Sajnos nem sok időnk maradt kipihenni az Olasz nagydíjat mert egyből utaztunk Szingapúrban, ahogy esti futam lesz. Nekem még nagyon új és át kell szokni az esti életvitelre ami nekem nem fog gondot okozni úgy gondoltam. De azért már előtte héten vasárnap ott voltunk. Hétfőn már inkább könyörögtem volna vissza a normális futamokat mert fáradtnak és nyomottnak éreztem magam. Nagy volt a pára amitől a hajam összevissza állt folyton izzadtam és ezért gyűlöltem itt lenni. Kedden lesétáltam a pályára körbe nézni és Evat megkeresni, normális idő szerint éjjel 11-volt. Mindenkinek mondták, hogy ne állítsa át az óráját Európai idő szerint fogunk létezni. Én azért csak azért is átállítottam.

Mikor vissza értem a hotelbe és beléptem a szobába eltátottam a számat. Mindössze pár gyertya égett amik a fürdő felé vezettek. Ledobtam a táskám meg a sapkám a kanapéra majd beléptem a fürdőbe ahogy televolt minden szórva rózsaszirmokkal. Sosem voltam egy romantikus ember és tudtam, hogy párom sem az de most nagyon jót tett a lelkemnek. Megéreztem két kezet ahogy megfogják a pólóm alját és áthúzta a fejemen azt. Hátra fordultam és meg szerettem volna köszönni neki de nem hagyta. Megcsókolt lágyan szerelmesen ahogy még soha. Gyorsan lesimogattuk egymásról a ruhákat majd az ölébe vett és befeküdt velem a  személyes hatalmas kádba ami szintén televolt szirmokkal és kellemes volt a vize is a felforrósodott bőrömnek. Nagyon sokáig csak feküdtem Sebi mellkasán a vízben míg ő a hátamat és a hajamat simogatta. Ránéztem hálás szemekkel és megcsókoltam lágyan. Órákon át kényeztettük egymást szerelmesen a vízben. tudtam, hogy ilyen nagyon sokára lesz megint, hiszen időnk sem volt a több órás kényeztetésre és mi inkább vadak voltunk. Húztuk minél jobban pont ezért az orgazmus pillanatát. Most nem a kielégülést hajszoltuk hanem szavak nélkül mutattuk meg a másiknak mennyire szerelmesek vagyunk.

Amikor a víz már nagyon kihűlt úgy ahogy voltunk vizesen és virágszirmosan végig feküdtünk az ágyon és ott folytattuk egymás kényeztetését. Fogalmam sincs mikor aludhattunk el de Sebi telefon csörgésére ébredtem. De még ez sem tudta megzavarni a boldogságom amit éreztem. 

Gyorsan haladt az idő, mert amikor csak időnk engedte egymást kényeztettük vagy csak összebújtunk. Féltem, mert tudtam, hogy ha igazán boldog vagy biztos, hogy történni fog valami így szombaton picit félve ültem autóba.

- Piros zászló gyere be a bokszba. – hallottam mérnököm hangját a gyorskörömön időmérő alatt. Nem volt jó az én mikrofonom így nem tudtam vissza kérdezni, ki volt az. Félve mentem végig a bokszon és félve pillantottam Sebi autójának a helye felé, de az üres volt. Próbáltam nem pánikolni és a legrosszabbra gondolni.  Pont amikor szálltam ki érkezett meg Sebi is. Mintha mázsás kő esett volna le a mellkasomról. Nem mentem oda hozzá, mert a mérnökével beszélt és nem akartam megzavarni ezért odamentem a boksz falhoz és megint beálltam a főnököm mögé.

- Ki vágta megint ennyire oda? -  kérdeztem tőle.

- Massa. – jött a válasz úgy, hogy hátra se nézett. Elnéztem a Ferrari boksza felé, hiszen Felipének soha nem volt még szerencsés ez a pálya és most Rafa is itt volt.

- Ne félj már kiszedték, és eszméleténél van. – ölelt meg hátulról Sebi. Hátra döntöttem a fejem a vállára. Tudtam, hogyha megszólalok elsírom magam a megkönnyebbüléstől így csak élveztem a közelségét. 

Vissza sétáltunk a kocsikhoz és az egyik székre leült majd az ölébe húzott. Feltettem a lábam a mászik székre és szorosan oda bújtam hozzá. Így pont jó volt, hiszen a légkondi felénk jött.

- Ébredj Napsugaram! – simogatta az arcom. – Még vissza van egy etap ami 3 perc múlva kezdődik.

- Elaludtam? – pislogtam fel rá. Majd felkeltem az öléből és nyújtózkodtam egyet.

- Igen Csipkerózsika elaludtál. De most próbálj felébredni, mert vissza kell ülni a kocsiba. – adott egy puszit, majd oda ment a bukójához.

Én is fejembe húztam a bukót majd vissza másztam a kocsiba.

- Mondj valamit, kilett cserélve az elektonika a sisakodban. – mondta mérnököm.

