Mindenki összeesküdött ellenünk. Sebit Stefano a Ferrari csapatfőnöke behívta hétfőn a gyárba nekem pedig péntekig teljes ágy nyugalmat rendelt a doki. Kevin egész héten mellettem ült és tömte magába a sok gyorskaját és édességet amit nem kellet volna mert elveszti az alakját aztán nem fér bele a kocsiba. Én csak salátát ettem egész héten. Így is éppen belefértem a ruhámba nem kéne még jobban meghíznom. Még Báró is ellenem volt, mert amikor Kevin a fürdőbe volt vagy futott megpróbáltam meglépni, de Báró olyankor morgott rám és ugatott. Még WC-re is úgy mehettem, hogy Kevin vitt az ölében. Túl komolyan vette a dolgát, de mit tud az ember csinálni amikor Sebastiantól kapta parancsba. Kedden amikor már halálosan untam magam kifaggattam picit és akkor derült ki, hogy Sebi a példakép. A példaképemmel én sem vitáznék, ezért jó, hogy nincs olyanom. Olyan látványosan unatkoztam, hogy már saját magamon nevettem néha. Még az esküvő szerevezést sem csinálhattam mert Sebi megkérte Eva-t és a két anyukát, hogy szervezzék meg.

- Virág, kérem a telefonod! – rontott be Eva a hotel szobába ami a börtönöm volt hétfő óta.

- Minek? – lepődtem meg.

- Elveszem, hogy még beszélni se tudj Sebastiannal és így még izgibb lesz. – vigyorgott.

- NEM! – akadtam ki. – Nem adom, enyém! Mész innen! –vágtam rá a kezére. – Ne vedd el még a telefonomat is! Miért csinálod ezt, meghalok az unalomba így is.

- Ha nem érintkezel vele addig míg nem álltok az oltárnál sokkal jobb lesz az a pillanat. – magyarázta.

- Nem érdekel! – hisztiztem. – Így se láttam 1 hete és napi egyszer hallottam csak a hangját. Nem veszed el a telefonom! – hisztiztem egyre jobban.

- Add ide! Holnap férjhez mész nőj már fel! – szidott le.

- Holnap? – tátottam el a számat ezt kihasználva elvette a telefonom és ott hagyott a megdöbbenésemmel. -  Holnap férjhez megyek. – mondtam magam elé nézve. Teljesen lesokkolt a hír, hogy ennyire közel van már a menyegző.

Másnap reggel 5-kor keltem mert 6-ra mentem a fodrászhoz.

- Jó reggelt. – köszöntem álmosan miközben bedobtam magam a székbe amit kihúzott nekem.

- Szép reggelt! – mosolygott. – Egy kávét, cappuccinót a mennyasszonynak?

- Nem köszönöm. Túl élem, talán. – nevetettem. – Ötletem nem nagyon van.

- Nekem viszont igen. – piszkálta a vállamig sem érő hajamat. – Mit szólnál hozzá, ha meghosszítanánk és egy kontyot csinálnék amiből felülről a haj csigákba jön le? – magyarázta.

- Reggel van, nem tudom elképzelni de bízom benned. – vontam vállat.

- És honnan ismeri a párját? – faggatott. Hát TV-t nem néz, újságot sem nagyon olvas úgy tűnik, mert hetek óta a mi esküvőnktől hangos a világ sajtó.

- Munkatársak vagyunk. – mosolyogtam.

- Igazán? És hol dolgoznak? – faggatott miközben a hajamat toldotta.

- Hát tudja a Forma 1-ben. – vigyorogtam.

- Akkor sokat utazhatnak. Szerencsések mert a pilóták közelébe lehetnek. – magyarázta mosolyogva. – A lányom nagy Forma 1 rajongó.

- Igazán kinek drukkol? – nevettem. Tetszik, hogy nem ismert meg.

- Vettelnek és annak a magyar női pilótának. – magyarázta. Még szélesebb lett a vigyorom.

- Vettel remek pilóta, ez tény. – nevettem fel. Már órák óta ott ültem, éppen a póthajat kezdte el kontyba rendezni amikor kinyílt a szalon ajtaja és egy 15-16 éves lány lépet be rajta.

- Szia anya, unatkoztam, lejöttem nem baj? – magyarázta miközben mögém ért, de nem nézett rám.

