Az elk�vetkez� id�szakban csendesen, meghitten t�lt�tt�k a heteket, h�napokat. Az esk�v� ut�n gyorsan elillantunk a sajt� szeme el�l, �s egy kis szigeten t�lt�tt�k a m�zes heteket. De ut�na m�r vissza is kellett t�rni a megszokott ker�kv�g�sba, �jra indult a cirkusz. Kimivel s�lve-f�ve egy�tt voltunk, m�r amikor volt �rkez�s�nk r�, de k�zben hagytunk a m�siknak id�t, teret, ha arra volt sz�ks�g. V�lunk a h�zass�g j� ir�nyba tolta el a kapcsoltunkat, semmi veszeked�s, pat�lia nem f�szerezte az �let�nket, ink�bb m�g szorosabb� tette azt, ami eddig megvolt. Kiminek sajnos ez az �v nem nagyon j�tt �ssze, de a 3. helyet �gy is �sszekaparta. �ppen Porkkal�ban t�ltj�k a sz�net els� napjait. Egyik reggel Ajax borzaszt� ny�sz�t�s�re �bredt�nk csak, hogy ne legyen minden felh�tlen.

- Mi a fene van ezzel a kuty�val? - h�ztam magamra a takar�t.

- Nem tudom, de mindj�rt abbahagyja. - mondta tot�l k�m�san Kimi is, majd �gy, ahogy volt, �tfordult a m�sik oldal�ra. Nem nagyon izgatja a dolog. �s nem igaz, hogy nem ideges�ti. 

- Eddig soha nem csin�lta ezt, tuti, valami baja van. Nem k�ne megn�zni?

- �gy �rted, k�sz�l�djak ki innen mell�led, �s n�zzem meg �n, mi baja? - n�zett r�m �lmosan.

- H�t, tulajdonk�ppen �gy is �rthettem.

- Megyek, megn�zem. - sz�llt ki az �gyb�l, majd a f�ldszint fel� vette az ir�nyt, �n meg az oldalamra fordultam, �s megpr�b�ltam visszaaludni.

- Kicsim. - sz�l�tott meg Kimi, mikor vissza�rt.

- Hmmm? - k�rdeztem m�g mindig csukott szemmel a takar� al�l.

- Azt hiszem ezt meg k�ne n�zned.

Mikor megl�ttam a l�tnival�t, nem tudtam, hogy s�rjak vagy nevessek, k�ptelen voltam eld�nteni, hogy ez �lom vagy val�s�g. Ugyanis Kimi �llt el�ttem egy sz�ll boxerben a kez�ben egy m�zeskos�rral.

- Te j� Isten. - ennyit tudtam kiny�gni a meglepetts�gt�l. Miut�n nagyj�b�l felfogtam, mit is l�tok, kipattantam az �gyb�l, hogy a saj�t 2 szememmel l�ssam Kimi szerzem�ny�t.

- Itt volt az ajt� el�tt. Ez�rt volt olyan bolond a kutya.

- Akkor nem r�g �ta lehetett itt. De most mit csin�ljunk vele? El�g picike, szerintem nem r�g sz�lethetett. A legjobb lenne, ha min�l hamarabb l�tn� egy orvos.

- Ramit megk�rdezem, hogy melyik a legk�zelebbi gyerekkorh�z.

- J� �tlet. - azzal ny�lt is a telefon�rt.

- Szia. Ne haragudj a korai zavar�s�rt, csak az lenne a k�rd�sem, hogy melyik a legk�zelebbi �gyeletes gyerekkorh�z… Igen… Hossz�, majd elmes�lem… Ok�, k�sz, �s m�gegyszer bocs.

- Na? - fordultam Kimi fel�, miut�n lerakta.

- Itt van a c�me, meg egy sz�m.

- Akkor add csak ide, felh�vom, hogy �k-e az �gyeletesek. - k�rtem el Kimit�l a cetlit.