- Mit mondjak? Álmos vagyok, szóval beszélj hozzám folyamatosan. – mondtam.

- Rendben, most már hallak. Rendben, mondom folyamatosan a történéseket.

Hál Isten az időmérő gyorsan lement és a változatosság kedvéért ismét Sebi nyerte meg.

Másnap reggel viszont rossz kedvel ébredtem mert nagyon fáztam még úgy is hogy teljesen hozzávoltam bújva Sebihez a takaró alatt és az orrom is elvolt dugulva.

- Jó reggelt Napsugaram. – simogatta meg az arcom. – Te lázas vagy?

- Nem tudom, de nem érzem jól magam. – mondtam rekedt orrhangon. Egyből hozta a lázmérőt és gyógyszert de nem lett sokkal jobb, hogy tudtam 39,5-ös lázam van. Mivel egy nő mindenre gondol ezért volt nálam hosszú gatya és pulcsi is. Felvettem egy csőnacit és a vastag kötött fehér garbómat. Érdekesen nézett rám mindenki, hiszen 34 fok volt.

Elküldtek a csapatorvoshoz, aki azt mondta, hogy nem állhatok rajthoz. Ez annyira jellemző rám, hogy pont ilyenkor betegszem meg.

Beültem a szerelőim közé a bokszba, feltettem a lábam a székem szélére és úgy iszogattam a mézes teámat a kulacsomból.

- Bocs srácok. Sajnálom, nem tudom, hol fázhattam meg ennyire. – néztem rájuk szomorúan.

- Semmi gond, biztos a légkondi miatt. Jobb ha így nem állsz rajthoz. – néztek rám mosolyogva.

- Szeretlek titeket! – mosolyodtam én is el. A verseny nagyon izgalmas volt és végig Sebi rádióját hallgattam, ahol folyton pörgött a taktika. Figyeltem ahogy több ember kocsija is kigyullad a bokszban a nagy hő miatt, de ezek pici tüzek voltak amit vagy a pilóta reagált le jól vagy a szerelők. Rosberg volt csak Sebi ellenfele ezen a versenyen. Jött ki a bokszba Sebi is amikor a tankoló cső mellet kispriccelt a benzin. Az egész boksz egyszerre ugrott fel. Én azért, hogy oda fussak a körülöttem lévő szerelőim pedig azért, hogy elkapjanak a többiek pedig, hogy rohanjanak a poroltóval oltania  tüzet nehogy valakinek baja legyen vagy berobbanjon az egész. Ketten fogtak le ahogy első sorból figyelhettem, hogy Sebinek mennyire nagy a lélek jelenléte mert egyből gázt adott, hogy a menetszél eloltja és ha a kocsi berobbanna már ne a bokszba legyen. Kezemet tördelve figyeltem ahogy a menetszél tényleg egyből eloltja.

- Megsérült valaki? – kérdezte egyből amint a kocsi már nem égett. – Mi történt?  Csak azt láttam, hogy ég a kocsi majd a tűz ellepett.

- Nem sérült meg senki komolyabban. A tankoló cső itt is hibás volt és a nyomás kinyomta az oldalát. Változik a taktika. Első maradtál. – kapta az infókat.  Oda sétáltam a szerelőihez akik az én szerelőimmel együtt mosták fel a benzint ami még ott maradt és a poroltó habját.

- Minden rendben van? Jól vagytok? -  mentem oda aggódva.

- Igen mindenki jól van. – mosolygott rám Sebi vezetőszerelője. – Te jól vagy?

- Persze, engem nem lepett el a tűz. – mondtam.

- Minden rendben? – ültem le az mellé aki a csövet fogta.

- Majdnem berobbant az egész mert nem vettünk észre egy hibát. – mondta szomorúan.

- Hogy vehettétek volna észre? Hiszen a cső adta meg magát. Mg büntetést sem fogunk kapni, mert gyártási hibás mindenkinél. – vigasztaltam. – És egyébként is ti vagytok a legnagyobb veszélyben a kiállásokkor.

- De téged miért érdekel mi, hogy vagyunk? Hiszen egy pilóta vagy! A pilóták pedig csak magukért aggódnak. – ráncolta a szemöldökét.

- Lehet, hogy a Force Indiánál ilyenek. – leptem meg vele, hogy tudtam mindössze 2 hónapja jött át a csapathoz. – De ez a Red Bull és itt mindenki ismer mindenkit és aggódunk egymásért. Itt emberségesek az emberek. – mosolyodtam el.

- Fura még ez a szeretet. – mosolyodott ő is el. Felkeltem és vissza ültem a szerelőim közé.

- Köszönöm, hogy egyből rohantatok segíteni. – néztem rájuk mosolyogva.

- Veszélybe voltak emberek, persze, hogy oda megyünk! – nevetett.

Szerencsre a következő kiálláskor semmi gond nem volt, és még így is Sebi nyerte meg a  futamot. Talán most érdemelte meg a legjobban.