- Nem, dehogy. – mosolygott rá majd rám nézett. – A hölggyel jól kijönnél, mert ő is nagy rajongója a Forma 1-nek és ott dolgozik.

- Igen? – néztünk össze a tükörben. – Atyaég!

- Mi az? – kérdezte az anyja továbbra is a hajammal babrálva.

- Ennyire ezért nem nézhetek ki rosszul smink nélkül. – kacsintottam a lányra és amikor az anyukája elfordult egy csatért szám elé tettem a mutatóujjam.

- Semmi, csak nagyon szép lesz a frizura. – nyögte ki nagy nehezen. Pár perc múlva kész is lett és én felálltam a székből megnyújtóztatni az elgémberedett végtagjaimat. Megnéztem a hajam és tényleg nagyon jó lett. Elöl egyenesen oldalra volt csatolva és a tetejéről lógtak le hátra fele a tincseim amik bevoltak melírozva.

- Köszönöm szépen, ez egyszerűen csodás. – mosolyogtam rá a fodrászra. – Innentől kezdve ide fogok járni. – nevetettem.

- Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszését. – mosolygott vissza. Kifizettem majd éppen fordultam volna, hogy távozom.

- Írna pár sort a vendégkönyvbe? Mindenkit megkérek rá. – mosolygott és elém tartott egy könyvet és egy tollat. Ránéztem a lányára aki izgatottan figyelt. Oda firkantottam pár sort majd aláírtam és vissza adtam. Pár percig csak bámulta majd rám nézett majd a lányára aki már kuncogott.

- Ön Norton Virág? – nézett rám ledöbbenve.

- Igen, üdvözlöm és köszönöm ezt a csodás frizurát. – mosolyogtam.

- Adnál egy autógrammot? – tartott az orrom elé egy papírt a lány amit aláfirkáltam majd készült egy közös kép és nevetve távoztam. A lábam szerencsére meggyógyult annyira, hogy tudjak egyenesen menni. 6-kor ültem be a fodrászhoz és most volt dél.

- 6óra múlva férjhez megyek. – sóhajtottam majd beültem a Nissanomba és elhajtottam a sminkeshez ahol a manikűrös is várt. Ott szerencsére csak 3 órát voltam. Vissza hajtottam a Hiltonba ahol egész héten voltam. Itt mellette lesz az esküvő a Halászbástyánál, a buli pedig a Hiltonba. Beosontam  a hátsó bejáraton majd a személyzeti lifttel fel az emeletünkre, hogy senki ne vegyen észre. A szobába már Eva, anya, Viki és Sebi anyukája vártak.

- Végre! – jött elém Eva és becibált a fürdőbe ahol a segítségével letusoltam, úgy, hogy se a hajam se a sminkem ne menjen tönkre. Majd beállítottak pár hatalmas tűkör elé fehérneműbe. Ők már mind átvoltak öltözve. Bele léptem a magas sarkúmba majd rám ráncigálták az abroncsot ami már mutatta, hogy elég terebélyes szoknyám lesz. És végül rám került az esküvői ruhám is aminek nem volt pántja és mell alatt egy szalag futott körbe rajtam és a két mellem közt egy kövekből kirakott minta volt. A szalag alatt egy fűzős rész volt és abból indult ki a szoknya rész a csípőmtől ami viszont tüllös volt és köves berakások voltak rajta. Egy fűző tartotta meg rajtam a ruhát, amit nagyon meghúztak így levegőt is alig kaptam.

- Nem lehetne lazábbra? – néztem rá a két anyukára akik meghúzták rajtam.

- Nem, mert csak így adja ki igazán az alakod. – magyarázta anya. – Gyönyörű vagy. – mosolygott a könnyeivel küszködve.

- Azta. – nyögtem ki amikor megláttam magam a tükrökben. Tényleg nem volt rossz.

- Nagyon szép vagy, a fiam elfog tőled ájulni. – mosolygott Sebi anyukája rám a tükörben. – Örülök, hogy te leszel Sebastian felesége.

- Köszönöm mindanyótoknak. – mosolyogtam rájuk majd ott hagytak mert Kevin akit a tanúm volt bejött hozzám.

- Csoda szép vagy. – mosolygott mikor oda ért mögém és a tükörbe végig nézett rajtam. – Ezt tőlem kapod. – akasztott egy fehér és kék köves nyakláncot a nyakamba. – Valaki kék. – mosolygott.