- Halo, Helsinki Gyermekk�rh�z.

- J� reggelt. Laura Kultanen vagyok. Csak azt szeretn�m megtudni, hogy �n�k-e ma az �gyeletesek?

- Igen, mi vagyunk.

- K�sz�n�m, viszonthall�sra.

- Viszl�t. - mialatt besz�ltem, Kimit m�r tot�l lek�t�tte a cs�pps�g. - �k az �gyeletesek.

- Ok�, akkor gyorsan �sszekapjuk magunkat, �s mehet�nk.

Olyan 50 perc eltelt�vel caplattunk be a recepci�ra. Kimi kez�ben volt bab�l�s, �n pedig int�zkedtem.

- J� napot. Az lenne a probl�m�nk, hogy reggel az ajt�nk el� leraktak egy kisbab�t. Lenne arra lehet�s�g, hogy valaki ell�ssa? - v�zoltam a helyzetet egy sz�ke h�lgynek.

- Persze. J�jjenek ut�nam. - kapcsol�dott be a besz�lget�sbe egy fiatal orvos sr�c is, aki pultn�l t�lt�tt ki pap�rokat. Intettem Kiminek, hogy j�hetnek, �s m�ris egy vizsg�l�ban tal�ltuk magunkat.

- Pekka Saarinen vagyok. - ny�jtott kezet, mikor be�rt�nk.

- Laura Kultanen. - viszonoztam a k�zfog�st.

- Kimi R�ikk�nen. - tette le a kosarat, hogy � is �dv�z�lhesse a dokit.

- �s akkor � lenne a tal�lt emberke? - vette ki a hely�r�l a kis man�t, aki csendben t�rte, ahogy megvizsg�lj�k. Ink�bb k�v�ncsi volt, mint ny�g�s. - �gy l�tom, nincs semmi baja. Eg�szs�ges, �s val�ban, csak p�r �r�s lehet, �gy azt mondom, tartsuk megfigyel�s alatt m�g 2-3 napig, �s ha addig se �ll be semmilyen aggodalomra val� dolog, akkor ki is engedj�k. Most �tvissz�k az �jsz�l�tt oszt�lyra, ott kap egy inkub�tort, �s j� kezekbe ker�l. Ha gondolj�k, maradhatnak mellette.

- H�t, ha nem gond… - kezdtem el f�l�nken j�ratni a szemem a doki �s Kimi k�z�tt.

- … szeretn�nk bent maradni. - fejezte be Kimi a mondatot. �gy a kis csapatunk �tbaktatott a 2 emelettel feljebb l�v� oszt�lyra. Ott kaptunk 1-1 csinos kis z�ld k�penyt, �s le is �lhett�nk a cs�pps�g mell�. Olyan aranyos. Eddig egy hangja nem volt eg�sz nap, akkor tal�n csak nincs akkora baja.

- Olyan picike. - gy�ny�rk�dtem benne. Kis sz�ke hajtincsei voltak, k�k szeme, tipikus finn kisbab� volt.

- J� napot. - l�pett be egy kedves n�v�rke p�r perccel k�s�bb egy cumis�veggel. - Itt lenne az etet�s ideje. - vette ki a kicsit. - L�ttam, hogy v�gig bent voltak vele. Lenne kedve megetetni? - k�rdezte kedvesen.

- Hogy mi? �n? - n�ztem r� a legbugyut�bb arcommal, amit fel tudtam venni. Ez a n� nem �p. �letemben nem volt m�g a kezemben kisbaba.

- Mi�rt ne? Na, j�jj�n.

- H�t, j�. - ter�lt el egy vigyor az arcomon, majd le�ltem a sz�kbe.

- A feje al� tegye a karj�t, igen, �s a jobb kez�ben pedig az �veg legyen. - adta a kezembe a kisfi�t, �s k�zben magyar�zott, hogy mit, hogyan csin�ljak. - Nagyon j�l csin�lja.

