Gyorsan eltelt a karácsony és már a szilveszteri bulira készültünk ami Kiminél lesz. Már ebből lehetett számítani arra, hogy valahol nagyon részegen fogunk feküdni.

- Szerinted józan  lesz mire oda érünk? – kiabáltam a fürdőből Sebinek.

- Kicsi esélyt látok rá. Bár Viki ott van segíteni, szóval valószínű nem hagyja idő előtt meginni a piát. – hallottam Sebi nevetését a gardrób felől. – Milyen színű ruhába vagy, ha már nem láthatom? – kiabált be hozzám. Pár órája elfoglaltam a  fürdőt és míg kész nem vagyok soha nem láthat.

- Fekete- fehér  - kiabáltam vissza neki. Gondolom hozzám akar öltözni, de ha felvesz egy fehér inget vissza küldöm mert az nem olyan szexys neki. Én egy térdig érő ruhába voltam aminek nem volt pántja. Alul és felül is fehér tüll lógott ki belőle és megvolt mell alatt kötve egy fehér szalaggal.

- Kész vagy már? – kopogott be Sebi. – Lassan elkésünk.

- Egy nő soha nem késik, mindenki más érkezik előbb. -  nyitottam ki az ajtót majd kiléptem. Egy fehér póló volt rajta és egy fekete ing meg egy fekete gatya és fehér öv.

- Ó! Irtózatosan jól fest az Úr! – néztem rá elismerően.

- A Hölgy pedig egyszerűen tökéletes. – húzott magához egy csókra.

- Nem láttad a fülbevalóm? Tudod azt amit anyudéktól kaptam. – sétáltam át a gardróbba ahol az ékszereim is helyet kaptak. Egy hatalmas szoba volt hét oldalt fogasokkal és szekrényekkel. Enyém volt a jobb oldal ahogy zsúfoltan tele voltak a szekrények és a fogasok. Sebinek kevesebb cucca volt. Szemben az ajtóval pedig egy nagy szekrény volt aminek a fiókjai az ékszereket rejtette.

- Vagy vegyem fel fiatalságom legkedvesebb ékszereit? – morfondíroztam ahogy kihúztam a fiókokat.

- Fiatalságod! – nevetett a párom – Mintha most öregebb lennél.

- Hát nem érzem magam 19.-nek. Legalább 28-nak érzem magam. – vontam meg a vállam.

- Vedd fel ezt. – mutatott egy fekete gyöngyös nyakláncra és fülbevalóra. – Ebben láttalak először.

- Te emlékszel, hogy mibe voltam? – döbbentem néztem hátra rá.

- Persze! Egy fekete szűr nadrágban voltál egy fehér ingben és ez a nyaklánc volt a nyakadban és a fekete balett cipőd. – emlékezett vissza. – És nagyon boldog voltál mert folyton nevettél vagy mosolyogtál és a telefonod végig a kezedben volt.

- Igen. Először hívtak meg mint vendéget. – bólintottam. – Még a Magyar nagydíjra. Nem is tudtam, hogy emlékszel rám.

- Pedig emlékszem. – ölelt meg. – Arra is, hogy akkor lettél jóba Eva-val és Mark Webberre úgy néztél mint aki mindjárt kikaparja a szemét. Kimit is akkor ismereted meg. – mosolyogott.

- Igen, akkor nézett hostesnek. – nevettem. – Elég morci volt. – gondoltam bele, hogy mennyivel többet látom nevetni.

- És most milyen morci lesz, ha nem érünk oda! – nevetett, majd kézen fogott és oda vezetett az ajtóhoz. Felsegítette a kabátom majd átsétáltunk Kimihez ahol már szólt a zene.

- Szerinted csengessünk vagy menjünk be? – néztem rá Sebire ahogy oda értünk a kapuhoz. Sebi egyszerűen kinyitotta majd beengedett maga elé. Kimi pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy a ház mögül elősétáljon.

- Gyertek be! –nyitotta ki az ajtót előttünk. Ahogy elmentem mellette beleszagoltam a levegőbe, de csak a két pasi keveredett illatát éreztem.