- Valami új. – mutattam a ruhámra és mutattam a másik ruhámra ami az ágyra volt terítve.

- Valami régi. – szólalt meg Kimi az ajtóba. Oda sétált hozzám és beállt elém majd egy kistiarát csúsztatott a frizurámba. – Még Rami feleségének vettem. – magyarázta. – Ő küldte neked. – mosolyodott el. – Tényleg szép vagy.

- Köszönöm srácok. – húztam fel a könyök felett végződő fehér selyem kesztyűmet.

- Ezt pedig Sebastian küldi. – adott át egy dobozt.

- Ezért mondta, hogy ne vegyek ékszereket? – kérdeztem mosolyogva. A dobozban egy fehér köves karkötő és fülbevaló volt. Kimi felcsatolta a kezemre és pedig a fülbevalót tettem a helyére.

- Majdnem elfelejtettem. – vigyorodott el Kimi és a zsebéből előhúzott egy combfixet. Elnevettem magam ahogy letérdelt előttem és felhúzta a combomra. – Még megtehetem. –vigyorgott.

- Bolond. – nevettem én is.

- Most már tökéletes vagy. – vigyorgott Kevin is. Ebben a pillanatban lépett be apa a szobába.

- Nagyon szép vagy. – nézett végig rajtam. A srácok eltűntek hiszen Kimi Sebi tanúja volt. – Mehetünk? – mosolygott apa.

- Igen. – karoltam bele és felvettem az asztalról a csokromat. – Kapj el ha elesni készülnék. – nevettem. Ahogy kiértünk az épület elé megszólalt az esküvői induló. Nagy levegőt vettem és ütemre elindultunk. Kint egy ponyva alatt ott ült mindenki fehér székeken. Viki, Eva, Ádám és Fabi előttem szórták a szirmokat. Ahogy megláttam Sebit elmúlt a csomó a gyomromban. Tudtam, hogy mindig mellettem lesz ezzel csak tudtára adjuk a világnak, hogy egyek vagyunk. Összemosolyogtunk majd végig néztem rajta. Nagyon jól mutatott fekete öltönybe és fehér ingben. Amin meglepődtem, hogy még nyakkendő is volt rajta pedig arra csak egyszer tudtam rávenni nehezen. Úgy éreztem, hogy ez a pillanat örökké az emlékeimben lesz ahogy oda értek hozzá és egy csókot lehet a kesztyűs kezemre majd oda hajol a fülemhez.

- Csodálatosan gyönyörű vagy. – súgta oda. Kimi sem bírta ki és levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára ahogy nekünk is. A megismerkedésünk nem volt túl szokványos, de hát mi szokványos abba a cirkuszba ahol dolgozunk, szórakozunk? Egy hatalmas utazó Csillogó Cirkusz az egész és mi csak egy pontja vagyunk. Jelentős, de egy pontja. Ilyen az élet is. Mégis most úgy éreztem, hogy én vagyok a világon a legboldogabb és Sebi arcáról is ezt olvastam le ahogy a pap beszéde közben rásandítottam. Semmit nem változott ez alatt az egy hét alatt mióta nem láttam. A számomra oly édes és tökéletes arcon most mosoly volt és az oly imádott kék szemek most a boldogságtól csillogtak.

- Virág Norton akarod-e hitvesedül az itt megjelent Sebastian Vettel jóban, rosszban, betegségben és szegénységben míg a halál el nem választ? – nézett rám a pap.

- Igen. – mondtam magától értetődően.

 - Sebastian Vettel akarod-e hitvesedül az itt megjelent Virág Nortont jóban, rosszban, betegségben és szegénységben míg a halál el nem választ?  nézett rá Sebire a pap.

- Igen. – mondta magabiztosan majd oda fordult, hozzám egy fehér aranygyűrűt húzott az ujjamra amibe arannyal volt egy felirat „Örökké NV+SV”. Egy ugyan ilyen gyűrűt húztam én is az ő ujjára vigyorogva

- A rám ruházott hatalomnál fogva házastársakká nyilvánítalak titeket. – mosolygott. – Megcsókolhatja a feleségét. – nézett rá Sebire aki magához húzott és váltottunk egy csókot amiben minden benne volt. Vágy, öröm, szerelem. Életem legédesebb csókja.