63. fejezet
2010.01.06. 15:50
Vasárnap reggel érkeztünk meg Szingapúrba, rengeteg élménnyel gazdagodva. A repülőút elég hosszú volt, egy kicsit meg is viselt, így lefeküdtem pihenni a nászágyunkra. Nemsokára Fer is csatlakozott hozzám és összebújtunk. Nem sokat beszéltünk, elég volt az, hogy ott vagyunk egymásnak. Csendben és nyugalomban.
Azt hiszem mindketten az utóbbi pár napon gondolkodtunk, de annyira friss volt még az élmény, hogy nem tudtuk őket szavakba önteni. Megrázó, csodálatos, szomorú és ösztönző. Végletek, amik minden különbözőségük ellenére összetartoznak. Ezen elmélkedtem, de a fáradtság erőt vett rajtam, így elaludtam.
Arra ébredtem, hogy egy pihe-puha ágyikóban fekszem és VALAKI csókolgatja a nyakamat. Nahát, az embert már akkor sem hagyják pihenni, ha babát vár? Bár ha belegondolok, ilyen zaklatásnak szívesen teszem ki magam. Elvigyorodtam.
- Jó reggelt. – köszöntött az uram vigyorogva. Magamhoz húztam és örömmel jelentem, hogy belebonyolódtunk egy nyelvcsatába. Eredményhirdetés később.
- Most már tényleg jó a reggel. – nevettem rá és folytattuk volna tovább a játékot.
Éppen kezdtünk volna belelendülni a dologba, amikor valaki kopogott az ajtón.
- Ezt nem hiszem el! – nyögött fel Fer. Bár most nem a kéjtől.
- Majd én megnézem ki az! – ajánlottam fel nagylelkűen. Magam köré tekertem a takarót és az ajtóhoz battyogtam. Kinyitottam. Sehol senki. – Te is hallottad a kopogást, ugye?
- Naná! A legizgibb résznél! – vigyorgott rám. – Gyere vissza és folytassuk ott, ahol abbahagytuk.
- Benne vagyok! – vigyorogtam vissza és miután bevágtam az ajtót visszasétáltam az ágyhoz… Közben egy kis érzékiséget is belevéve a dologba, leengedtem magamról a takarót.
- Azonnal gyere ide! – kiáltott fel Fer „éhesen”. Miután sikeresen felmásztam az ágyra rám vetette magát és ott csókoltuk és simogattuk a másikat, ahol csak értük. Amikor a kezem az alvégen kalandozott, hát megállapíthattam, igencsak jól állnak a dolgok. Ekkor megint dörömböltek az ajtón.
- Azt a …………………! – Ferben elpattant valami, így felugrott és az ajtóhoz rohant. Nem sok kellett hozzá, hogy úgy végezze, mint Kimié, azt is úgy tépte fel. Szegénykém a röhögő Bettivel, Kimivel, Sebivel és Szabussal találta szemben magát. A drága Mély Torok tett a hangulat fokozásáról, miután felmérte a terepet és Fert.
- Úgy látom a Dudor Háború folytatódik! – dőlt a röhögéstől, meg Szabus is és én is. A többiek kicsit furán néztek ránk. Nem tudták miről van szó.
- Beavatnátok minket is? – érdeklődött Sebi huncut mosollyal az arcán.
- ÁÁ Tyúkanyó, ahhoz előbb kakasnak kell lenned! – nevette ki Szabus a párját.
- Nálatok nőuralom van? – szívta szegény agyát tovább Kimi.
- Roppant érdekes ez a kérdés, de tényleg! – toporgott Nano az ajtóban. – Viszont mi éppen el voltunk foglalva a kis tréfátok előtt. Úgyhogy lesztek szívesek távozni.
- Csak nem kidobnál minket??? – döbbent meg mindenki.
- De igen. Fél óra múlva lent találkozunk az étteremben. – csukta volna rájuk az ajtót Nando.
- Hááááát, ha neked annyi elég….- hallottuk meg Sebi kaján hangját. Nocsak, kezd kinyílni a csipája.
- Drágám, kapd ezt el! – dobtam Ferhez egy üveg ásványvizet. Épp időben ahhoz, hogy Sebire locsolja a tartalmát.
- Csak hogy tudd, kivel kezdtél. – vigyorgott az ázott ürgére Nando és végre valahára becsukta az ajtót. Viszont a kéjes reggelt már megzavarták, mivel mi is nagyban röhögtünk és az ajtó túloldalán lévők is.
- Ahogy hallom, azt találták ki, hogy az ajtónk előtt fognak toporogni. – sóhajtottam fel.
- Aha. – válaszolta kicsit csalódottan, kicsit nevetve Nando. – Jobb, ha felkapunk valamit és lemegyünk kajálni.
- Okés.
Fél óra múlva már az étteremben ücsörögtünk és azt próbáltuk eldönteni, hogy ki mit egyen. Természetesen én megint alaposan berendeltem.
- Én egy hideg gyümölcslevest kérnék, de csak sárgadinnye nélkül. – a többiek összeröhögtek körülöttem. – Viszont egy kis tejszínhab, csokidrazsé mehet rá. – még nagyobb kacaj. – Fő fogásként kérnék egy adag Stroganoff bélszínt, burgonyapürével és mediterrán salátával. Desszertnek pedig Sacher tortát, eperparfét habbal és fagyikelyhet kérnék. – a pincér mereven bámult rám. Kezdtem vörösödni.
