Seb nem volt boldogtalan. Tudta, hogy helyesen cselekedett és arra gondolt, hogy talán nem is tudta volna feltartani a végsőkig küzdő testvérét.

Boldogan szállt ki a kocsiból és ölelte magához Danit. a srác mosolygott és viszonozta Seb ölelését.

Vénusz és Sisu értetlenül néztek egymásra, majd a monitorra. Nem értették mi zajlott le az elmúlt percekben, de tudták, hogy valamit Seb nem osztott meg velük. A csapatfőnök is csak értetlen képpel bámulta az ölelkező testvérpárt.

A csapatrádió csendes maradt. Senki nem tudta mit mondhatna ebben a helyzetben Sebnek.

Kimi és Sebastian szótlanul ültek az események hatása alatt voltak még a díjátadó alatt is.

Sebmegkönnyebbült, mikor egyedül maradt az öltözőben. A versenyre gondolt. Furcsállta, hogy az apja nem tűnt fel még az eredményhirdetésnél sem. Pár perc egyedüllétre volt szüksége, hogy fel tudja dolgozni a történteket.

Minden lehetőséget számba vett, és végül elégedetten nézett maga elé. Megszabadult a ruháitól, majd beállt a zuhany alá. Csak ekkor szabadult fel a lelke igazán. Nyugodtan lépett ki a fürdőből, és indult volna a ruháiért, mikor ismerős alak bukkant fel előtte.

Seb csodálkozása kiült az arcára is. A lány csak sejtelmesen mosolygott. Seb nem igazán értette, hogy kerülhetett ide a lány, aztán meglátta a kezében az öltöző kulcsát.

- De honnan?- kérdezte csodálkozva a srác.

- A lábtörlő alól....- kezdte még mindig mosolyogva a lány, miközben megindult Seb felé.

A srác az egyik ámulatból a másikba esett. Még azt se igazán fogta fel, hogy a lány bejutott az öltözőjébe, most pedig már szorosan hozzá bújik.

Persze Seb is erre vágyott, így összeszedte magát és csak a lányra koncentrált. Karjait a lány dereka köré fonta, találkozott a tekintetük. Látta a lány szemében a tüzet és a vágyakozást. Sebet elgyengítette a lány, és hiába tervezte el gondolatban az együttlétüket, nem tudott és már nem is akart ellenállni a lángra gyújtott vágyainak.

Hevesen csókolta a lányt, aki ugyanolyan hevességgel viszonozta a csókját. Lopva egymásra pillantottak, majd Seb elkezdte megszabadítani a lányt a ruháitól.

Vágyaik egyre fokozódtak, mikor meztelen, és vágytól izzó testükkel érintették egymást. Már mindketten biztosak voltak abban, hogy egymást akarják itt és most.

* * *

Seb és Sisu a gondolataikba mélyedve feküdtek egymás karjában immáron a közös szállodai szobájukban. Ólmos csend telepedett rájuk, de ez most egyiküket sem zavarta. Végre mindketten letehették a „terheiket” és csak egymásra figyelhettek az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban. Ezt az idilli állapotot Seb telefonjának csörgése zavarta meg.

-          Tudtam, hogy ki kellett volna kapcsolni!- mérgelődött, miközben kibontakozott Sisu karjaiból.

A lány szomorúan nézett rá. Seb egy bíztató puszit küldött feléje mielőtt még felvette volna a telefont.

- Szia, Kimi vagyok.- hallotta a telefonban Seb.

- Helló, mi a baj?- kérdezte értetlenül Seb.

Sisu nagyon fülelt, hogy ki lehet az, de csak Seb szavait hallotta, aki igen, persze, természetesen szavakkal válaszolt a vonal túlsó oldalán lévő alanynak. Mikor letette a telefont kifejezéstelen arccal nézett maga elé. Sisu pedig kérdőn rá.

-          El kell mennem.- jelentette ki tétován Seb.

A lány értetlenül nézett a srácra. Seb bocsánatkérőn nézett rá, majd fogta a kabátját és elviharzott. A lány szinte még fel se fogta mi történt, mikor az ő telefonja is csörgött. Jari