Csak feküdtem az ágyon keresztbe és azon járt az agyam, hogy jogosan mondta egyszer egy okos ember, hogy „a szerelem hónapokká duzzasztja az órákat, és évekké a napokat; a legkisebb távollét is egy örökkévalóság.” Éppen elmerültem volna a hiányába, amikor csörgött a telefonom.

- Szia, Kicsim, felébresztettelek? – szólt bele a világ lesz szebb csengésű hangja.

- Nem, már egy ideje nem alszom. Mesélj mi a helyzet Olaszba? – faggattam, hogy halhassam legalább a hangját.

- Semmi igazán érdekes. Hiányzol. – mondta szomorúan. – Egy hete nem láttalak.

- Úgy mondod mintha én láttalak volna téged. – nevettem. – Ja de láttalak. – jutott eszembe. – Amikor végig vágtáztál a boksz utcán. Na, akkor láttalak. – nevettem.

- Nagyon vicces. – nevetett ő is. – Mennem kell. – sóhajtott. – Szia, Kicsim, légy jó! Szeretlek.

- Szia, Szeretlek! – nyomtam ki a telefont majd néztem tovább a plafont. Mikor haza értünk a Francia nagydíjról Sebit behívták a Ferrari központjába és azóta nem is láttam. Felültem majd az ölembe húztam a laptopom és elkezdtem az egyik rajongói oldalról képeket leszedni a közöseket és Sebiről az összes idei és tavalyi aranyos képet. Felesleges volt, de jól esett vissza gondolni mikor készültek és időtöltésnek sem volt rossz.  Az összes közös képet kiírtam DVD-re majd kocsiba ültem és elvittem egy album készítőhöz. Vigyorogva mentem hazáig ahol egy Ferrari állt a ház előtt. Beálltam mögé és egy pillanatig elgondolkodtam ki lehet itt akinek ilyen kocsija van. Sebinek i van Ferrarija, de az a garázsban áll és nem is piros. Végülis kiszálltam majd oda sétáltam a másik kocsihoz de nem ült benne senki. Meglepődve néztem körbe, de sehol nem láttam senkit főleg nem ilyen későn hiszen már este 10 is elmúlt.

- Báró! – kiabáltam a kutyának aki egyből meg is jelent. – Hát milyen házőrző kutya vagy ha valaki járkál itt és te hátul futkározol? – vakartam meg a fejét. Próbáltam természetesen viselkedni mert kicsit bennem volt a félelem azért is hívtam ide Bárót aki már a derekamig ért.

- Kutyus van itt valaki? – guggoltam le hozzá. Úgy csak rám nézett az okos szemeivel és vakkantott egyet majd elkezdett hátra fele húzni ahonnan előre szaladt. Félve követtem, miközben felkapcsoltam a lámpát a hátsó kertben. Teljesen a horror filmek jutottak eszembe erről az egészről, főleg, hogy ahogy elértem a ház hátsó sarkát lekapcsolódott a villany. Már meg sem próbáltam jó pofát vágni az egészhez. Összerezzentem amikor valaki fütyült egyet és Báró ott hagyott és oda futott.

- Hülye kutya, nem ám velem maradnál. -  morogtam. Miközben előszedtem a telefonom, hogy mégiscsak lássak valamit. Ahogy elhagytam a ház hátsó sarkát kiesett a telefon a kezemből. És tátva maradt a szám.

- Meglepetés! – mutatott körbe Sebi az udvaron ahol körbe volt minden rakva gyertyával és egy nagy pokróc volt kiterítve mindenhol fehér és vörös rózsaszirmok voltak. Ő maga pedig egy kigombolt fekete fehér hajszálcsíkos ingben és egy halászgatyában állt a pokrócnál mezítláb.  

- Tetszik? – mosolygott. – Tudod, évente egy nap romantika.

- Te.. de.. héé.. azta… - nyökögtem. Miközben oda sétált hozzám, leguggolt elém és felemelve a lábam leszedte a cipőm és ölbe vett. – Miért kapom?