- Ne szaglássz nem ittam, még! – vigyorgott.

- Eleget, mi? – heccelte Sebi.

- Hoztam egy eredeti Magyar pálinkát!- mutattam fel 3 üveggel papám és apám alkotását.

- Házi vagy gyári? – vette el Kimi.

- Abszolút házi. – vigyorogtam, hiszen mikor Kimit megismertem a hotel szobámba egy egész üveg ilyen pia volt és azt vele ittuk meg.

- De csúnyáán bebaszuuunk – sétált be énekelve Kimi a nappaliba ahol egy asztal tele volt piával.

- Hányan leszünk? – nézett a pia mennyiségre Sebi picit félve, hogy detox lesz hajnalra a bulizásból.

- Rajtatatok kívül 15 embert hívtam. Ők még hozzák a párjukat vagy ilyesmi, meg Virág barátnői. Körülbelül 40 ember lesz itt. – gondolkodott el.

- Barátnőid? – nézett rám meglepetten Sebi.

- Igen, Kimi megkért, hogy hívjak pár szép és kedves, bulizós csajt. Van egypár barátnőm akikre illik. – nevettem.

- De ugye nem sikoltozó csajsereg jön ide? – tűnt fel Viki is.

- Nem. Nem olyanok. Igazi belevaló csajok. – vigyorogtam Vikire aki már tudta, hogy kiket hívtam.

- Úr Isten lefogok fáradni. – nyögött fel.

- Nélkülük is lefogsz. – nevettem.

- Egy nő nem tud annyit inni mint egy pasi! – húzta ki magát Kimi egyik haverja Jess.

- De tud! – ellenkeztem. – Simán leiszlak az asztal alá! – ma még nem ittam ahogy ő sem.

- Rendben, ezt kihívásnak veszem! A vesztes, fut egy meztelen kört kint! – nyújtott nekem kezet. Sebinek megvillantak a szemei de én csak ránéztem magabiztosan. Nem izgult, hogy vesztek mert engem csak Kimi tudott eddig leinni pedig jó sokan próbálkoztak. Attól félt, hogy kidőlök a pia mennyiségtől.

- Rendben! – fogtam vele kezet.

Oda álltunk az egyik asztalhoz és lett töltve ki vodka és pálinka. Fejenként 30 feles.  Ránéztem Kimire aki csak vigyorgott rám.

- 3-ra indul. – vezette az egészet Kimi aki még szinte teljesen józan volt.

- 1….2….3! – egyből le is húztam az első felest vodkából. Tudtam, hogy vodkára jobb inni a pálinkát, míg Jess a pálinkával kezdett. 30 feles után Jess feltette a kezét, hogy nem bírja meginni a plusz töltést.

- Te játszol egy magyarral? – vihogtam. – A magyarok ugyan olyan részeges nép mint a finn! – húztam le 4 felest az utolsót pedig oda nyújtottam Sebinek.

- Magyar és apám csinálta, pont mint engem. – vihogtam. Elkezdtünk táncolni amitől kiment belőlem a pia, hogy normálisan tudjak gondolkodni.

Éjfél előtt pár másodperccel elkezdtünk vissza számolni majd amikor éjfélt ütött az óra Sebi magához húzott és megcsókolt. Egy szenvedélyes csókkal kezdtük az évet.

Nehezen ment a kijózanodás a szilveszteri buli után mert reggelig buliztunk. Sebivel, már a tesztekre pakoltunk. Én pedig szomorkodtam mert ő Abu Dzabiban tesztel én pedig Spanyolban. De csak 1 hetet, utána ő is jönnek Spanyolba. 

- Kis Ferraris, Bajnokom. – másztam oda hozzá mert a földön ültünk és pakoltuk a ruhákat bőröndökbe. – Felhívsz minden nap ugye? Hiányozni fogsz, bár arra jó, hogy ne süppedjünk bele a megszokásba.

