Az úton sokat hülyéskedtünk, így lassan értünk oda. Nem voltak sokan a jégen. Néhány szerelmes pár és néhány kisebb család, pici gyerekekkel. Leültünk a padra és felvettük a korikat. Megvártam, míg ő is felveszi. Én gyorsabb voltam.

A jégre lépve ismét átjárt a sebesség. Először versenyeztünk picit, majd szórakoztunk. Kimi egyszer csak elesett.

-          Segítsek felállni?- nyújtottam a kezem. Megfogta, majd lerántott magára.

-          Köszönöm.

-          Én segíteni akarok, erre te…

-          Erre én… - megcsókolt. – Megbocsátasz az esésért?

-          Hm, talán…

-          Talán?

-          Még kicsit puhítanod kéne. – tápászkodtam fel, majd nevetve siklottam tovább. Hátrafele mentem, majd úgy döntöttem iszok egy kis teát. Kimentem a partra. Kimi nem sokkal később csatlakozott.

-          Mi lenne, ha a közeli étterembe elmennénk, és ott ebédelnénk majd? Utána kicsit körbenézünk a kirakatoknál, és visszajöhetünk még korizni.

-          Jó ötlet. Még messze van dél…

-          Fél 11.

-          Komolyan? Így eltelt az idő?

-          Ha azt nézzük, hogy 9 körül keltél fel, és az úton lassan jöttünk…

-          Igaz. Akkor menjünk enni.

-          Menjünk.

A kis étterem nagyon aranyos volt. Égők díszítették. Bent kellemes meleg fogadott minket. Jó volt végre, mert a kezeim már lefagytak, még kesztyűben is. Én spagettit kértem, mivel már hiányzott az olaszos koszt. Bár, igazi spagetti, pizza csak olaszba van! Az isteni! Kimi valami finn kaját. Valami halasat, azt hiszem. Nem vagyok otthon a finn konyhában azért.

-          Jól megy nagyon a korizás.

-          Kiskoromban sokat voltam itt a jégen. Imádtam.

-          Csak, elkerültél olaszba?

-          Olaszba laktam, csak aztán kevesebbet jöttem.

-          Értem. Szereted Olaszországot?

-          Nagyon! Az egyik legszebb ország!

-          Melyik városban laktál?

-          Nápoly. Egyszer gyere el velem oda! Minden kedvenc helyem megmutatom! A karneválok! Elmaradhatatlanok! Vagy, a nápolyi pizza! Olyat még biztos nem ettél! Luigi a legjobb benne! Ő csinálja a legfinomabbat a környéken!

-          Akkor majd meg kell kóstolni!

-          Meg ám! – nevettem. Olaszország! Imádom a hazám!

Mosolyogva nézett rám, majd evett tovább. Mikor megettük elindultunk körbenézni. A kisebb fa bódéknál megálltunk és nézelődtünk. Mikor meguntuk – és már kicsit leülepedett az ebéd – visszamentünk a jégre. Már kicsit többen voltak. Mi így is jól elvoltunk, hülyéskedtünk. Amikor Kimi elesett, most nem segítettem neki, csúsztam tovább, de ekkor őrült fiatal gyerek belém jött, és egy nagyot estem. Fájt a hátam tőle, és amikor megmozdultam recsegést hallottam.

-          Hölgyem! Ne mozduljon! – jött két ellenőr féle. Kimi is odajött hozzájuk. Hátrébb terelték. – A jég veszélyes! Ma jöttünk ellenőrizni az enyhébb idő miatt a vastagságát.

Félve néztem feléjük.

-          Lassan, óvatosan feküdjön hasra.

Megtettem a kérését, és az utolsó mozdulatnál elkezdett a kezem alatt repedni a jég.

-          FAY!