46. rész
2010.01.11. 15:42
Német nagydíj utáni hetet anyuékkal töltöttük és az esküvőt szerveztük még mindig. Vasárnap este mentünk fel Pestre elfoglalni a hotel szobát.
- Biztos vagy ebben az önmegtartóztatásban? – vette le Sebi a pólóját.
- Igen! – mondtam magabiztosnak szánt hangon miközben már a gatyájából lépett ki. – Vettel ne játssz az idegeimmel! - hátráltam a falig.
- Én nem játszok velük, én csak levetkőztem mert melegem volt. – búgta.
- Elmehetsz oda ahova gondollak. – nyeltem egy nagyot.
- Remélem az ágyra gondolsz. – simított végig a melleim közt egészen le a feszülős melegítő alsómig. Becsúsztatta a kezét a bugyimba, de egyből elkaptam a kezét.
- Ilyet nem játszunk. – és elléptem nagy nehezen tőle. – Báró gyere megyünk sétálni. – kaptam fel a pórázt a szekrényről és magam után becsaptam az ajtót. Lent még nem voltak rajongók mint általában.
Mire vissza értem Sebi már aludt oda feküdtem mellé és egyből átölelt.
- Annyira hiányzik a szex. – súgta oda.
- Nekem is de már csak ez a hét és a következő. – bújtam közel. Gyorsan elnyomott az álom.
Reggel korán kellet kelnem mert több helyre is mentem. Például egy esküvői ruha szalonba. Ahogy egészen délig elidőztem mire megtaláltam a tökéletes ruhát. Felhívtam anyut és Sebi anyukáját, hogy megvan a ruha elmeséltem milyen majd siethettem több promóciós rendezvényre is. Egész héten így ment. Reggel korán keltem futkostam minden fele este későn feküdtem. Péntekre teljesen kivoltam borulva mert nem tudtam pihentetni a lábam és nagyon rezgett a léc, hogy rajthoz állhatok-e. De szerencsére megkaptam a rajt engedélyt nagy nehezen így pénteken boldogan hagytam el az orvosi szobát de sikerült belebotlanom kedvenc újságíró nőmbe.
- Esküvő? VB cím lehetőség? Ne örülj, megtalálom a módját, hogy megbánd még a megszületésed is. – fenyegetőzött de én elsétáltam mellette. – Rohadt ribanc!
- Jéé, tükörbe néztél? – fordultam hátra és néztem végig rajta látványosan.
Másnap reggel is korán keltem de rossz előérzetem volt ahogy kiértem a pályára elmentem átöltözni majd célba vettem a bokszot és beültem a kocsiba, egyből mehettem is ki teljesíteni az időmérőt. Ahogy a boksz kijárata után ráléptem a fékre éreztem egy roppanást és felkiáltottam még könnyeim is kicsordultak. Iszonyú erejű fájdalom terjedt szét a lábamba. Felemeltem teljesen a gázról a lábamat és bal lábban is megnyomtam a féket amennyire hozzá fértem. Alig láttam a könnyeimtől de sikerült be fordulnom a külső íven. Szerencse, hogy senki nem jött mögöttem.
- Fáj a bokám – szóltam be a bokszba elcsukló hangon. – Azt hiszem eltört a csont. – összeszorítottam a számat, ismét fékezés jött. Próbáltam lassan haladni és nem az ívet keresztezni, hogyha valaki, jön tudjon gyorskört futni.
- Vissza tudsz jönni a bokszba? – kérdezte John.
- Teljesítek egy gyors kört legalább. – mondtam magabiztosan.
- Törött bokával? Mégis hogy? - döbbent meg.
- Ha nincs egy gyors köröm sem akkor holnap biztos nem indulhatok! – mondtam mérgesen.
- Így sem indulhatsz holnap! Szó szem lehet róla! – kiabált velem.
- Én vezetek, te mondod az infókat és hogy ki jön mögöttem. Erkölcsi oktatást nem kértem. – morogtam.
- Gyere vissza a bokszba. – hallottam meg Christian hangját.
- Nem! – mondtam – Én vezetek ti magyaráztok. Mikor ki jön mögöttem, mi várható ilyenek. Nincs vita.
- 2 másodpercre van mögötted Heidfeld gyors körön. – mondta sóhajtva John. Mély levegőt vettem és nagy ívben ráfordultam a célegyenesre ahol padlóig nyomtam a gázt. Vagy megfog szemben a fal vagy eltudok fordulni a külső íven. Vagy- vagy. Belenéztem a tükörbe. közvetlen mögöttem egy Ferrari jött, de nem volt időm megnézni, hogy Felipe vagy Sebi-e mert kanyar jött. Rá álltam a fékre teljes súlyommal és felkiáltottam ismét a hatalmas fájdalomtól. Belenéztem a tükörbe mennyire vagyok útban a Ferrarinak, de én kijöttem a kanyarból mire ő elkezdte, viszont már megtudtam mondani, hogy Sebi jön mögöttem. Csodás, mert ah bukok végig fogja nézni. Sóhajtottam, próbáltam kipislogni a szememből a fájdalom könnyeit. Ennyire nehéz köröm még soha nem volt. Figyelnem kellet a mögöttem jövő Sebire, hogy ne akadályozzam mert megbüntetnek és, hogy ne a fal fogjon meg 200-zzal.