Sikerült 7 bőröndbe bepakolnom míg Sebinek 3-ba.  Mire oda értem már este volt így csak végig feküdtem az ágyon és aludtam egy nagyot. Reggel Eva keltett.

- Igen? – motyogtam a telefonba.

- 1 óra múlva a pályán kell lenned. – tette is le. Csodás, felkeltem, letusoltam majd felöltöztem jó melegen 2 pulcsiba és fejembe húztam a Red Bullos sapit amit még Sebitől nyúltam le.

- Szia, Brian Black vagyok és nagyon izgulok – nyújtotta a kezét egy fekete tüsi hajú kékszemű srác ahogy beértem a büfébe reggelizni.

- Szia, Virág Norton vagyok és álmos. -  válaszoltam morcosan. – Te vagy az egyik jelölt a megüresedett autóra?

- Igen! – lelkesedett fel. – Remélem megkapom.

- De ugye nem nyalizni jöttél ide, mert nekem is van beleszólásom? – kérdeztem unottan kevergetve a cappuccinom.

- Van beleszólásod? – lepődött meg őszintén.

- Tehát nem nyalizol, király. Akkor még haverok is lehetünk. – támasztottam meg a fejem. Hiányzott Sebi.

- Csáó!- dobta le magát egy szőke, kékszemű pasi a másik oldalamra és közben Eva is megjelent.

- Csak kékszeműeket hívtatok? – nyögtem fel.

- Nem. Azt hiszem a harmadik srácnak zöld a szeme. Tényleg ő hol van? – nézett körbe. – Mindegy, menjetek átöltözni 10 perc múlva a pályát.

Átöltöztem majd felültem a pultra de le is ugrottam.

- Ez nagyon hideg! – közöltem az egyik szerelőmmel, Stevennel aki elnevette magát. De azért hozott egy pokrócot és arra ültem végül rá.

- Mindenki mehet pár bemelegítő kört. Ez még a tavalyi kocsi. Mindenkit felvezet Virág, hogy szokja a kocsit és a pályát. – itt rám nézett. – Ne szívasd őket nagyon.

- Engem is szívatott Sebi! – vágtam vissza nevetve.

- Elnézést kérek a késésért, elaludtam! – toppant be egy srác már overálba és nagyon lihegett.

- Ön lenne Kevin? – nézett rá a főnök.

- Igen uram! – bólogatott egyből hevesen. Szimpi volt több szempontból is. Nem kék szeme volt, nem tűnk bájgúnárnak és mert látszott rajta, hogy nem először késik valahonnan. Én is folyton késtem mindenhonnan, még innen is elkéstem én is. Főnöknek is ez juthatott eszébe mert rám vigyorgott.

- Kevin majd a többiek elmondják mi a dolgod. – majd rám mutatott. – Az a nőszemély ott a pulton pedig Virág Norton ebben a 2 napban mindhármatok mentora és egyikkőtöknek egy éven át.  – elvigyorodtam gonoszan. – Most pedig Peter kezd.

- Na beülni úgy tudsz… - kezdtem el magyarázni.

- Még a hülye is bele tud ülni! – lépett bele a kocsiba majd be is vágta a lábát mert megcsúszott.

- Szóval beülni úgy tudsz, ha minél hátrébb lépsz, mert különben a vékony talpú cipő megcsúszik. – fejeztem be önelégülten majd én is beültem a kocsimba. Egyből megéreztem a motort ahogy beindul. Elöntött egy olyan érzés mint amit akkor érez az ember, mikor sokára ismét haza megy.

- Egy kör és gyere vissza. – mondta a fülembe John. Elindultam a kisgyerek egyből jött utánam és nagyon a sarkamban volt a bokszbejáratnál. Láttam ahogy Jenson és Lewis kint ülnek a boksz falon és figyelik mit művelek. Ahogy átléptem a fehér vonalat rátapostam a gázra miközben kézzel egyből kinyomtam a sebesség korlátozót. Hallottam ahogy mögöttem túlpörög a másik kocsi.

