- Bocsi, számomra ez nem ennyire magától értetődő. Feljönnél velem a szobámba, hogy nyugodtan tudjunk erről beszélni?

- Persze, mehetünk, de előtte igyuk meg az italunkat, aztán mehetünk fel. – Meg is itták vodkájukat, majd a báron keresztül eltávoztak a buliból.

***

Eközben Heikki Kimivel kommunikált a bárpultnál egy koktél iszogatása közben.

- Haver, mindenki azon csámcsog már ma reggel óta, hogy Rosberg összejött a barátnőddel.

- Pedig nincsenek ők együtt, csak buli hangulatuk van, és jól elvannak, ennyi.

- Végül is „ahhoz” nem kell járni, csak, ahogy mondod, „buli hangulat” szükségeltetik.

- Ilyeneket nem merj mondani róla, nem ismered őt! – Ragadta meg Iceman pólójának nyakát.

- Jól van, harci kakas, nyugodj már le, senki nem k*zta le a csajt! Nem kell infarktust kapni!

- Azért élsz még! Bocs, de nem szeretem az előítéleteket ismeretlenekkel szemben.

- Ha ez valóban csak előítélet, ahogy mondod, miért látom őket a kijárat felé iszkolni?

- Ő…..  hát….. mennem kell, bocsánat. Majd jövök. – Sietett el a fiatalabb finn. Kimster csak kuncogott. „Sok bajod lesz a csajjal, ha az őrangyalát akarod játszani”, gondolta magában.

***

A két „parti hangulatú” fiatal a lifttel felfelé tartott. Nehezen sikerült lábon maradniuk, mert mindketten eléggé szédültek, de azért sikerült elmenniük a lépcsőfeljáró melletti szobáig. A leányzó az ajtó előtt azonban megfordult, majd háttal nekidőlt annak. Tudta, hogy mi következne, ha bemennének a szobába, azt pedig tudta, abból nem fog kisülni túl sok jó, így ezzel próbálta húzni az időt. A német fiú sem akart erőltetni semmit, ezért inkább jobb kezével ő is nekitámaszkodott az ajtónak, ebben a testhelyzetben elég közel maradt hozzá.

- Szóval, azt akartad kérni, hogy felejtsük el, ami köztünk történt?

- Igen.

- Én nem akarom viszont, hogy vége legyen, úgy érzem, valami megváltozott tegnap óta.

- Megpróbálhatjuk, ha ennyire akarod, de hagyj nekem egy kis gondolkodási időt januárig…

- Nem. Te hagyd nekem, hogy megmutassam neked, mennyire odavagyok érted. – Szakította félbe, majd megcsókolta. Ennek a csóknak valahogy sosem akart vége lenni, ezért közben Nico elkezdte keresni kulcsát, melyet gyorsan meg is talált, igyekezett is kinyitni vele az ajtót. Ezt azonban meghallotta a lépcsőn megbúvó Heikki, és gyorsan hozzájuk sietett.

- Sziasztok!- köszönt nekik fennhangon- Hát ti mit csináltok itt, mikor ott lenn megy a buli?

- Nem látszik? – Kérdezte a srác, majd kinyitotta Laura előtt az ajtót.

- Figyelj, eléggé fáradt vagyok, jobb lenne, ha elmennék aludni. – Mondta erejét összeszedve.

- Az imént még nagyon nem úgy tűnt. – nézett a lányra dühösen – Ááá, tudom már, te és Kovalainen együtt vagytok, és ezért akarsz lerázni, pedig tegnap még simán megcsaltad.

- Ez nem így van. – nézett komolyan Nicora – Heikki a barátom. Nekem most az az érzésem, hogy te akarsz engem lepattintani, úgyhogy engedelmeddel elmennék aludni. Jó éjt! – Már ment is a lift felé, jó barátja követte. A német srác csak becsapta szobája ajtaját.

- Köszönöm szépen, hogy megmentettél saját magamtól. – Ölelte meg honfitársát.

- Tudtam, hogy közbe kell lépnem, mert, amit tenni készültél ma este/ tenni készültetek ma este, azt később megbántad volna, én biztos vagyok benne.

- Én is biztos vagyok benne. Túl sokat ittam, hagytam a vágyaimat magam fölé hatalmasodni. Egy kérdésre azonban még magam sem tudom a választ. Mi legyen velünk?

- Ezt a döntést nem hozhatom meg helyetted, neked kell eldöntened, hogy tovább szórakozol- e vele. Szerintem az lenne a legtisztább, ha nyílt lapokkal játszanál, és elmondanád neki is azt, amit nekem mondtál az este folyamán.

- Rendben, és köszönöm a tanácsodat. – Mondta és kiszállt a liftből, majd a szobájába ment, ahol később nyugovóra tért.