A pihenő után összepakoltuk azt a pár cuccot, majd mindenki a kocsiba vágódott. Elvittük a többieket a reptérre.

-          Renata. Bizti nem maradsz nálunk? Elférnél. A nagyiék is örülnének.

-          Majd talán máskor. – közben Nando felé biccentett, hogy csak én lássam. Gondolom jelezte ezzel, hogy Nando és ő Svájcba mennek.

-          Megjött a magángépem. – mondta Fer Renata-nak. Megölelt szorosan, majd köszönt el a többiektől.

-          Vigyázz rá! – mondtam Nando-nak. Bólintott, majd adott egy puszit. A többiektől is elköszönt. Mentek is.

Nemsokára jött Sebi gépe is és ő is elment. Visszaültünk a kocsikba. Mivel két kocsi volt, így eloszlottunk. Rami és Toni mentek az egyikben. Kimi Heikki és én pedig a másikban. Kimi vezetett nálunk. Én hátul ültem. Nagyon fáradt voltam, így Kimi kényelmes, zökkenőmentes, nyugodt vezetése meg is tette a hatását. Elaludtam.

A szobámban keltem fel. Nagyokat ásítoztam és még lustálkodtam. Jó volt végre meglepetések nélkül ébredni. Kicsit még lustálkodtam, majd átöltöztem.  Felvettem egy világoskék szoknyát és egy barna-fehér pólót, felé pedig egy kék-fehér-barna csíkozású kötött pulcsit. Még egy ilyen csíkozású harisnyát is felkaptam és egy sötétkék tornacipőt. Lementem.

-          Jó reggelt.

-          Jó reggelt napsugarunk. Hogy aludtál?

-          Nagyon jól.

-          Amikor este megérkeztetek Kimi hozott be. Mélyen aludtál.

-          Hát, igen.

-          Milyen volt a buli?

-          Igazán… eseménydús. Jó volt. Meg is szerveztük, hogy majd síelni megyünk el. Az is jó lesz.

-          Síelni? Hova?

-          Zugspitze.

-          Az Németország, ha nem tévedek. Az Alpokba akartok elmenni?

-          Oda. Nem baj, ha én is megyek?

-          Dehogy. Örülünk, ha barátokra találsz itt.

Mosolyogtam. Közben megkentem egy kenyerek vajjal, majd még egy kis mézet is kentem rá. Nagyon fincsi. Kopogtak. Nagypap kinyitotta és Kimi-vel tért vissza.

-          Kimi. Csüccs le. Kérsz reggelit?

-          Köszönöm Jenna. Lehet kicsit kérnék. Otthon nem volt semmi és anyáékhoz még nem mentem át ma.

-          Akkor ülj le. Szólj, ha kell még valami, amit esetleg nem találsz az asztalon.

-          Rendben. – leült mellém. Ő is megkent egy kenyeret ugyanúgy.

-          Hogy aludtál?

-          Jól. Mint a mormoták. Te?

-          Én is. Észre sem vettem, hogy kivettél a kocsiból.

-          Aranyosan aludtál. – suttogta a fülembe. Elpirultam. Nagypapa csak mosolyogva nézett minket. – Khm… Elmegyünk majd korizni?

-          Ezért jöttél?

-          Kicsikét.

-          Elmehetünk. Viszont, ha Rami is jön én nem megyek! Még mindig úgy érzem magam, mint egy préselt gaz!

-          Inkább rózsa. Ne félj, Rami nem jön. A családjával van. Toni pedig valami versenyre ment el.

-          Akkor csak mi ketten?

-          Lezárathatom a tavat és akkor csak mi ketten fogunk korizni, igen.

-          Nem így gondoltam!

-          Jó, tudom. Igen. Mi ketten leszünk.

-          Az szuper.

Reggeli után hoztam a korim, és indultunk is. Amint kiléptünk elkezdett havazni. Kézenfogva indultunk a tóhoz.