- Szóval az elkövetkezendő egy hétben sokkal jobban kell vigyáznotok. Az elmúlt időben igyekeztünk megóvni titeket az újságíróktól és a paparazzóktól de most viszont rátok lesznek eresztve úgyhogy csak óvatosan nyilatkozzatok, mert előszeretettel forgatják ki a szavaitokat. - mondta Flavio a két lánynak akik az irodájába rendelt be egy kis megbeszélésre.
- Szóval most már nekünk is meg kell jelennünk a PR-en? - kérdezte Danica fontoskodva miközben Alejandrára nézet aki piros korall köves nyakláncát szopogatta.
- Természetesen. És kérlek mellőzzétek a más pilóták ócsárolását az újságírók előtt, különösen te Alejandra. - nézett jelentőségteljesen a furán áll dogálló lányra.
- Jól van. - bólintott Alejandra és a teljesen simára vasalt haját a füle mögé tette.
- Hát akkor ezt tisztáztuk. Ó igen és még valami még a héten döntök köztetek, pontosan az utolsó tesztnap előtt egy nappal hogy a szerencsésnek legyen ideje felkészülni a versenyzésre. Jólvan mára befejeztem majd ha esetleg valami gondom támad még akkor majd mondom. Mehettek! - mondta egy legyező kézmozdulattal Flavio majd a lányok sietve kimentek a szoba méretű irodából.
- Hát ez szörnyű, ha benne leszünk az első tizben akkor nyilatkoznunk kell. - mondta Danica miközben Alejandrát figyelte aki felugrott az ablak széles párkányára és onnan lógatta maga elé a lábait.
- Nem érdekel. - mondta kifejezéstelen arccal Alejandra akit csak az foglalkoztatott hogy túlélje a tesztet.
- Most mi bajod? Csak nem bal lábbal keltél? Amúgy meg egészen jól áll neked hogy ilyen egyenes a hajad. Nem olyan szörnyen borzas mint máskor. - csipkedte meg Alejandra lábát fekete csőnadrágján keresztül. - És mond csak nem sülsz meg elevenen ebben a cuccban?
- Nos először is. Semmi bajom. Két lábbal kelek. Hülyén érzem magam egyenes hajjal. Nem sülök meg. És mi az hogy borzos!? - összegezte száját harapdálva Alejandra
- Három órán keresztül vasaltam a hajad. Szerintem olyan magas lesz a számla hogy nekünk fogják benyújtani.
- Kit érdekel a hajvasalás de őszintén? Nem kértelek meg rá különben is ha nem találsz valami normálisabb témát akkor inkább maradj csendben. - mondta Alejandra és leugrott a párkányról pont a fájós lábára ami majdnem össze csuklott alatta. Érezte ahogy meghúzódnak és megfeszülnek a lábában a szallagok. Danica rögtön megfogta barátnőjét és feltámogatta. - Igazán kedves vagy csak rosszul léptem. - mondta majd bizonytalanul elindult a folyosón. - Elmegyek öltözni. - kiáltott vissza félúton.
- Oké. - suttogta maga elé és hosszan nézett a barátnője után néha úgy érezte hogy Alejandra egyátalán nem bízik meg benne és a természete is szörnyen szeszélyes. És néha Fernandoval is egyetértett mikor legszívesebben felpofozta volna a lányt. De hiába valahogy mégis kötődött a lányhoz valami volt benne az a plusz amitől már az első pillanattól tudta hogy jóban lesz vele. Danica néhánypercig némán állt a folyosó sarkán és haja egyik tincsét csavargatta, és kis farmernadrágját húzogatta amit Alejandrától kapott kölcsön. Néhány perc múlva Fernando jott kezében az overalljával.
- Szia Danica! - köszönt előre a lánynak - Na hogy ment a költözés? - kérdezte előzékenyen
- Köszönöm minden a legnagyobb rendben. Veled?
