Reggel halkan kiosontam a fürdőbe letusoltam és felkaptam Sebi egyik ingjét gyorsan megtöröltem picit a hajam, hogy ne folyjon belőle a víz és direkt leejtettem a fésűmet  a fürdő kövére. Pár perc múlva meg is lett a hatása Sebi álmosan sétált át a szobán neki dőltem az ajtófélfának és néztem ahogy kóborol álmosan.

 - Jó reggel Hercegem. – mondtam olyan hangon ami tudtam, hogy felizgatja.

- Jó reggelt Napsugaram. – nézett végig rajtam. – Látom ma nem megyünk ki a szobából. – vigyorgott.

- Miért is? – indultam el felé. direkt úgy léptem, hogy az ing alól a lábam teljesen kilátsszon. 

- Azért mert már most nagy lelki erő kell ahhoz, hogy még rajtad van azaz ing. – belenéztem a szemébe és már tudtam, hogy egy picit löket kell neki és elveszti a fejét már így reggel.

- Hát akkor miért nem téged le rólam? – kezdtem el kigombolni az inget ami lecsúszott az egyik vállamról a mozdulatnak köszönhetően. – Vagy ezt is nekem kell megcsinálnom? – felnevettem amikor oda lépett és az ingje gombjai feladták a harcot Sebi ereje ellen. Ezt akartam elérni, ki mondta, hogy a nők nem kapják meg  azt amit akarnak?

- Megőrítesz. – harapdálta a nyakam.

- Kívánlak, akarlak, tégy a magadévá! – súgtam a fülébe amitől kész lett. Következő pillanatban már a kanapén feküdtem Sebi alatt. Elvigyorodtam, nők a világ urai, mert uralják a férfiakat.

Nyújtózkodtam egyet majd csak a fájdalmat és a koppanást hallottam. Pislogtam párat mire rájöttem, hogy elaludtunk a kanapén és sikerült lesnem Basi mellkasáról.

- Ott most jobb? – lesett le rám nevetve.

- Igen, kényelmes. – rántottam le a kanapéról de sajnos nem gondolkodtam így rám esett. Nyögtem egyet a hírtelen súlytól, de szerencsére egyből felkönyökölt és adott egy puszit.

- Miért okozol saját magadnak fájdalmat? – csókolgatott. – Bár tényleg jó itt lent. – vigyorgott amikor a derek köré fontam a lábam. Elmosolyodtam ma már tényleg nem nézünk várost. Nem bánkódtam nagyon.

Gyorsan el lett az a pár nap amit ott töltöttünk és már indulni is kellet Ádámért majd Sebivel mentünk Red Bull centerbe. De előtte elkellet menni Báróért is. Ádám egy nyugis nagyon tündéri baba volt. Sebi persze nem bírta ki, hogy ne vegyen neki mindenféle hülyeséget.

- Na gyere picúr megyünk alukálni Virág mellé. – beszélt a babához én már az ágyba feküdtem mert kilettem tessékelve a fürdőből, azzal az indokkal, hogy most ott pasi gyűlés van még Báró is bent lehetett. Ádám nagyon kedves baba volt, mert ha velünk aludhatott soha nem ébredt fel.

- Sziaa, na milyen volt a pancsi? – vettem át Sebitől és megtornáztattam majd ráfektettem Sebi mellkasára ahol mindig aludt. Én is oda bújtam hozzájuk és Báró is oda telepedett a lábamhoz. Úgy éreztem mintha egy nagy család lennénk. Rossz volt belegondolni, hogy nekünk is lehetett volna kisbabánk.

- Mennyi gyereket szeretnél majd? – kérdeztem Sebit. Nem volt kérdés, hogy szeretne-e gyereket, látszott rajta, hogy megvesz értük.

- Kettőt mindenképpen. – gondolkodott el. – Ha lányunk lesz legyen Virág! – mosolygott.

- Ne már! Az olyan rossz mikor a szülő nevét kapja. – húztam a számat. – Ha fiúnk lesz Aaron lesz (Éron), és nem engedek belőle.

- Rendben, ha kislány akkor majd megbeszéljük még. – mosolygott.

Gyorsan eljött az én fotózásom ideje is. Semmi igazán érdekes nem volt benne, Báróval kellet pózolnom. Féltem kicsit tőle, hogy nem fogja szeretni a kamerákat, azért sem mertem még a pályára kivinni. De nagyon jól fogadta, sőt úgy éreztem, hogy direkt pózol.

