�jra Sv�jcban. Kettesben Szabussal. M�g j�l is �rezhetn�m magam, de nem. Gy�ny�r� az id�, a t�j, a v�ros csod�s. Engem m�gsem �rdekel semmi. Azt hiszem kiss� magamba zuhantam.

-          Hah���! – legyezett el a kez�vel az arcom el�tt Szabus. – F�ld h�vja Noncsit!

-          Igen? – pillantottam fel a bambul�sb�l. Kicsit �rtetlen lehetett a tekintetem.

-          Igen?? Csak ennyi a v�lasz? Ez a m�sodik nap, hogy itt kuksolunk a h�zban! �n ezt m�r nem b�rom tov�bb!! Gyer�nk ki a leveg�re, egy kicsit s�t�ljunk a v�rosban! – fakadt ki Szabus.

-          Nincs hozz� kedvem! – legyintettem.

-          De igenis van! A bab�knak is kell a leveg�! R�ad�sul holnap vagyunk hivatalosak a dokihoz! J� lenne el�tte egy kis sz�nt magadra szedned, mert a v�g�n fr�szt fog kapni, hogy alb�n� gyerekeket hordasz! – ny�jtotta r�m a nyelv�t.

-          Te azt�n tudod, hogy kell elterelni az ember figyelm�t a probl�m�ir�l. – h�ztam egy gyenge mosolyra a sz�m.

-          Ez azzz! – boxolt a leveg�be gy�zelemittasan. K�rd�n n�ztem r�, hogy ez meg mi volt. – Ne n�zz �gy! V�gre elmosolyodt�l.

-          L�k�tt vagy. – nevettem r� �s magamra kaptam a cuccaim. Elindultunk s�t�lni.

T�nyleg j�l esett a naps�t�sben s�t�lni egy kicsit. R�tal�ltunk egy kis parkra a h�zunk /?/ k�zel�ben, ahol m�g nem j�rtunk. Szerezt�nk a k�zeli �ruh�zb�l egy pokr�cot, n�mi r�gcs�t �s �d�t�t. Rendezt�nk egy spont�n pikniket. Mik�zben s�ttett�k magunkat a napon, a mobilomat f�rk�sztem. 6 nem fogadott h�v�s volt rajta Nandor�l, �s 15 sms j�tt t�le, Kimit�l 3, Sebit�l 6, Robt�l 4, r�ad�sul Mark is befutott 2 sms-el.

-          Atya�g! – mutattam meg Szabusnak �ket. – Lemegy a nap, mire ezekre v�laszolok.

-          Kellett neked 2 napig csigah�zban laknod. – vont v�llat a bar�tn�m.

-          Most j�n az a r�sz, hogy te megmondtad?

-          Nem, most a v�gj�l m�r hozz�m egy �dit�t, mert szomjanhalok r�sz j�n. – vigyorgott r�m. Majd elkomolyodott. – Sokat gondolsz r�?

-          Mindig � j�r a fejemben. – hajtottam le a buksim.

-          De ahogy l�tom, m�g mindig szereted.

-          Ez nem is volt k�rd�s. Csak nagyon megb�ntott �s m�g nem tudok neki megbocs�tani. Lehet neki volt igaza �s korai volt ez a h�zass�g… - m�l�ztam el szomor�an.

-          El akarsz v�lni?? – d�bbent meg Szabus.

-          Nem tudom, hogy mit akarok. – komorodtam el megint. – Menj�nk most m�r vissza a h�zba, ok�?

-          Ok�.

Amikor haza�rt�nk Kimi Audi-terepj�r�ja volt a kocsibe�ll�nkon. Meglep�dve �sszen�zt�nk Szabussal, azt�n elindultunk befel�. Amikor a kocsi mell� �rt�nk, Betti pattant ki bel�le.

-          Sziasztok! – k�sz�nt f�l�nken.

