-          Fer, nem fogok neked hazudni. – kezdtem bele a mond�k�mba. Szinte �reztem, ahogy megfesz�l a telefon m�sik v�g�n. – Elgondolkodtam rajta.

-          Ne tedd ezt, k�rlek! Szeretlek! Mindenn�l jobban! Te vagy az �letem, a csal�dom! – egyre k�ts�gbeesettebb volt, hallottam a hangj�n, ahogy s�r.

-          Elhiszem neked, hogy �gy �rzel. De ak�rh�nyszor elm�sz inni a sr�cokkal, vagy egy�ltal�n megtal�l valaki egy ilyen hamis�tv�nnyal vagy csak egy felt�telez�st el�ad neked r�lam…. Te mindig �gy fogsz reag�lni?? �s ha hirtelen nem lesz ott el�ttem a megold�s?? Akkor nem nekem fogsz hinni!

-          De tanultam a hib�mb�l, mostant�l b�rmilyen �gyet veled fogok el�sz�r megbesz�lni! Csak k�rlek ne hagyj el! Azt nem tudn�m elviselni! H�lye bunk� voltam, de k�rlek adj m�g egy es�lyt nekem! – s�rta el mag�t.

-          M�g gondolkodom rajta, ok�? Most nem tudok v�laszt adni. – itt m�r nekem is megszakadt a sz�vem. – J� �jt, Szia!

-          Szeretlek, J� �jt! – hallottam m�g a hangj�t, majd kinyomtam a telefont. Lefek�dtem aludni �s nem sejtettem, hogy m�snap d�lut�n mi fog v�rni r�m.

Reggel el�g kor�n keltem, hiszen ment�nk a n�gy�gy�szhoz. Szerencs�re z�kken�mentesen megosztoztunk a f�rd�szob�kon /m�g j�, 4 volt bel�l�k :D/ �s miut�n sikeresen elk�sz�lt�nk, m�r indultunk is.

Az egyetlen nyugodt ember k�z�tt�nk Szabus volt. �n a bab�k miatt izgultam, Betti pedig a vizsg�latok miatt. El�g fesz�lt volt a hangulat a kocsiban, �gy �rkezt�nk meg a rendel�be. Ben�t el�re engedtem, mert ha m�g engem is meg kell v�rnia, szerintem berezelt volna �s hazamegy. Kb. 1 �r�n �t volt bent, ezalatt az id� alatt elv�geztek minden sz�ks�ges vizsg�latot, az eredm�nyeket pedig holnap fogja megkapni, post�n. Ut�na �n k�vetkeztem.

Mit ne mondjak, el�g mufurc volt a sv�jci orvos, de alapos, meg kell hagyni. Luisaban azonban jobban b�ztam, jobban kedveltem. De h�t � Spanyolorsz�gban volt.

-          Nos, �gy l�tom minden rendben van a kicsikkel. – riasztott fel az orvos hangja az elm�lked�semb�l.

-          ��, szerencs�re! – mosolyodtam el. – M�gis akkor mit�l �julok el folyton?

-          Ez az els� terhess�ge, ugye?

-          Igen.

-          Ilyen fiatalon, ez teljesen norm�lis. �ltal�ban a terhess�g els� p�r h�napja ilyen, az 5-6. h�nap k�rny�k�n kezdenek csitulni a „mell�khat�sok”.

-          �rtem. �s k�sz�n�m.

-          Nincs mit. Esetleg szeretn� tudni a bab�k nem�t? – mosolygott v�gre r�m az orvos.

-          M�r meg lehet �llap�tani? – d�bbentem le.

-          Igen. Most pont �gy fordultak.

-          Akkor igen. – izgatottan vert a sz�vem.

-          �gy l�tom, hogy azonos nem�ek… M�gpedig… - n�zte a monitort a doki. – Igen, kisl�nyok!

-          T�nyleg? – k�nnybe l�badt a szemem.

-          Igen. – felelte k�nnyed�n a doki. �sszeszedel�zk�dtem �s kimentem a csajokhoz.

-          Minden rendben? – k�rdezt�k k�rusban.

-          Aham. K�pzelj�tek, kisl�nyaink lesznek! – �js�goltam �r�mmel. A nyakamba ugrottak a h�r hallat�n.

�gy d�nt�tt�nk, hogy ezt az �r�mh�rt meg�nnepelj�k, �gy az els� utunk egy �tterembe vezetett, ahol alaposan belakm�roztunk. Ut�na pl�z�zni indultunk �s leragadtunk egy bababoltn�l.

