2006. december 24: Szenteste. Laura otthon �l erk�ly�n. M�r megint csak arra tud gondolni, mennyire ut�lja a kar�csonyt. Mindig ugyanaz: Minden csal�d otthon, boldogan, egy�tt t�lti el ezt az �nnepet, � pedig egyed�l kuksol a n�gy fal k�z�tt. M�g kar�csonyf�ja sincs. Az eg�sznek semmi �rtelme. Ilyenkor mindig azt a k�rd�st teszi fel mag�nak, hogy: mi �rtelme is van az �letemnek? R�gt�n r� is j�n a nagyon egyszer� v�laszra: semmi. Ett�l persze nem keseredik el, hisz’ m�g egy c�lja neki is van: a gyereknevel�s. Szeretne legal�bb k�t gyermeket felnevelni �lete sor�n. Minden �vben, mikor ennyire egyed�l van, ez az egyetlen dolog, ami a szeme el�tt lebeg, m�g ha a n�ha el�- el�bukkan� k�nnyei miatt hom�lyosan is l�tja ezt. Felmer�lhet a ny�jas olvas�ban a k�rd�s: hogyan �rezheti mag�t ez a fiatal l�ny ennyire egyed�l, mikor egy olyan valaki szeretet�t �rezheti mag��nak, mint Nico Rosberg?

Amilyen bonyolultnak t�nik a k�rd�s, oly egyszer� a v�lasz. El�sz�r is az�rt, mert ez a fiatalember �ppen nagyon messze van t�le. M�sodszor az�rt, mert tudja: nincs k�sz egy �j komoly kapcsolatra. Harmadszor, pedig az�rt mert iszony�an v�gyik a szeretetre. Ezen gondolatok folytonos k�nz�sa mellett m�r saj�t mag�t sem �rti, hiszen n�ha �gy �rzi, bele akar ugrani ebbe a kapcsolatba, m�skor pedig megriad ennek a puszta gondolat�t�l. Ink�bb megpr�b�lja hanyagolni ezt a t�m�t �s majd spont�n v�laszt ad, ha neki lesz szegezve a k�rd�s. Ezut�n a rengeteg agyal�s ut�n ink�bb megpr�b�lt olyan dolgokat csin�lni, amik lefoglalt�k: vid�m dalokat �nekelt, a lej�tsz�j�val �r�lt sz�veg� Nickelback sz�mokat ord�ttatott, �s �rd�gi tev�kenys�gre sz�nta el mag�t, vagyis �ngyilkoss�got k�s�relt meg s�tem�nys�t�ssel, ami pechj�re nagyon is j�l siker�lt, tal�n m�g finom is lett. A t�bbi napot is pr�b�lta el�tni lefoglal� tev�kenys�gekkel, eg�szen 28-�ig, amikor telefonja cs�rg�tt.

- Szia, Laura! Hogy telnek az �nnepek?

- Most, hogy felh�vt�l, jobban. Na, �s neked?

- Remek�l. De telhetne sokkal jobban is, hogyha elj�nn�l hozz�nk szilveszterezni.

- Sz�vesen elmenn�k. Mikor menjek?

- Amikor neked megfelel. Min�l el�bb j�ssz ann�l jobb.

- �s vigyek esetleg valamit?

- Persze, magadat hozd, m�s nem kell.

- Akkor majd sz�lok, hogy melyik g�ppel megyek. Szia �s k�sz a megh�v�st!

- Nincs mit, �r�l�k, hogy v�gre siker�lt valahogy elcsalnom t�ged haza. Szia!- A l�ny nagyon �r�lt a hallottaknak, de el sem hitte, hogy t�z hossz� �v ut�n �jra l�tja a haz�j�t, r�ad�sul pont a sz�l�v�ros�ban, Helsinkiben fog landolni. Igaz, ezt butas�g megeml�teni, de sz�m�ra egy hatalmas dolog �jra l�tni a v�rost, ahol feln�tt. F�nysebess�ggel kezdett bepakolni a b�r�ndj�be, 10 perc m�lva pedig m�r laptopj�n n�zte a Helsinkibe men� j�ratokat. Ki is v�lasztotta az este 6 �rakor indul� g�pet, ami v�rhat�an 8 �r�ra a v�rosba �r. A d�lut�nja nagy r�sz�t m�r filmn�z�ssel �t�tte el, mivel m�s programja nem volt. Ezt k�vet�en m�r nem is akadt m�s dolga, mint kimenni a rept�rre �s hazarep�lni. Soha nem volt m�g ennyire ideges. Valahogy most csak arra tudott gondolni, hogy milyen lesz, amikor m�r ott lesz. Vajon egy�ltal�n nem lesz r� hat�ssal? Vagy el�t�rnek majd bel�le az eml�kek, s majd s�r�g�rcs�t fog kapni? Valamelyik biztosan teljes�lni fog, mert m�r a g�pen �l, innen nincsen vissza�t. Az elker�lhetetlent �gy sem lehets�ges elker�lni. R�ad�sul nem is �rdemes. Mindig is tudta, egyszer majd haza kell t�rnie, �s ez a pillanat most j�tt el. Ezen gondolatok k�zepette �szre sem vette, olyan gyorsan �lomba szender�lt. �bred�s�re csak akkor ker�lt sor, mikor megsz�lalt a l�gikisasszony monoton hangja.

- Megk�rj�k kedves utasainkat, hogy kapcsolj�k be a biztons�gi �veiket, hamarosan landolunk. K�sz�nj�k, hogy vel�nk rep�ltek! – Amikor kin�zett az ablakon, r�gt�n a v�rost pillantotta meg, ami most is olyan gy�ny�r� volt, mint t�z �ve.

- Haza�rtem! – Suttogta boldogan.