-          Szia! – v�laszoltuk neki Szabussal egyszerre, azt�n csak �ldog�ltunk �s nem tudtunk mit kezdeni a helyzettel.

-          Szerintem menj�nk be. – javasolta Szabina. �gy fogtuk magunkat �s bement�nk, a nappaliban pedig k�nyelembe helyezt�k magunkat.

-          Noncsi, szeretn�k bocs�natot k�rni. – fogott bele a S�t�t Lyuk.

-          Mi�rt is? – n�ztem r� kif�rk�szhetetlen arccal.

-          Mert �n is annak a kurv�nak hittem.

-          De mi�rt? – t�rt ki bel�lem az �rtetlenked�s.

-          Mert f�lt�keny voltam r�d! – ez a mondat meg�llt a leveg�ben.

-          M�gis mire?

-          Arra, hogy m�ris bab�t v�rsz! R�ad�sul ikreket! Mi az els� pillanatt�l fogva pr�b�lkozunk Kimivel, de m�g mindig nem j�tt �ssze! – t�rt ki bel�le a s�r�s. Led�bbentem, Szabussal egy�tt. Megsajn�ltam szeg�nyt.

-          Ez… ne haragudj, hogy let�madtalak! – �leltem meg a S�t�t Lyukat. – De mi�rt nem mondtad?

-          Nem akartam elrontani az �r�m�d! – t�r�lte meg a k�nnyeit. – �s k�nnyebb volt r�d h�zni a vizes leped�t, minthogy szemben�zzek a probl�m�mmal!

-          Orvosn�l m�r voltatok? – k�rdezte Szabus.

-          M�g nem tudtam r�sz�nni magam. F�lek! Mi van, ha nem lehet gyerek�nk? – egyre k�ts�gbeesettebb lett szeg�ny.

-          Akkor �r�kbefogadtok! Hidd el, az is hatalmas �r�m lehet! – b�ztattam. – �s �n holnap megyek a dokimhoz, te is elj�ssz vel�nk! Nincs apell�ta! Jobb t�lesni a dolgon �s szemben�zni a val�s�ggal!

-          Nocsak, ki besz�l. – vigyorgott a „bajusza” alatt Szabus. Hozz�v�gtam egy kisp�rn�t.

Este m�r a szob�mban voltam – nem a k�z�s h�l�szob�nkban, onnan kik�lt�ztem – �s pr�b�ltam v�laszolni az egyre szaporod� sms-ekre. Fer kiv�tel�vel mindenkinek v�laszoltam, sz�val megnyugodhattak, hogy nem fulladtam bele egyetlen pocsoly�ba sem. K�zben megcs�rrent a mobilom. Fernando volt az. Felvettem.

-          Noncsi, te vagy az? – k�rdezte f�l�nken.

-          Neked is j� est�t. – sz�ltam bele kiss� mogorv�n.

-          Szia! – szeppent meg m�g jobban. – Hogy vagy? Minden rendben?

-          Igen. Holnap megy�nk dokihoz, a szok�sos vizsg�latokra. Esetleg igazol�st k�rjek, hogy ott j�rtam?

-          Nem, nem, b�zom benned!

-          Vettem �szre. – d�rm�gtem bele az �terbe.

-          Noncsi, SAJN�LOM! – ki�ltott fel. – Egy idi�ta barom �llat voltam! Nem tudom, mi�rt hittem els� sz�ra Jenninek, de megb�ntam! K�rlek hidd el!

-          Elhiszem.

-          De nem bocs�tasz meg, ugye? – szusszant bele szomor�an a tel�ba.

-          M�g nem b�rok Fer. Azt sem tudom mit akarok.

-          Ezzel mit akarsz mondani? – k�rdezte f�l�sen.

-          Lehet, hogy neked volt igazad �s korai volt ez a h�zass�g. – osztottam meg vele is, amit d�lel�tt Szabussal.

-          Kicsim! Ugye nem akarsz elv�lni? – k�rdezte k�ts�gbeesetten.