- Bírd ki már csak 2 kanyar és túl vagy a gyors körön. – bíztatott John. Ahogy átértem a célegyenesen ránéztem a kocsim kör idő mutatójára. Nem volt olyan lassú kör mint hittem.
- Első vagy! – kiabálta bele a fülembe John. Még egy levezető kört végig vergődtem a pályán majd beálltam a bokszba, de nem szálltam ki. Christian egyből oda jött hozzám Johnnal együtt.
- Szállj ki és menj orvoshoz. – guggolt le hozzám. – Kérlek Virág ne okozz magadnak ennél is nagyobb fájdalmat és sérülést.
- Maradok. Az időm nem nagyon tudják megfutni. Tovább fogok jutni. Megye még egy gyors kört bent vagyok az első 10-ben ott is megyek egyet és enyém a pole. Az időmérőt végig viszem. Nem szedtek ki a kocsiból. – töröltem le a kifolyt könnyeimet. – Hozzatok egy fáslit és egy merev valamit amit hozzá köthetek a lábamhoz.
- De nem szállhatsz akkor ki. – mondta John aggódva.
- Nem is fogok. És ti sem nyúltok hozzám. Ha ez miatt behívnak beszélek Bernie- vel és nem lesz belőle gond. – csuktam be a szemem. Beni egyből megjelent fáslival és egy hosszú lapos műanyag dologgal.
- Az mi? – néztem rá meglepetten miközben felhúztam magam és kiültem a kocsi szélére, így nem hagyom el a kocsit és a bukót sem vettem le és a drótok is a csatlakoztatva voltak.
- Ezzel lehet leszedni a felnit a kerékről. Csak ezt találtam, nincs időnk az orvosiig elmenni. – magyarázta.
- Köszönöm. – elvettem majd óvatosan kifűztem a cipőm és belecsúsztattam azt a valamit a bokámhoz. Nem is fűztem vissza csak körbe tekertem fáslival a lábfejem térdig. Majd vissza is ültem. – Így jó. kevésbé fáj. És nem tud elmozdulni a bokám sem. – szóltam bele a rádióba.
Kevin is vissza ért a bokszba és még láttam, hogy engem mutattak. Csodás, akkor már mindenki tudja, hogy fáj a lábam. Sebi kicsit dühös lesz. Elég volt emlegetni pont őt mutatta a kamera. Felvolt hajtva a plexi az arca előtt és mutogatva magyarázott valamit. Majd amikor meglátta az előtte lévő TV-ben, hogy őt mutatják ránézett a kamerásra a szemében hatalmas düh égett és a torka előtt elhúzta a kezét.
- Úgy gondolom ez neked szólt. – szólt bele a rádióba Christian.
- Félek igazad van. – húztam el a számat. Gondolom a műsorvezető is erre gondolhatott mert engem mutattak. Beleintegettem a kamerába és széttártam a karjaim amennyire tudtam, próbáltam kiskutya szemeket produkálni.
- Szerintem nem leszel megdicsérve. – mondta John. – 40%, hogy esni fog. Vélemény?
- Esni fog. – vettem közben egy mély levegőt. – Köztes esőgumit tegyetek fel.
- Rendben. – kicserélték a gumikat a kocsin. Szinte mindenki kint volt csak mi nem Kevinnel és Sebastian. Ő is pontosan tudta, hogy itt és most azt kell csinálnia amit én, mert tavaly sem fogtam mellé. A mezőny nagy része pont gyors körön volt amikor leszakadt az ég.
- Ügyes. – szólt bele a főnököm a rádióba. Vártam a jelre amikor senki sincs a boksz elejénél. Ahogy megkaptam a jelet kigördültem Kevinnel a sarkamban. Sebi is velünk együtt jött ki. Ez érdekes lesz. Engem ezen a pályán nem lehet elkapni, viszont még esőben nem vezettem. Tavaly mindig megúsztam. Éreztem, hogy tapadás határon vagyok. Elöntötte az egész testem az adrenalin és nem éreztem a bokámat. Nyomtam ahogy csak tudtam.
. Első vagy. Egyre több a víz a pályán. Ezt már nem döntik meg. – mondta John. Vissza toltak a bokszba és figyeltem az időket. első maradtam és az utolsó etapban is első lettem zuhogó esőben közvetlen mögöttem Sebi jött mögötte pedig Kevin. Beálltam a mérlegeléshez Felhúztam magam és kiültem a kocsi szélére. Most éreztem meg mennyire fáj a bokám. Levettem a bukót és egyből bőrig áztam a szakadó esőtől.
- Gyere. – ölelt át hátulról Sebi és kiemelt a kocsiból. – Erős vagy, hogy végig csináltad, de hülyeség is volt egyben. – nyomott egy puszit a fejemre miközben odatámogatott a mérlegelésre. – De azért gratulálok.
- Köszi, tudom, hogy mérges vagy és mérges is voltál. – húztam el a számat. – De te sem szálltál volna ki.
- De igen, kiszálltam volna. – engedett el ahogy ráléptem a mérlegre de a kezei ott voltam nem messze tőlem, hogy megkapaszkodhassak egyből. Felkapott és kivitt a fotózásra majd az ölében vitt fel a lépcsőn az interjúkra is ahogy elmondtam mi történt. Persze másnap nem engedtek rajtolni és kaptam megint egy csinos kötést. De, hogy ne unatkozzak felültem a kommentátori szobába 3. kommentátornak. Írtóra élveztem és eldöntöttem, hogy ha befejezem a Forma 1et kommentátor leszek.
|