Nagyon aranyos, biztos nagyon �hes lehetett, mert gyorsan kiitta az utols� csepp tejet is. Kimi meg teljesen �tszellem�lten n�zte, ahogy esz�nk. Mint aki egy m�sik bolyg�n j�r.

- �s mi lesz vele, ha kiengedik?

- Akkor �rvah�zba ker�l, �s ha szerencs�je van, akkor �r�kbe fogadj�k, ha meg nem, akkor, am�g nem t�lti be a 18. �let�v�t, ott fog lakni. - Meg kell tartanunk. Ez volt az els� bevillan� mondatom a t�j�koztat� ut�n. De ilyen hirtelen csak �gy v�gjunk bele a csal�dalap�t�sba? Nem is tudom. Meg Kimit is meg k�ne k�rdezni, b�r ahogy l�tom, nem nagyon lenne kifog�sa ellene, de majd egy adott pillanatban kifaggatom. Kaja ut�n man�cska visszaker�lt az �gyik�j�ba, �s azon nyomban elaludt.

- K�rsz valamit a b�f�b�l? - �llt fel mell�lem Kimi egy f�l �ra eltelt�vel. Addig meg sem sz�laltunk, mind a ketten valahogy a gondolatainkba �s a kisgyerekbe voltunk elm�ly�lve.

- Nem, k�sz.

�ppen kil�pett Kimi, mikor megcs�rrent a telefonom. Anyu volt az.

- Szia, anyu. Mi baj van?

- Szia. Semmi. Nem h�vhatom fel csak �gy a l�nyomat?

- Ne haragudj. Hogy vagytok?

- Mi j�l. �s ti? - most avassam be a k�rh�zas eset�nkbe?

- Ha azt mondom, hogy k�rh�zban �l�nk, megijedsz? - k�rdeztem adagolva.

- Mi?? Mi�rt?? Kimivel t�rt�nt valami?? Mond m�r!! - lett egyre idegesebb.

- Nem, semmi ilyesmir�l nincs sz�. - pr�b�ltam min�l hamarabb megnyugtatni. - Csak reggel tal�ltunk az ajt� el�tt egy kisgyereket, pontosabban egy �jsz�l�ttet, �s behoztuk a k�rh�zba.

- De hisz m�r f�l 6 van. Mi�rt vagytok m�g mindig bent?

- Mert… nem tudunk t�le elszakadni. - pillantottam az alv� kisemberre.

- �gy m�r �rtem. - mondta meg�rt�en. H�t igen, � is anya.

- �s most mi lesz?

- Hogy hogy mi lesz? - ezt nem �rtem.

- Nem akarj�tok �r�kbe fogadni?

- Jaj, anyu! Egy�bk�nt ez nekem is megfordult a fejemben, de nem tudom.

- F�lsz, ugye?

- Hogy a fen�be ne f�ln�k? Egy, azt sem tudom, Kimi mit sz�lna hozz�. Kett�, csak �gy v�gjunk bele? Fel sem k�sz�lt�nk r�.

- Kicsim. Erre nem lehet felk�sz�lni, csak �gy j�n mag�t�l, l�tod. �s mi is itt vagyunk nektek, ha nagyon nem boldoguln�tok. De lehet, hogy nem lesz m�g egy ilyen es�lyetek.

- Igazad van. Ha Kimi vissza�rt, megbesz�lj�k.

- �s mi is szeretn�nk m�r egy unok�t.

- J�l van. - mosolyodtam el egy picit.

- Most mennem kell.

- Szia, anyu. Szeretlek.

- �n is t�ged. Puszi.

�ppen akkor tettem le a tel�m, mikor Kimi bel�pett.

- Az�rt hoztam egy gy�m�lcste�t. - ny�jtott �t egy b�gr�t.

- K�szi.

- Valamit el kell mondanom. - kezdett bele gondterhelt hanggal.

