|
74. fejezet
2010.01.15. 14:00
Msnap reggel arra bredtem, hogy valami mszik az gyon. Hirtelen nem tudtam, hogy mi az, de annyira el voltam mg pilledve, hogy csak egy rsnyire nyitottam ki a szememet. Egy ngykzlbon kzeled, jobban mondva ksz szrgombolyagot vltem felfedezni az gy vgben. Rjttem, hogy a kiskyuta az!
gy csinltam, mint aki mg alszik, engedtem, hogy egyre kzelebb oldalazzon hozzm. Egyszercsak a szimatolst reztem a knykmnl. Mg mindig nem mozdultam. Mg kzelebb araszolt. Hirtelen kinyitottam a szememet. A csppsg meglepetten pislogott egyet.
Oldalra hajtottam a fejemet. A kutyuli leutnozta a mozdulatom. Pislogtam egyet. is. Kinyjtottam a nyelvemet. A kis nmetjuhsz pofiban is megjelent egy rzsaszn foltocska. Vakkantottam egyet. Ezt mr nem utnozta, csak meglepdve nzett rm. Diadalmasan felkiltottam:
- HAH! Most megvagy! – nevettem azon, hogy nem utnozta le az n sznalmas kis vau-vau-mat. :D
- J reggelt! – rontott be a szobba Szabus s Betti.
- Nocsak, Fert lecserlted? – nevetett Szabina.
- Nem, csak helyettestik kicsit. Nevet kne neki tallni. – shajtottam fel.
- Kisfi vagy kislny? – rdekldtt Bene, mikzben a kisklyk fle tvt simogatta.
- hmm… Szerintem fi. Nagyon gyesen cserkszett be az gyban. – vigyorogtam felszabadultan.
- Jl hallottam? – lpett be a mesebeli herceg az ajtn. Ttva maradt a szm a csodlkozstl. – Mris lecserltl? – krdezte flsen mosolyogva. Meg volt illetdve, nem tudta hogyan viszonyuljon hozzm. – Mondjuk megrtem. – stttem le a szemt. – Hlye voltam, egy eszement llat. De rlk, hogy a kutyus tetszett. – hajtotta le a buksijt. Nem brtam tovbb nzni. Rnztem knyrgn a lnyokra, k vettk a lapot s kisomfordltak a szobbl. Szpen csendben, feltnsmentesen. Fer is csak akkor vette szre a tvozsukat, amikor csukdott az ajt. – Lelhetek? – krdezte megszeppenve. Blintottam. Aztn csak hallgattunk egy ideig. n trtem meg a csendet.
- Hogy kerltl ide? – krdeztem a torkomat kszrlve.
- Amikor tegnap este beszltnk s elkszntl… gy reztem, hogy ide kell jnnm. Csak egy pici remnyt adtl, de ez olyan volt nekem, mint fuldoklnak a szalmaszl… Belekapaszkodtam. Remlem nem baj. – zavarodott meg megint.
- Nem, nem baj. – nyugtattam meg kicsit a hborg lelkt. – De nem rtem, hogy… Hogy mirt hittl annak a lnynak? s amikor megvdolt, mirt nem velem beszltl azeltt, hogy duzzogni kezdtl?
- A duzzogni elg enyhe kifejezs… - drmgte sajnlkozva. – Elborult az agyam, amikor meglttam azokat a kpeket…
- Amiket nem is nztl meg jl. – vgtam kzbe szemrehnyan.
- Igazad van. Nem nztem meg jl. Csak elnttte a vrs kd az agyamat, belerltem abba a gondolatba, hogy egy msik frfi karjaiban ltlak, hogy elvesztelek. – egszen belemerlt a gondolataiba. – Abban a pr rban, amg nem mentem vissza hozzd, lejtszdott bennem az egsz trtnetnk… Mintha egy filmen lttam volna magunkat. A megismerkedsnktl kezdve egszen addig a napig, akkor tudatosult bennem, hogy belerlnk abba, ha elvesztenlek tged. Raqut is nehz volt kihevernem, de tged soha, de SOHA nem tudtalak volna elfelejteni. Rettent dhs lettem emiatt, nem rtettem, hogyan fgghetek ennyire valakitl. Rjttem, hogy ez a szerelem. – villant fel egy mosoly az arcn. – s erre mindent elcseszek. – temette a tenyerbe az arct. Odaksztam hozz. Pr centire tle lltam meg s csak nztem r. Lassan felemelte a fejt, a szemeiben knnyek csillogtak. Felemelte a kezt s meg akarta simtani az arcomat. Ttovzott.
- Szabad? – krdezte tle szokatlan flnksggel.
- Prbld ki s megtudod. – mondtam neki vrbeli pkerarccal. Megsimtotta az arcomat. Nagyon gyengd volt s az egsz mozdulatot prblta minl jobban elnyjtani. Belecskoltam a tenyerbe. Meglepdtt rajta, de nagyon megrlt neki.
- Szeretlek. – suttogtam bele a tenyerbe, majd Fer tovbb prblkozott s maghoz hzott, hogy gyengden megcskoljon. Hagytam neki. Minden eddigi cskunk kzl, ez volt a legdesebb.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