- Talán valami probléma? – emelte fel a hangját Fer.
- Nem tetszik a hölgy rendelése? – folytatta Sebi.
- Maguknál talán éheztetik a kismamákat? – fűzte tovább Kimi pókerarccal.
- Természetesen nem. – hajtotta meg magát a pincér, majd távozott a rendelésekkel.
- Kösz srácok. Nagyok voltatok. – mosolyogtam rájuk. Visszavigyorogtak, szokásukhoz híven. – Bár lehet, ha ezt mind betermelem, olyan leszek, mint egy hordozó rakéta.
- De akkor is te leszel a legszebb! – nevetett rám Nano, majd megsimogatta a pocimat.
- Eláruljátok végre, hogy mi az a Dudor Háború? – érdeklődött Kimi. Itt a csaj-részlegből megint kitört a nevetés.
- Nem hiszem, hogy tetszene nektek. – vélte Szabus. Ha a párjára gondoltam, egyet is értettem vele.
- Jaja, akkor amikor elkezdtük, fiatalok voltunk és ártatlanok… - rebegtettem meg a pilláimat nevetve.
- Azt nehéz elképzelni. – nyögte be Sebi.
- Neked Tyúkanyó biztos. – adta meg a kezdőlöketet Bene.
- Naaaaaa!!!! Léééééécccciiiiiii!!!! – nézett ránk boci szemekkel a fiúk kórusa.
- Oké. – adtuk be a derekunkat.
- De remélem nem fogtok rajta besértődni… - figyelmeztette őket Szabus nevetve. Amikor nemet intettek a fejükkel, előkapta laptopját és megkereste a kérdéses anyagot.
- Mielőtt megnézitek ezt a gyűjteményt, tudnotok kell, hogy teljesen józanul és normálisan történt a válogatás, majd a rangsorolás. – ígyen szólt a Sötét Lyuk nevetve. – A kedvenc pilótáinkat vettük figyelembe és..
- És mellbedobással ti győztetek.. – jegyezte meg Szabus szarkasztikusan.
- Héééé! – horkantam fel. – Neked akkor még nem is volt igazi kedvenced! A mi srácainknak szurkoltál!
- Jól van na! Nem szóltam! – legyintett Szabina.
- Ugye tudjátok, hogy mi ebből egy kukkot sem értettünk? – vonta fel a szemöldökét Kimi.
- Tudjuk. – válaszoltuk egyszerre.
- Nos: 3 éve kezdtük el keresni ezeket a képeket és rangsoroltuk ezek alapján a pilótákat. Igaz, elég szubjektív módon, de az eredmény az magáét beszél. – vigyorogtam rájuk.
- Tessék, nézzétek őket. – fordította feléjük Szabus a laptopot.
A srácok rákattantak a dologra. Azt hiszem ideje felfednem, hogy mi is volt a Dudor Háború lényege: neten kerestünk olyan képeket az F1-es pilótákról, amikor látszott rajtuk, hogy erős izgalmi állapotban vannak. Nem a rajtceremóniás izgalomra, vagy egy jó kis veszekedésre gondoltunk, hanem arra, hogy éppen ÁLL aminek ÁLLNIA kell. És ezt egy –egy csodás fotóval megörökítették az utókornak. Amikor elég anyagunk gyűlt össze, egy sorrendet állítottunk fel róluk, úgyhogy igazán büszkék lehettek magukra.
Ugyanis a sorrend a következő volt: 1 . hely /nem meglepő módon/ Fernando Alonso és Kimi Raikönnen. 2. hely. Robert Kubica. 3. hely Lewis Hamilton /hiába, ami látszik, az látszik/. 4. hely Mark Webber. 5. hely Nico Rosberg. 6. hely Michael Schumacher. 7. hely Tonio Liuzzi. 8. hely. Christian Klien. 9. hely. Nick Heidfeld. 10. hely Felipe Massa. …..
Fernando és Kimi elkezdtek röhögni, de valami állati módon. A könnyük is kicsordult. Láttam, hogy tetszik nekik az eredmény és elég kaján gondolatokat fogalmaznak meg magukban. Viszont a Tyúkanyó bedurcizott.
- De lányok! Én ezen a listán miért nem szerepelek? – kérdezte duzzogva.
- Mert 3 éve még nem versenyeztél. Legalábbis rendszeresen. – adta meg a felvilágosítás egyik részét Bene. Sebi rányújtotta a nyelvét.
- Meg egyébként is vontunk egy alsó korhatárt. Olyan egyedeket nem szerepeltettünk rajta, akiknek még fogalmuk sem lehet arról, hogy mi az a késleltett orgazmus… - a srácok már vonyítottak, szó szerint, amint folytattam Betti gondolatát.
- Vagy még éppenhogy csak most nőttek ki a korai magömlésből. – zárta le a mondandónkat a Mély Torok. Mit ne mondjak, nagyon jól éreztem magam.
- A falra mászom tőletek! – prüszkölt Sebi. – Már rég kinőttem a korai magömlésből! – 4 hitetlenkedő szempár meredt rá, póker arccal. Majd Szabushoz fordultam.
- Tényleg? – vigyorogtam rá.
- Hááááááát….. – vigyorgott vissza.
|