- Ez nem volt szép! Leléptetek mi meg fagyoskodva jöhettünk! Még rám is esett az úton ez a dömper! – gesztikulált nagyon Seb, miközben Rob-ra mutatott. Elnevettük magunk.

- Na megálljatok csak! Ezt még visszakapjátok!

- Félünk Rami, nagyon félünk! – nevetett Kimi.

- Mi most felmegyünk pihenni. Elfáradtunk! – mosolygott össze Ren és Fer. Intettek, majd felmentek.

- Mi is megyünk. Sziasztok, fiúk!

Kimi és én elindultunk felfele. A szobában levettem a cipőm.

- Kimi. Hova tűntél? – néztem körbe. Az előbb még itt volt! Konyhában nincs, így benéztem a hálóba. Leesett az állam a csodálkozástól.

A szobában illatos gyertyák égtek és rózsaszirmok hevertek a padlón. Az ajtóban álltam megkövülten. Egyszer csak valaki átkarolt hátulról.

- Na? Milyen? – suttogta a fülembe. A lábam megremegett.

- Mesés, csodás, álomszerű! Hogy csináltad?

- Ez legyen az én titkom, oké? – mosolygott kedvesen, majd lágyan megcsókolt. Lassan eldőltünk az ágyon és… ekkor kopogtak nagyon az ajtón.

- Hogy az a! Nem baj! Alszunk! – csókolt tovább.

- De, nem fogja abbahagyni.

- Ne törődj vele… látod! Abbamaradt! – mosolygott. Megcsókolt, majd ismét jött a kopogás, és kiabálás is. Kipattantam az agyból.

- Ez Renata! Ő kopog! Valami baj lehet!

Kinyitottam az ajtót és Renata meg Fer veszekedtek.

- Nem akarlak látni!

- De ez…

- Utállak! Nem érted? Hogy tehettél ilyet velem?! – zokogott Nata. Értetlenül álltam. Kimi is valahogy így lehetett. Renata könnyes szemekkel nézett rám.

- Bemehetek? Kérlek.

- Gyere…

Renata berohant a nappaliba. Kimi közel hajolt hozzám.

- Beszélek vele. Majd jövök, amint tudok. – suttogta, majd puszit adott és kiment.

Becsuktam az ajtót és a nappaliba mentem. Ren a kanapén ült és csak sírt. Leültem mellé és átöleltem. Sok időbe telt, mire lenyugodott.

- Már jobb? – kérdeztem halkan.

- Kicsit.

- Mi történt?

- Semmi különös! Csak a szemem láttára csókolózott Raquel-el! – nézett a plafon felé és ironikusan felelt. A végén még nevetett is.

- Mi? Mit csinált? Hogy kerül ide Raquel?

- Fer és én épp a hálóban voltunk. Kopogtak és ment nyitni, majd amint kijöttem a szobából láttam, hogy az a csaj megcsókolta! Vagyis, csókolóztak! Hogy tehetett ilyet? Egy idióta! Utálom! Nem akarom látni többé!

- Nem lehet, hogy csak félreértés… hisz… lehet…

- NEM! NE ÁLLJ MELLÉ! A barátnőm vagy!!! Ne áll az mellé a bunkó mellé! Sőt, jobb lenne, ha elgondolkodnál ezen a Kimi-n is! Ki tudja miket csinál, amíg nem látod…

- RENATA! ELÉG! – álltam fel.

- Csak nem akarom, hogy úgy járj, mint én!

- Egyáltalán végighallgattad azt a szerencsétlen „idiótát”? Nem tudom elképzelni róla, hogy megcsalna téged! Szeret! Másodszor. Ne kenj ilyen vádakat Kimire! Te ismered jobban vagy én? Te jársz Kimi-vel? Nem hiszem! Nyugodj le, még mielőtt valami eszméletlen nagy baromságot csinálsz, vagy csinálok! ÉRTETTED?? – villantottam rá dühösen a szemem. Rám nézett.