Csod�latos kis holmikat tal�ltam, b�r m�g egyet sem vettem meg. Annyira aranyosak voltak azok a picurka kis darabok, hogy majd elolvadtam t�l�k. Eld�nt�ttem, nem hagyom, hogy l�ny l�t�kre a r�zsasz�n domin�ljon a kicsikn�l, mert az t����l… Hmmm, nem az �n st�lusom. Annyi sz�p sz�n van m�g a vil�gon!

Gy�ny�r� babab�torokat is tal�ltam: baldachinos kis�gyak, pelenk�z�k �s kom�dok. F�b�l k�sz�ltek, pomp�sak voltak. Magamban m�r elkezdtem berendezni a gyerekszob�t, de amikor ahhoz a ponthoz �rtem, hogy Fer miben tudna seg�teni … Elszorult a torkom �s elment a kedvem az eg�szt�l. A l�nyok l�tt�k rajtam a hangulatv�ltoz�st, �gy gyorsan kitereltek a boltb�l �s hazafel� vett�k az ir�nyt.

Szerencs�re hamar haza�rt�nk, viszont otthon egy kis meglepet�s fogadott: v�r�s r�zsaszirmok a padl�n, b�torokon �s a v�z�kban minden�tt. A r�zsasz�rmok pedig egy kis m�zeskos�rhoz vezettek, amiben egy picike kis n�metjuh�sz k�ly�k szuszogott. Egy kis k�rtya volt a nyak�ban. Ez �llt rajta:

Csillagot l�ttam a szemedben -
egy k�nnycsepp volt kibuggyan�ban,
m�g r� is csod�lkoztam hosszan,
�s f�jdalmasan megszerettem,
mert �n okoztam.

Szeretlek! Hi�nyzol!

Fernando

-          Ne hagyj el egy ilyen f�rfit Noncsi. – �lelte �t a v�llamat Betti �s Szabus. – Szeret t�ged �s te is szereted �t. Ez nyilv�nval�.

-          Igen. Tudom. De akkor is megb�ntott.

-          Ez igaz. De ne idegen�tsd el magadt�l. Ne legy�l vele ilyen rideg. H�zhatod m�g egy kicsit az agy�t, de ne t�l sok�ig. – engedtek el.

�n csak b�lintottam �s elindultam a szob�mba. Term�szetesen a kiskuty�t kosarastul magammal vittem. Tuti, hogy Kimi alm�b�l sz�rmazik, mert a helyv�ltoztat�sra sem �bredt fel…. Gondolkodtam azon, amit a l�nyok mondtak, �gy felh�vtam �t. Szerda l�v�n m�g nem volt semmi dolga, meg gondoltam am�gy is k�rm�t r�gva v�rja a reakci�mat. Nem is csal�dtam benne, m�r az els� cs�rg�sre felvette.

-          Szijja Kicsim! – m�g mindig el�g f�l�s volt a hangja. Mint egy rosszas�gon kapott kisfi��. Elmosolyodtam rajta.

-          Szia Fernando. – bec�zni m�g nem bec�ztem. Ezt ahogy hallottam � is �szrevette. – K�sz�n�m a vir�gokat �s a kiskuty�t. Nagyon aranyos.

-          �r�l�k, hogy tetszik.

-          Gondolom Kimi� volt a k�ly�k…

-          Igen, de honnan tudod? – csod�lkozott meglepetten. Elmes�ltem neki az elm�letemet. Nevetett rajta egy kicsit. Majd megk�rdezte.

-          Mi volt a vizsg�laton? Minden rendben van?

-          Igen. Teljesen eg�szs�gesek vagyunk.

-          H�la Istennek! – s�hajtott egy nagyot. Mintha egy m�zs�s k� esett volna le a sz�v�r�l.

-          Megtudtam a nem�ket! – �js�goltam semleges hangon.

-          El�rulod? – k�rdezte f�l�nken.

-          Kisl�nyaink lesznek. – m�g mindig �rzelemmentes volt a hangom, de f�leltem, vajon mit sz�l hozz�.

-          Ez csod�s! K�t kis hercegn�! Szeretlek Kicsim, �n….. – itt elcsuklott a hangja. P�r m�sodpercig csak szipogott, majd �gy �reztem most m�r ideje letenni a telefont.

-          Most lerakom. F�radt vagyok, lepihenek. Sok sikert a h�tv�g�re. – kezdtem a b�cs�z�st.

-          Ok�, pihenj csak Kicsim. Vigy�zz magatokra! �s k�sz�n�m! – enyh�lt meg megint a hangja. – Szeretlek.

-          Azt hiszem �n is t�ged, te l�k�tt. – mosolyogtam bele virtu�lisan a tel�ba, majd leraktam. Hagy r�g�djon.