- Mit? - n�ztem r� megr�m�lve. Itt valami nagyon rosszat sejtek.

- Nem is tudom, hol kezdjem. - n�zett a kez�ben l�v� poh�rra. - M�r egy ideje �rlel�dik bennem a gondolat, de… asszem most hat�roztam el v�glegesen… felhagyok a versenyz�ssel. - emelte r�m a tekintetem, �s meg m�g nem hallottam a f�lemnek.

- ����… - pr�b�ltam �sszeszedni a gondolataimat. - �s m�gis mi�rt? Hisz a versenyz�s az �lmod, az �leted. - �rtetlenkedtem.

- Igen, a versenyz�s, �s nem a politika, a cirkusz. Ez nekem m�r sok. �s… ha bab�t v�llalunk, akkor azt teljes odaad�ssal szeretn�m tenni. - mosolyodott el halv�nyan, f�l�nken.

- Hallottad, ahogy anyuval besz�ltem?

- Igen, valamennyit.

- �n csak… f�lek. - s�t�ttem le a szemem. Nem akarom, hogy azt higgye, nem akarok bab�t, csak kell egy kis lelki er� hozz�.

- Szerinted �n nem? - h�zott az �l�be.

- De ez hatalmas lehet�s�g, �s annyira szeretn�m, komolyan…

- Csak?

- Nincs csak. Vagyis van, de az nem kifog�s, csak… csak. - mosolyodtam el egy picit azon, hogy nem tudom kifejezni magam norm�lisan.

- �rtem. - mulatott egy picit Kimi is a b�n�z�somon. - Figyelj. Ahogy mondtad, ez egy hatalmas lehet�s�g, de ha nem �rzed magam k�szen r�, akkor hagyjuk, van m�g id�nk. De �n annyira megszerettem ezt a man�t. Mikor megtal�ltam, az volt az els�, ami beugrott, hogy � m�r a mi�nk. �s tudom, vagyis gondolom, hogy nem lesz k�nny�, bele kell m�g szoknunk ebbe a helyzetbe majd, �s v�ratlanul is j�n, de elj�tt, �s ez a l�nyeg. Sz�val, �n nagyon szeretn�m, de ha te nem, akkor…

- �n csak bizonytalan vagyok. Vagyis nem, csak szimpl�n f�lek, hogy valamit elrontok, nem leszek j� anya, vagy mit tudom �n. - hajtottam le a fejem.

- Jaj, csib�m.

- Tudom, n�ha neh�z a f�rjemnek lenni.

- �n ilyet sose mondtam. - n�zett r�m meg�rt�en.

- De szerinted csak �gy elvihetj�k? Nem kell valamit elint�zni el�tte?

- Holnap felh�vom Stevet, hogy m�gis mi a teend� ilyenkor. Mert biztos be kell magunkat biztos�tani, hogy mi tal�ltuk meg, �s ha az anyja megjelenik, akkor legyen mivel v�dekezn�nk. De ez a legkevesebb.

- J� est�t. - j�tt be a doki. Est�t? M�r ennyi az id�? - Maguk m�g itt vannak? - csod�lkozott.

- Igen.

- Semmi baj. Maradjanak, csak megvizsg�lom a pic�rt.

- Csak nyugodtan. - �lltunk el az �tb�l.

- Minden a legnagyobb rendben. - fordult fel�nk egy kis id� m�lva. - Menjenek nyugodtan haza. Tudom, hogy neh�z �t itt hagyni, de j� kezekben van. Pihenjenek egy kicsit, �s majd holnap visszaj�nnek.

