lesz. Oké? Na, kérem azt a szép kis mosolyt, manó! – eleresztettem egy fél mosolyt.

- Köszönöm Sebi! – öleltem meg szorosan, ismét. Erre ő csak egy puszit nyomott az arcomra.

- Minden rendben? – helyeslően bólogattam. – Visszavigyelek a szállodába?

- Nee! Ne, egy szobában vagyok vele...

- Akkor majd jössz hozzám, nekem jó a kanapé is.

- Azt nem hagyhatom! Átmegyek Kiirahoz... De köszönök mindent! – most rajtam volt a sor, hogy nyomjak az arcára egy puszit, majd kimentem a szobából. A kapu felé vettem ismét az irányt, csak most senki nem akadályozott a kijutásban.

- Jó napot! Neela Delgado kulcsát szeretném elkérni. – mondtam a recepciós csajnak.

- Hehh. Jó trükk! – vigyorgott a csaj. – Sajnálom, nem fog bejutni abba a szobába.

- Minden recepciós ilyen picsa? – kezdtem el ordítozni. – Itt a paddock belépőm, látja, én vagyok az!!! – ordítottam le a csaj fejét, majd megfogtam a nyakánál a pólóját, és közelebb húztam. – Na, most vagy szépen odaadja a kulcsot, vagy rossz vége lesz. – mondtam halkan.

- Héé, Neela, nyugii. – fogott le valaki a derekamnál. – Maradj nyugodt, tudom, hogy nincs jó napod, de ne a recepcióson vezesd le a haragod. – nyugtatott Kimi.

- De ha egyszer nem képes odaadni azt a rohadt kulcsot!! – ordítottam vele is.

- Kérem a szobám kulcsát. – adta ki az utasítást a recepciósnak. Engem fél kézzel még mindig tartott, biztos, ami biztos.

- Az enyémet nem szeretnéd elkérni? Hátha neked odaadja. – kérdeztem gúnyosan, miközben szúrós szemekkel néztem a döbbenten ülő csajra. Ő szó nélkül odaadta az enyémet is. – Ó micsoda megtiszteltetés.

Idegesen elvettem a kulcsot, a lifthez trappoltam, kipakoltam a szobámból a cuccot, majd kiköltöztem Kiira elé. Bekopogtam húgomhoz, aki 1 mp után ki is nyitotta az ajtót.

- Bejöhetek? – kérdeztem kicsit félve.

- Jézusom Nee, mi történt? – kérdezte, miközben behúzott az ajtón. Leültünk a kanapéra, és én elmeséltem neki is mindent töviről-hegyire. Ő csak együtt érzően átölelt. – Elmegyek, kiszellőztetem a fejem, oké?

- Oké, de vigyázz magadra!

Elindultam a sétámra, aminek célja egy park találás. Bolyongtam össze-vissza, míg ki nem kötöttem egyben. Leültem az egyik fa tövébe, átkaroltam a lábaim, fejemet ráhajtottam a térdemre a fejem, és ismét elkapott a zokogás. Nem értem, hogy miért nem hisz nekem... Tudnia kell, hogy szeretem!

- Hé, jól van? – kérdezte egy hang.

- Persze, minden oké... – néztem fel.

- Neela??

- Nando? Mit keresel itt?

- Ezt én is kérdezhetném... És mi a baj?

- Áh, semmi. – legyintettem. – Jössz Kiirahoz?

- Most nem, de mond meg neki, hogy puszilom! Mennem kell, szia! – puszi-puszi, majd elment.

Én is úgy gondoltam, hogy ideje visszamennem. Szerencsére jó az irányérzékem, így könnyen visszataláltam a szállodába. Letusoltam, majd lefeküdtem aludni.

Már egy hete nem beszélünk Nickkel. Ő nem keres, én meg nem fogok könyörögni neki, vagy magyarázkodni. Szabadidőmet általában a húgommal, Kimivel, Sebivel és Fernandoval töltöm. Idő közben közelebbi kapcsolatba kerültem Lewis Hamiltonnal, és ebből kifolyólag Nicolelal is. Egyik este Kimi összehívta a népet, mondván régen voltunk együtt.

Visszamentem a szállodába, letusoltam, felöltöztem csini ruhába, kivasaltam a hajam, kicsit kisminkeltem magam, és elindultam. Az étteremben viszont egy nem várt személyt is láttam...