Körülöttünk kitört a tapsvihar és amint abbahagytuk a csókot, mindenki megindult felénk és ölelgettek, gratuláltak nekünk. Életem egyik legboldogabb napja volt, az biztos. Csak szorongattam Fer kezét, nem akartam egy pillanatra sem elengedni. Csodás volt, hogy már a férjemnek mondhattam. De ahogy láttam, ő is így volt ezzel: a szemében láttam a boldogságot.

Egyszercsak a föld fölött találtam magam vagy fél méterrel:

-          Kimi! Ha leejtesz kasztrállak! – nevettem a szőke hercegre.

-          Nem drágám, akkor én fogom kasztrálni. – fenyegette meg tréfásan a férjem.

-          Miért, neked is akkora örömet okozna? – vizslattam Nano arcát nevetve.

-          Nem. – felelte kis hezitálás után, vigyorogva.

-          Ti most összeesküdtetek ellenem? – kérdezte Kimi ártatlanul pislogva.

-          ÁÁÁ, dehogy! – néztünk immár mi ártatlanul.

-          Jaaajj, Noncsi! – ölelt át immár a földön Betti. – Úgy örülök Neked! Nagyon hiányozni fogsz!

-          De miért? – kérdeztem értetlenül.

-          Hááát.. A házaspárok már nem járnak össze annyit a barátaikkal… Nektek lassan baba is lesz… - kezdett bele szomorúan.

-          De ez nem fog a barátságunk közé állni! – öleltem meg én is.

-          Így van! Ugyanúgy össze fogunk járni, ahogy eddig is! – nyugtatgatta Fer is a kis lükét.

-          Ezt vehetjük ígéretnek? – kérdezte Rob, mivel a többi barátunk is körénk sündörgött. Még Flavio is ott volt.

-          IGEN! – nevettünk rájuk egyszerre. Majd mindenkit megölelgettünk és a családja is gratulált nekünk, valamint a két kis Törpe is. Egészen meg voltak illetődve, de állták a strapát. És ami a legjobb, hogy most már nem csak Bali ölelgette Nanot, hanem Bencus is megbékélt vele… Nem mondom, hogy ezentúl neki fog drukkolni, de azért haladás… Sebi és Szabus is ránk vigyorogtak, majd egy még hatalmasabb vigyorral az arcukon eltűntek a színről.

-          Most viszont siessünk, mert indul a gépünk. – jelentette be Fer.

-          Megyünk valahova? – néztem rá kérdőn.

-          Butus… Nászutunk is lesz. – kacagott rajtam. Rányújtottam a nyelvem.

Fer mindent elintézett. Összekészített nekem egy csomó ruhát, szállást foglaltatott – bár nem árulta el, hogy hol- és roppant titokzatos volt mindvégig. Az öcsijeimre a nászút alatt Nano szülei fognak vigyázni, így újra együtt a Három Testőr- Fer apukájával kiegészülve.

Szerencsére nemsokára már a gépen csücsültünk… Kettesben. És átöltözve. Legalábbis én. El sem hiszitek, mi történt velem… Igen-igen, beleestem a Városháza előtti szökőkútba. Ismét meggyűlt a bajom a cipősarokkal és mint egy lassított felvétel estem bele a vízbe. Sajnáltam azt a gyönyörű ruhát. :D Bár ahogy Fer nézett, amint a vizes ruha rám tapadt… Beleborzongtam.

-          Most már elárulod, hogy hova megyünk? Úgy látom hosszab utunk lesz. – érdeklődtem az övemmel bajlódva.

-          A-A! – fogta meg a kezemet, hogy ne csatoljam be az övemet. – Meglepetés lesz! De tetszeni fog, hidd el.

-          Ebben nem is kételkedtem. – leheltem egy csókot a szájára.

Majd felálltam s magammal húztam a gépen levő szoba felé. Gondoltam kicsit előrébb hozhatjuk a nászéjszakát. Leültem az ágyra és láttam a szemében a kérdőjelet. Ledobtam magamról a szandimat, feljebb másztam az ágyra vágytól izzó szemmel néztem rá. Végre leeset neki, hogy mit szeretnék. Becsukta maga mögött az ajtót és kioldotta az övét…

Incselkedve intettem neki, hogy jöjjön oda mellém az ágyra, aminek ő készséggel eleget is tett. A hátára feküdt, én meg ráültem. Szép lassan lehúztam magamról a ruhámat, ami alatt már csak fehérnemű volt. Egyből elakadt a lélegzete. Gondoltam egyenlőre elég volt ennyi, úgyhogy őt kezdtem vetkőztetni. Felült, így szemtől szemben voltunk egymással és segített nekem levenni a pólóját.

Amikor az izmos felsőtestét megláttam, nekem akadt el a lélegzetem. Elkezdtem csókolgatni a mellkasát, amíg ő a melleimmel játszott. Kényeztettük egymást, amíg csak tudtuk. Kíváncsi voltam, hogy meddig bírjuk így. Hát nem sokáig, mivel rátaláltam a gerincvonalára, amin végighúztam az ujjamat.

Ekkor megfordult a helyzet: Nano hirtelen megfordított és maga alá gyűrt. Lehúzta rólam a francia bugyimat, amit direkt az ő tiszteletére vettem fel. :D Lehajolt és a belső combomat kezdte el csókolgatni, miközben 2 ujjával a legérzékenyebb pontomat izgatta: ki-be húzogatta. Felnyögtem. Erre felpillantott és kajánul rám vigyorgott. Úgy láttam, még nincs vége a dolognak: az ujjait felváltotta a nyelve. Először lassan, majd egyre gyorsabban dolgozott, egyre mélyebben éreztem magamban a nyelvét. Nem meglepő módon, sikerült eljuttatnia a csúcsra.

Egy ideig pihegtem, majd úgy döntöttem, a kezembe veszem az irányítást: Nanot a hátára fordítottam, rajtam volt a sor, hogy kényeztessem. A kezem rátalált a merev férfiasságára, és elkezdtem simogatni, cirógatni. Egyre szaporábban vette a levegőt, így ideje volt végignyalnom egy kicsit rajta.. Ahogy láttam, élvezte a dolgot, így nagy levegőt vettem és elnyeltem őt. Élveztem, hogy magamban tudhatom, ezért roppant finoman bántam vele.

-          Kicsim… - nyögött fel elhalón. Nem válaszoltam, csak kérdőn néztem rá, mert épp tele volt a szám. – Várj egy csöppet…

Ekkor felemelkedtem és hagytam, ráültessen a férfiasságára.. Nem finomkodok: meglovagoltam a spanyol bikát. Szerencsére hagyta magát, már be volt törve.