- Hoppá. –nyomtam de a rádiót. – Nem magyaráztam el Mr. Nagyvagyok.- nak a határolót.

- Ez szemét húzás volt. – nevetett John. – De megérdemelte.

Elakartam fordulni, de a másik kocsi orra ott volt a kanyar belső ívén. Elkezdtem neki integetni, hogy mit művel, de még jobban lenyomott az ívről.

- Ez meg mit művel? – hallottam a meghökkent mérnököm.

- Meg akarja mutatni, milyen tökös legény. Majd kíváncsi vagyok, hogy veszi be a sikánt ekkora arccal. – ráléptem a gázra és egyszerűen elhúztam mellette miközben nőiesen beintettem neki. Nem kellenek ide Kamikazék. A sikán előtt lassítottam amjd magam elé engedtem. És figyeltem, ahogy átpróbálja dobni a rázón de az megfogta a kocsit és átvágta a sikánt.

- Hát ezért büntetés járna. – nevettem majd szabályosan átmentem a sikánon. Ezt neked műmájer. Bementem a bokszba beálltam és egyből ki is szálltam.

- Ha bármelyi kötők ezt megmeri próbálni, kilököm a beton falnak. – ültem le közéjük morcosan.

- Miért? – nézett rám Brian értetlen arccal. 

- Azért, mert nem ismerjük még belülről a pálya vonalvezetését és simán neki vághatjuk a falnak vagy ha hírtelen fékezünk vagy váltunk irányt Virág is belénk jöhet. – magyarázta a kézenfekvőt helyettem Kevin. Rá mosolyogtam.

- Pontosan. – bólintottam majd odamentem a köröket megnézni a monitorhoz.

- Nem megy olyan rosszul. – nézett rám a főnök. – De a hozzá állásával vannak gondok.

- Az biztos. – morogtam majd vissza sétáltam a kocsimhoz és beültem.  Pár perc alatt kicserélték az ülést és Brian jött. Neki már a kuplung, gáz, váltás kombinációval is baja volt. Így én Lewisék előtt állva vártam, hogy újra indítsák a kocsiját, amit lefullasztott. Ránéztem a fiúkra majd integettem nekik ők pedig vigyorogva vissza integettek. Közben megjött a srác mögém így elindultam egy újabb körre. Megint nagyon közel jött ő is de végig mögöttem autózott ezért többször is lehagyta az ívet mert a légáramlatok nem hagyták rendesen működni a  kocsit. Én már csak ráztam a fejem.

Aztán jött Kevin, aki felvette a tempómat és a követési távban jött mögöttem, majd egész jó köröket futott. Gyorsan futottam én is 2 gyors kört viszonyításnak.

- Virág először a te véleményedre lennék kíváncsi. – nézett rám főnököm még mielőtt beléptünk volna a tárgyalóba.

- Én Kevinre teszem a voksom. Ügyes nagyon és megvan benne a tisztelet adás. A másik kettőt a pilóták vagy nem szavazzák meg, ahogy elnéztem a McLarenesek arcát vagy kikészítik őket. Egyértelműen Kevin. – mondtam el a véleményem de ő csak bólintott.

- Na,  döntöttünk és a Red Bull új pilótája Kevin Majer lesz. – lépett be a tárgyalóba a srácokhoz.

- De hát… ! – ugrott fel Peter és Brian.

- Na srácok, a vereséget is el kell viselni! – mondtam nekik. – Gyere elemezzük ki a köreidet.

Nem bántam meg, hogy Kevinre voksoltam, ahogy a csapat sem hiszen egy nagyon kedves pasi volt. Velem volt egy idős és elárulta, hogy pont a szülinapján kapta meg az állást.

Egy hét múlva kint vártam Sebit, hogy leszálljon a gépe.

- Sziaaaaaaa! – ugrottam a nyakába. Elhúzódtam tőle és végig néztem rajta, ahogy Ferraris csapat ruhába vigyorgott.

- Jól áll a piros! – bújtam oda.

- Neked pedig a mosoly. – kaptam egy heves csókot.