- Aztán mert szeretlek és mert hiányoztál. – mosolygott még mindig. – Téged nem lehet megunni.

- Minden nőt meg lehet unni ha kiismered. – mosolyogtam miközben letett a pokrócra.

- Téged nem lehet kiismerni. Mindig más vagy. Egyszer boldog, egyszer szomorú, egyszer unatkozol és nem teszel ellene semmit mert élvezed az unatkozást ami abszurdum. Mindig tudsz olyat mondani amivel meglepsz képes vagy elküldeni csak, hogy amikor vissza jövök még jobb legyen. Képes vagy órákon át egyhelyben ülni és nézni a semmibe máskor meg az őrületbe kergeted az embert, hogy nem bírsz megmaradni. Képes vagy hajnali 3-kor bejelenteni, hogy éhes vagy esetleg, hogy kakaót kérsz. Néha egy komoly nő néz vissza rám, néha egy hisztis kiscsaj és legtöbbször mint most is egy szerelmes nő aki bármire képes lenne a szerelméért, értem. – simogatta meg az arcom. – Képes vagy úgy témát váltani, hogy én csak kapkodom a fejem és sokszor olyan megszólalásaid vannak amik nagyon ütnek. Képes vagy ott hagyni felizgulva, csak, hogy a te kényedre kedvedre játszunk. És képes vagy szomorúan könnyezve is nevetni csak, hogy engem megnyugtass mert azt hiszed, hogy eltudod előlem rejteni. – feküdt hanyatt és úgy nézett engem tovább.

- Kiismertél. – feküdtem mellé a csillagokat kémlelve.

- Nem. Tudom milyen vagy és milyen oldalaid vannak.  De nem tudom mikor melyik bújik elő. Ezért egy kész rejtély vagy amit meg kell oldani.

- Kaptál kulcsot a szívemhez és az egyik darabja nálad van. Nem lesz nehéz megfejtened. Mindig érted dobog. -  megláttam két nagyon fényes pöttyöt egymás mellet. – Nézd! – mutattam oda. – Legyen az a két csillag a mi csillagjaink.

- Látod?! Téma váltás. – nevetett. – Rendben. – adott egy puszit a fejemre.

- Mikor veszel el? – könyököltem fel őt nézve. – Egy nagy fehér ruhát szeretnék éééééssss azt szeretném ha Magyarországon lenne az esküvőnk. Kislányként mindig úgy képzeltem el. – ábrándoztam. – És sok fehér meg vörös rózsát. Hatalmas tortát! És hatalmas bulit meg combfix levelős hülyeségeket!

- Mikor vegyelek el? Akár már holnap is. – nevetett boldogan.

- Holnapra, hogy szerveznénk meg? – lepődtem meg.

- Vegas? – nevetett még mindig.

- Neeeem, én olyan igazit szeretnék. – vigyorogtam. – Elveszel?

- Elveszlek. Mondj egy időpontot és akkor elveszlek, ha esik ha fúj. – vigyorgott.

- Utolsó futam után? – kérdeztem.

- Nyári szünet? – kérdezett vissza.

- Hüm. Augusztus 10? – kérdeztem én is vissza.

- Miért pont 10? – kérdezte.

- Mert 5 év van köztünk és ketten vagyunk tehát szorzom kettővel. – nevettem. – De 10.-én jegyeztél el.

- Tényleg? Nem is figyeltem, hányadika van. – gondolkodott el. – Hány vendég?

- Ne túl sok. – húztam el a szám. – Pilóták de csak akiket bírunk. A csapatból akiket bírunk meg úgy a Forma 1ből akiket bírunk. Barátok, család. Kimi.

- Kimi nincs benne a barátunk kategóriában? – nevetett.

- Nincs.  Kimi az Kimi. – rántottam vállat.

- Ha ezt hallaná. – vigyorgott Sebi.  – Frau Vettel – vigyorgott rám.

