Kimi keze volt az. Hamar a többiek között voltam ismét. Odahajoltam Kimi-hez.

-          Köszi.

-          Nincs mit. Nem vesztelek el!

-          Fay, te mit kérsz?

-          Valami alkoholmenteset.

-          Jó vicc. Most komolyan.

-          Komolyan mondtam.

-          Toni, ha alkoholmenteset kér, akkor azt kap.

-          Oké, oké.

Hálásan néztem Kimi arcát. Kissé elmosolyodott. Az italokat megfogtuk, majd koccintottunk. Amint beleittam a narancsba kissé furcsa íze volt, de nem törődtem vele. Mentünk, táncolunk, és a hangulat fergeteges volt. Iszogattunk még, és egyre furcsában éreztem magam. Olyan lazának.

-          Eszméletlen ez a buli! Táncoljunk még! Kimi, nincs kedved karaokézni. Felmászol a DJ mellé, és nyomod neki! Tudod. – nevettem.

-          Fay. Minden oké?

-          Aha. Megyek, táncolok!

-          Ne, ne. Csak várj!

-          Te is jönni akarsz?

-          Nem. De, minden oké, tényleg?

-          Persze! Sziasztok…

Néhány sráccal táncoltam, aztán egy erős kéz rántását éreztem.

-          Hagyjál! Utállak te szemét disznó!

-          Cicus, te ittál?

-          Mi közöd hozzá? Szennyláda vagy! Nem is állok le ilyen idióta… - egy nagy pofont éreztem.

-          Pofa be! Kis liba! Tudod mit, akkor maradj magadnak!

Ez után nem túl tiszta, hogy mi történt, mert az események eléggé összefolytak. Azt vettem valamennyire észre, hogy egy székben ülök, és valamit a kezembe nyomnak, hogy igyam meg. És, még valami veszekedés hangját hallottam…

-          Az agyamra mennek az ötleteitek! Csak hogy kicsit lazább legyen! Nem vagy normális!

-          Azt hittem, jobban bírja az italt.

-          Elmondta nem, hogy alkoholmenteset kér? Gondolhattátok volna belőle, hogy nem bírja a piát!

-          Megvan?

-          Meg, megtaláltam.

-          Fay. Én vagyok, Renata.

-          Rosszul vagyok…- feleltem, majd innentől se kép, se hang…

Nyitogattam a szemem, de azonnal vissza is csuktam. Az erős fény bántotta. A fejem majd széthasadt. A fejemre húztam a takarót. Mocorgást hallottam. Nagy nehezem körbenéztem a szobában. A kanapén Kimi feküdt. Már ő is ébredezett, majd ahogy észrevette, hogy figyelem, felült.

-          Jó reggel.

-          Neked is. Hát te?

-          Nem hagytalak magadra estére. Gondoltam, ha bármi kellene.

-          Az este. Ajjaj, mi történt? Nem emlékszem semmire.

-          Gondoltam. Egy pillanat, és már mondom is. Hozok valamit.

-          Oké. – dőltem vissza. Becsuktam ismét a szemem. Próbáltam visszaemlékezni valamire, egy képre, bármire, de nem ment. Az arcom is eléggé fájt.

-          Itt is vagyok. Ezt idd meg.

-          Mi ez? – kérdeztem bizalmatlanul a fura színű lötty láttán.

-          Másnaposság ellen jó.

-          Igazán? Biztos?

-          Nem hiszel pont nekem? – vigyorgott. Elmosolyodtam, majd megittam. Ízre nem volt vészes. Az üres poharat odaadtam Kimi-nek. A kisasztalra rakta.

Visszafeküdtem, majd Kimi-t figyeltem.

-          Meséljek akkor?

-          Lécci.

-          Oké. Addig még emlékszel, hogy megérkeztünk, és ittunk?

-          Kb, igen.

-          Oké. Te egyre jobban kezdtél ellazulni, és aztán elmentél táncolni. Sokáig nem találtunk, pedig kerestünk! Aztán végre meglettél. Megtaláltalak. Visszavittelek az asztalunkhoz, és leültettelek, majd kiderült, Rami és Toni, hogy laza legyél, a narancslébe egy kis alkoholt is kértek.

-          Akkor amint jobban leszek, az lesz az első, hogy megverem őket. Persze, ha nem leszel rám mérges miatta.

-          Csak szólj, és segítek.

-          Oké. És, aztán gondolom visszahozott valaki. Renata?

-          Nem. Én. Renata maradt, és még bulizott Nando-val.

-          Nando-val?

-          Úgy néz ki kedvelik egymást.

-          Ez aranyos. Remélem, összejönnek. Van most Fernek barátnője, vagy hasonló?

-          Nincs. De nem kell szerintem sok.

-          Reméljük.

-          Az arcoddal mi történt? – simította meg.

-          Nem tudom, de picikét fáj.

-          Akkor, hozok jeget.

-          Várj…

-          Igen?

-          Én… - a szemébe néztem, és elolvadtam ismét. Közel hajolt, nagyon közel hozzám. A leheletét az arcomon éreztem. Pár centi volt már csak hátra, de ekkor kopogtak. Szétrebbentünk. Kimi idegesen nézett az ajtó felé. Megfojtom, bárki az! Csak jöjjön be! Kimi ment nyitni az ajtót. Hogy ki állt ott? A drága csipet csapat. Oké, nagy gyilkosság lesz…

Mindenki leült az ágyra körém.

-          Fay, úgy sajnáljuk!

-          Pontosan. Azt hittük ennyit még kibírsz. Ne haragudj.

-          Megbocsátok. – ekkor vettem észre, hogy Nando Renata kezét fogja. Kérdőn pillantottam Renata-ra.

-          Összejöttünk. – mondta Nando mosolyogva, és megcsókolta Renata-t. Ilyen nincs! Ezek ismerik egymást jó 1 napja és összejönnek…

Mindenki nagyon sokat beszélt. Már azt hittem soha nem mennek el, de Kimi azt javasolta, mi lenne ha fél óra múlva lemennénk enni. Mindenki egyet értett, így elmentek. Visszaült mellém az ágyra.

-          Azt hittem soha nem mennek el!

-          Én is! Ezért vetettem fel az ötlete, mert már nem bírtam tovább.

Megcsókolt. Lágyan csókolt, és egyszerűen csodás volt! Úgy éreztem, hogy most nincs más, nincs semmi csak Ő és Én. Ilyet még soha életemben nem éreztem, de már nagyon vágytam rá. Most minden pillanatát ki akarom élvezni!