- Igaza van. Menj�nk. - fogta meg a kezem Kimi. M�g egy uts� pillant�st vetettem r�, majd kil�pt�nk a folyos�ra. Juj, sz�l�k lesz�nk! Ezt kb. 10 �vvel ezel�tt el sem tudtam volna k�pzelni, ma meg megt�rt�nik. B�r val�sz�n�leg m�g a pap�rokkal lesz mit b�bel�dni, de az m�r semmi. �s m�g mennyi mindent kell beszerezn�nk, miel�tt hazahozhatjuk. Asszem holnap el is ugrok v�s�rolni, babruh�kat, pelust, t�pszert, minden, ami kellhet az els� napokban. �s a nev�r�l is lehet majd gondolkozni.

Az �ton volt id�m elmondani anyunak, hogy t�nyleg nagysz�l�k lesznek. H�t majd kiugrott a b�r�b�l. Szerintem mostanra a f�l fam�lia tudja m�r. Mikor haza�rt�nk, bekaptunk p�r falatot, majd ameddig Kimi Steve-vel besz�lt, lezuhanyoztam. Am�g Kimi friss�tette fel mag�t, lefek�dtem, �s egy ut�n�vk�nyvet kezdtem lapozgatni.

- Mit csin�lsz? - t�r�lgette meg a vizes haj�t Kimi, mikor bel�pett a szob�ba, mjad bekuporodott mell�m. 

- Csak neveket n�zek.

- �s? Tal�lt�l m�r valamit?

- Nem is tudom. Mit sz�ln�l a Matiashoz?

- Jaj, nem szeretem, mikor az apa nev�t kapja a gyerek. Az olyan, mintha nem lenn�nek el�g kreat�vok a sz�l�k. De ha nagyon szeretn�d, akkor legyen, mert egy�bk�nt nem hangzik rosszul.

- Ok�, csak egy �tlet volt. Mondjuk, �n sem rajongok az �tlet�rt. Csak felvetettem, �s akkor nem kellene annyit gondolkodni. - pr�b�ltam elviccelni a dolgot.

- Akkor lapozz tov�bb. - vette ki a kezemb�l a k�nyvet.

- �s a Raino?

- Na, ez m�r j�l hangzik. Raino R�ikk�nen.

- Ez nekem is tetszik. Besz�lt�l Steve-vel? - tettem le az �jjeli szekr�nyre a k�nyvet.

- Igen. �s azt mondta, hogy ut�na n�z, de szerinte is ezzel lesz mit szenvedn�nk.

- Nem baj, csak legyen m�r a mi�nk. Rem�lem, hogy nem sok�ra elhozhatjuk.

- �n is.

- Kimi… Biztosan j�l meggondoltad a visszavonul�st? Tudom, hogyha egyszer elhat�rozol valamit, akkor azt v�gig is viszed, de nem akarom, hogy rosszul �rezd magad.

- Igen. Hidd el, nem 2 perc alatt jutottam erre a d�nt�sre, de azt mondom, nem volt neh�z meghozni. Vil�gbajnok lettem, ez volt az els�dleges c�l, de ez a Forma-1 m�r r�g nem az, amibe 7 �ves koromban v�gytam. Biztos tal�lok majd m�s elfoglalts�got, rallyzok picit, �s v�gre Toni�kra is lesz id�m, �s nem utols� sorban r�tok is, �s teljes�l az a m�sik v�gyam, amit a Forma-1-en t�l akartam.  Sz�val ne agg�dj, lehet, hogy az elej�n fura lesz, de Raino majd �gyis eltereli a figyelm�nket.

- �s a csapat tudja m�r?

- Igen. Tudod, aj�nlottak szerz�d�st, de nem fogadtam el, �gy tiszt�ban vannak azzal, hogy nem maradok…

- �s �n sem.

- Ezt hogy �rted?

- Ha te elm�sz, �n sem maradok. R�ad�sul most p�r �vig �n sem tudok dolgozni. Any�nak kell lennem.

- �s m�g anyu�k sem tudj�k. Te volt�l az els�, akinek elmondtam.

M�g besz�lgett�nk egy kicsit, de lassan mind a kett�nket elnyomott az �lom.