- Nem! Nem németesítesz! – ültem egyből fel. – Semmi Frau!

- Mert? – nevetett

- Mert német! – vágtam rá.

- Én is az vagyok! – vágott vissza

- Én meg magyar mégsem mondom, hogy Vettelné. – fontam karba a kezem. – Mrs. Vettel. Esetleg.

- Jó, akkor nem németesítek. – nézett fel a csillagokra.  – Hogy kívánja felvenni a nevem a Hölgy?

 - Nem tudom. – gondolkodtam el. – Forma 1-ben mindenképpen marad a leánykori nevem.

- Mert? – lepődött meg.

- Azért mert ne legyen ugyan az a nevünk. – nevettem. – De mindenhol máshol úgy használom a neved ahogy csak szeretnéd! – mosolyogtam. – Nem! Nem, Frau nem leszek! – sejtettem meg a gonosz mosoly mögött bújó szándékot.

- Magyarban, hogy szokás?  - támaszkodott fel az alkarjára.

- Virág Vettel vagy Virág Norton Vettel. – gondolkodtam. – Vagy teljesen átveszi és akkor lennék Sebastian Vettelné. – vigyorogtam. – De én Virág Norton Vettel szeretnék lenni egyébként meg Mrs. Vettel.

- Rendben. Engem az se zavar, ha nem veszed fel a nevem. – ült fel. – Csak maradj velem örökre. – támasztotta a homlokát az enyémnek.

- Olyat is lehet, hogy a férfi veszi fel a nő vezetéknevét. – néztem másfele egyből, de így is kitört belőlem a nevetés.

- Na nem! – nevetett Sebi is velem.

- Te Sebikém. – pislogtam szépen.

- Ajaj, ne kímélj. – sóhajtott miközben az ölébe húzott.

- Azért, hogy a nászutunk igazán jó legyen kéne pár hét szex megvonás. – bújtam a mellkasához amennyire csak tudtam és vártam a kiakadást.

- Hogy micsoda? – lepődött meg, - De hát az egy hónap még!

- Tudoooom, de gondolj bele egy hónap szex nélkül. Utána mennyivel jobb lenne a nászút... -  rajzoltam köröket a mellkasára még mindig nem mertem felnézni rá.

- Te kiakarsz nyírni? – fakadt ki.

- Na- na! Azért nem halnál bele! – néztem fel rá.

- De mert annyira nem járna máson az eszem, hogy odavágom a kocsit! – gesztikulált a kezeivel is.

- Tudtad, hogy ha szex megvonásról van szó hisztis vagy? – böktem meg nevetve.

- Csodálod? – játszotta a meglepődöttet. – Miért, téged nem hatna meg egy hónap szex nélkül?

- De. De jobb a kontrolom. – vigyorogtam. – És hozhatja, úgy a sors, hogy valamelyikünk egy hónapig kórházba kerül vagy valami. Remek gyakorlás arra, hogy ne csaljuk meg egymást.

- Nem csalnálak meg. – sértődött meg. – Ezt feltételezed rólam?

- Hülye vagy már megint és hisztis. – húztam fel az orrom. – Nem feltételeztem, csak mondtam! És egyébként is, honnan tudod, hogy nem kívánsz meg más nőket? Nem jelenti azt, hogy meg is dugod!

- Minek nekem más nő, ha itt vagy te? – húzta fel a szemöldökét. – Kiteszel 10 másikat.

- Köszi a bókot. – nevettem. – Figyelj, nem gondolom, hogy megcsalnál, ahogy magamról sem gondolom. De jó próbálja lenne a kapcsolatunknak ha már örökre összekötjük az életünket.

- Rendben. – sóhajtott. – De ha egyszer csak megjelenek és ott helybe letépem a ruhád ne lepődj meg. –vigyorgott majd váltottunk egy szerelmes csókot de tovább nem mentünk.

- Érdekes egy hónap lesz. – mosolyogtam.