Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami mászik az ágyon. Hirtelen nem tudtam, hogy mi az, de annyira el voltam még pilledve, hogy csak egy résnyire nyitottam ki a szememet. Egy négykézlábon közeledő, jobban mondva kúszó szőrgombolyagot véltem felfedezni az ágy végében. Rájöttem, hogy a kiskyuta az!

Úgy csináltam, mint aki még alszik, engedtem, hogy egyre közelebb oldalazzon hozzám. Egyszercsak a szimatolását éreztem a könyökömnél. Még mindig nem mozdultam. Még közelebb araszolt. Hirtelen kinyitottam a szememet. A csöppség meglepetten pislogott egyet.

Oldalra hajtottam a fejemet. A kutyuli leutánozta a mozdulatom. Pislogtam egyet. Ő is. Kinyújtottam a nyelvemet. A kis németjuhász pofiban is megjelent egy rózsaszín foltocska. Vakkantottam egyet. Ezt már nem utánozta, csak meglepődve nézett rám. Diadalmasan felkiáltottam:

-          HAH! Most megvagy! – nevettem azon, hogy nem utánozta le az én szánalmas kis vau-vau-mat. :D

-          Jó reggelt! – rontott be a szobába Szabus és Betti.

-          Nocsak, Fert lecserélted? – nevetett Szabina.

-          Nem, csak helyettesítik kicsit. Nevet kéne neki találni. – sóhajtottam fel.

-          Kisfiú vagy kislány? – érdeklődött Bene, miközben a kiskölyök füle tövét simogatta.

-          Öhmm… Szerintem fiú. Nagyon ügyesen cserkészett be az ágyban. – vigyorogtam felszabadultan.

-          Jól hallottam? – lépett be a mesebeli herceg az ajtón. Tátva maradt a szám a csodálkozástól. – Máris lecseréltél? – kérdezte félősen mosolyogva. Meg volt illetődve, nem tudta hogyan viszonyuljon hozzám. – Mondjuk megértem. – sütöttem le a szemét. – Hülye voltam, egy eszement állat. De örülök, hogy a kutyus tetszett. – hajtotta le a buksiját. Nem bírtam tovább nézni. Ránéztem könyörgőn a lányokra, ők vették a lapot és kisomfordáltak a szobából. Szépen csendben, feltűnésmentesen. Fer is csak akkor vette észre a távozásukat, amikor csukódott az ajtó. – Leülhetek? – kérdezte megszeppenve. Bólintottam. Aztán csak hallgattunk egy ideig. Én törtem meg a csendet.

-          Hogy kerültél ide? – kérdeztem a torkomat köszörülve.

-          Amikor tegnap este beszéltünk és elköszöntél… Úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm. Csak egy pici reményt adtál, de ez olyan volt nekem, mint fuldoklónak a szalmaszál… Belekapaszkodtam. Remélem nem baj. – zavarodott meg megint.

-          Nem, nem baj. – nyugtattam meg kicsit a háborgó lelkét. – De nem értem, hogy… Hogy miért hittél annak a lánynak? És amikor megvádolt, miért nem velem beszéltél azelőtt, hogy duzzogni kezdtél?

-          A duzzogni elég enyhe kifejezés… - dörmögte sajnálkozva. – Elborult az agyam, amikor megláttam azokat a képeket…

-          Amiket nem is néztél meg jól. – vágtam közbe szemrehányóan.

-          Igazad van. Nem néztem meg jól. Csak elöntötte a vörös köd az agyamat, beleőrültem abba a gondolatba, hogy egy másik férfi karjaiban látlak, hogy elveszítelek. – egészen belemerült a gondolataiba. – Abban a pár órában, amíg nem mentem vissza hozzád, lejátszódott bennem az egész történetünk… Mintha egy filmen láttam volna magunkat. A megismerkedésünktől kezdve egészen addig a napig, akkor tudatosult bennem, hogy beleőrülnék abba, ha elveszítenélek téged. Raqut is nehéz volt kihevernem, de téged soha, de SOHA nem tudtalak volna elfelejteni. Rettentő dühös lettem emiatt, nem értettem, hogyan függhetek ennyire valakitől. Rájöttem, hogy ez a szerelem. – villant fel egy mosoly az arcán. – És erre mindent elcseszek. – temette a tenyerébe az arcát. Odakúsztam hozzá. Pár centire tőle álltam meg és csak néztem rá. Lassan felemelte a fejét, a szemeiben könnyek csillogtak. Felemelte a kezét és meg akarta simítani az arcomat. Tétovázott.

-          Szabad? – kérdezte tőle szokatlan félénkséggel.

-          Próbáld ki és megtudod. – mondtam neki vérbeli pókerarccal. Megsimította az arcomat. Nagyon gyengéd volt és az egész mozdulatot próbálta minél jobban elnyújtani. Belecsókoltam a tenyerébe. Meglepődött rajta, de nagyon megörült neki.

-          Szeretlek. – suttogtam bele a tenyerébe, majd Fer tovább próbálkozott és magához húzott, hogy gyengéden megcsókoljon. Hagytam neki. Minden eddigi csókunk közül, ez volt a legédesebb.