- Leviszem Bárót! – szóltam be Sebinek a szobába.

- Oks. Vigyázz magadra! – adott egy puszit. Báró már volt annyira tanult, hogy nem kellet póráz, de azért a kezembe ott volt. még 3 nap és indulnunk kell Belgiumba Ádám oda is velünk tart mert Vera nem lett jobban, sőt romlott az állapota. Vikivel közös házba lett egy baba szoba berendezve neki és Sebi is ott volt mindig velünk.

Rossz előérzetem volt ezért háta pillantottam de senki sehol. Báró már messze előttem futott mikor éreztem egy rántást az egyik az egyik fa mögül és elestem. Tudtam, hogy rossz ötlet a parkba jönni sötétben, de Báró itt imádott rohangálni. Sikítani sem volt időm mert befogta a számat és valaki lefogott.

- Szia csinibaba. Mit szólnál hozzá, ha szórakoznánk egy kicsit? – Sebi ezért féltett elengedni este egyedül. Tudtam, hogy a legrosszabb amit csinálhatok, ha sikítani próbálok és harapni. Ezért teljes súlyommal ránehezedtem a fogva tartóm kezére, tudtam, hogy nem vagyok nehéz annyira, hogy ne bírjon el, de pár perc alatt elzsibbad a keze és automatikusan elfog engedni.

- Nem vagy benne a játékba? Ez sajnálatos. – mondta miközben közeledett felém már az övét csatolta. Na nem. Rúgtam egyet hátra remélve, hogy eltalálom de nem jött be elkezdtem izegni- mozogni, de csak feldühítettem.

- Ne kapálózz már annyit! – éreztem, hogy a pofontól kiserken a számban a vér. – Engedd el a száját, ha sikítasz megölünk.

- Hagyjon békén. Nem jó embert kezdet el molesztálni. – mondtam neki.

- Miért édes? Mert te vagy a nagy Forma 1-es picsa? Annál élvezetesebb. – nem számítottam rá, hogy felismert.

- Engedjen el. Higgye el ön többet fog ezen károsulni! – mondtam nem mutatva a félelmem.

- Nem érdekel. – bordán vágott amitől legszívesebben felsikoltottam volna, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy sikítani halljon. Még egy ütés ami gyomorszájon talált. Felgyűlt a szám vérrel amit az arcába köptem.

- Te …!! – megfogta a csuklóm és a roppanást hallottam csak és az iszonyú fájdalmat éreztem. De még mindig nem sikítottam. Arcon ütött amitől az állkapcsom kiugrott a helyéről és az utolsó emlékem, hogy a pasi neki vágódik a mögötte álló fának a védő angyalom ütésétől. A kék szemekben iszonyatos fájdalmat és dühöt láttam majd elsötétült a világ.

- Áú.. – nyögtem fel ahogy felébredtem. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de elvakította  fehérség.

- Kicsim! – hallottam meg Sebi hangját. Arra fordítottam a fejem és kinyitottam ismét s szemem. Ott ült az ágyam mellet és nagyon aggódó arcot vágott.

-  Ne nézz így rám.. élek! – fáj azt állkapcsom és a csuklóm is. A lélegzet vétel pedig picit szúrt. A doki egyből bejött és szintén aggodalmas arccal rám nézett.

- Miss. Norton, a sérülései nem súlyosak. Az állkapcsa és a csuklója kiugrott a helyéről, de 3-4 nap múlva már nem fog fájni. Megrepedt 2 bordája de már stabilan vannak, azok is begyógyulnak 3-4 nap múlva. Viszont konzultáltam a csapat orvosával és az FIA orvosával. A következő nagydíjon nem ülhet autóba.  – mondta szomorúan.

- Micsoda? Nem ülhetek autóba? De hiszen azt mondta begyógyulnak a sérüléseim addigra! – hisztiztem.

- Kicsim hallgass rájuk. Bajod eshet a kocsiban gyenge a szervezeted még. – simogatta meg az arcom Sebi.

 - Ha azt mondják neked, hogy nem ülhetsz autóba pedig már nincs semmi bajod, nem akadsz ki? – néztem rá kérdőn.

- De kiakadok. – mondta. -  De te rám parancsolsz és nem hagysz beülni. Én sem hagylak téged. És Christian sem.

Becsuktam a szemem és magamba dühöngtem. Kikell hagynom egy versenyt az miatt az őrült miatt.