17. rész
2010.01.12. 18:33
Nos, ilyen hangulatban teltek a napok. A srácokkal közben megbeszéltük, hogy a hétvégén Zugspitze-n találkozunk. Biztos jó buli lesz ez is. :P
Nos, szombat hajnalban indultunk Kimi gépével. Mivel 9-re beszéltük meg a találkozót így hogy odaérjünk, korábban indultunk. Mindannyian (Kimi, Én, Toni, Rami és Heikki) még visszaaludtunk. 8-ra érkeztünk meg. Elindultunk a hotelünkbe. A Schwangauban szállt meg a kis csapatunk. Nagyon gyönyörű hely. A királyi kastélyoktól 1,5 km-re vagyunk. És ez a friss levegő. Imádnivaló! El tudnék itt is éldegélni.
A recepción Kimi szobát foglalt, és megkérdezte itt van-e már valaki a csipet csapatból. Seb és Robert. Elköszöntünk, majd felmentünk lepakolni. Picit még visszadőltem, majd fél óra múlva lementünk. Épp ekkor lépett be Renata és Fer.
- Ááá! Renata!
- Fay! Kislány! – ölelgettük meg egymást mosolyogva.
- Mesélj! Mi volt veled? – kérdeztem izgatottan.
- Hú, te azt tudnád! Majd mesélek! És veled?
- Velem is volt pár dolog.
- Akkor este csajos duma?
- Naná! Úgy hiányoztál már!
- Te is nekem!
- Lányok. Fer felrohan a cuccokkal, és utána indulunk síelni, oké?
- Oké!
Követtük Sebit a kocsiig, amit ő szerzett… Egy furgon volt. Kérdőn néztünk rá.
- Ti felültök hátulra, és ketten beülnek vezetni! Stílusos!
- Oké. Én vezetek! – mondta az összes fiú egyszerre. Végül kő-papír-olló-val eldöntöttük, hogy Heikki vezet és Rob ül be mellé. Hátulra felpattant mindenki, majd elindultunk. A srácok valamit elkezdtek énekelni, amit velük együtt énekeltünk már a 3. újrakezdésnél. Közben megállt Heikki, mert tehenek vonultak át az úton.
- Gyerünk Fernando! Ott egy nagy bika! Lovagold meg! – vihogott Seb.
- Miért lovagolnám meg?
- Mert te olyan torreádor vagy! A nagy spanyol torreádor!
- Csak tudd, a torreádorok a köpenyesek, nem akik meglovagolják.
- Lényegtelen!
Sebi az út hátralevő részében annyit beszélt, hogy már nekem száradt ki helyette a torkom. Végre megérkeztünk. Még eltartott, mire a sípályára értünk, de ez már nem volt vészes. Mindenki kapott sílécet illetve snowboard-ot.
- Gyere. Megtanítom az alapokat!
- Igen is, uram! – viccelődtem.
Kimi megmutatta, hogy is kell elindulni, fékezni, és biztonságosan esni! Még ezt is! Ez a mai nap ezzel telt el. Én próbáltam lesiklani, de folyton elestem. Már teljesen átfagytam! A büfénél leültünk mindannyian és forró teát iszogattunk. Közben persze nagyon jókat beszélgettünk. Már kezdett sötétedni, így úgy döntöttünk, ideje visszaindulni a szállásunkra. Lelki szemeim előtt már megjelent a jó puha, meleg ágyacska. Egyszer csak lelassult a kocsi, és megálltunk. Sötét volt, hideg, és mi csak álltunk! Értetlenül néztünk Fernando-ra, aki visszafele vezetett. Kipattant a kocsiból, majd kinyitotta a motorháztetőt. Valami füst jött ki belőle.
- Kész. Ez kilehelte a lelkét is! Annyi! – tárta szét a kezét. Mi lesz most?
|