- Hát hogy őszintén szólva nem vagyok a legboldogabb. - húzogatta a száját.
- Miért? - emelte fel kicsit kételkedve Danica a szemöldökét.
- Öszintén szólva a feleségem miatt, nagyobb összeget tüntetett el a számlámról csak úgy. De hát van elég ott ahonnan ez jött. - mondta kicsit vidámabban.
- Biztosan. - sunyított a föld felé Danica - Szerinted nincs valami baja Alejandrának? Legalább harminc fok van ő mégis hosszú nadrágban cipőben pólóban.
- Én már ezt feladtam hogy megtudjam mi baja van Alejandrának. - kopogtatta meg a homlokát Alonso.
- Na azért ne gonoszkodj. - csapta le Danica Alonso kezét.
- Szörnyű személyiség és kész ezt neked is be kell látnod! - mondta Fernando
- Ne hogy azt hidd hogy te egy kicsit is különb vagy!
- De Alejandra más. Hagyjuk. Megyek öltözni. Majd látjuk egymást. Helló.
- Csáó. - mondta Danica majd a folyosón át kisétált a boxokhoz majd óvatosan körülnézve átment a boxutca falához, mivel lassan kezdődött az edzés. Utólag intett Alejandrának aki már overallban állt az autója mellet és a sisakja szíjaival szórakozott. Néhány pillanattal Alonso is megérkezett és Alejandrához sétált.
- Most mutasd meg kislány hogy mit tudsz! - sziszegte Alejandra felé.
- Tessék? - kérdezett vissza hirtelen.
- Rájössz hamar ne félj. - mosolygott Fernando Alejandrára aki egy gusztustalan grimasszal válaszolt. Meg rántotta a vállát majd felhúzta a sisakját és óvatosan belépett az autójába majd leguggolt kinyújtotta a lábát és bepréselte a kezeit a szűk helyre. Hirtelen elfogta az idegesség. Gyűlölte a várakozást, arca elviselhetetlenül viszketett a tűzálló maszk alatt. Majd meglátta ahogy boxa előtt lassan elhúznak az autók majd Fernando is kikanyarodott majd utoljára ő is. Egy két bemelegítő kör után rájött hogy lába nem is igazán akadályozza a vezetésben néha egy egy hirtelen mozdulattól megrándult de semmi baja nem volt. A célegyenesben volt óvatosan rálépett a gázra és megkezdte az ötödik körében az első gyors körét. Az első kanyar után meg is látta az első autót ami ki kellet kerülnie szerencsére a Williams azonnal lehúzódott és könnyedén elment mellette. Aztán jött a baj forrása az egyik egyenesben meglátta Alonso amint még távol tőle autózik. Felrémlett a múltkori eset így Alejandra fohászkodott magában hogy ez ne történjen meg. Nem sokkal később Fernando mögé került, Alonso kihúzódott jobbra és Alejandra mellé került. De hirelen Alonso kigyorsított és egymás mellett száguldottak. - Pedig fogadni mertem volna hogy gyors körön van! - száguldott el a gondolat az agyában, az is eszébe jutott hogy a következő kanyarban nem tudnak így elfordulni. - Mit csináljak? - futott át egy kétségbe esett gondolat, majd hirtelen rájött. Ha most elengedi Fernandot akkor azt fogja hinni hogy Alejandra nem elég masszív. - Ki kell várnom hogy előbb fékezzen a kanyarban mint én. És akkor el tudok menni mellette. - ez egy elég rossz ötlet volt ezt Alejandra is tudta mert ha csak egy másodperccel is később fékeznek mindketten frontálisan ütköznek a fallal. És már előttük is volt a kanyar. - Fékez már, fékezz az Istenért! - könyörgött magában Alejandra. Alonso fékezett és Alejandra elfordult mellette és ő is hatalmasat fékezett Fernando majdnem bele állt de előtte volt. - Sikerült! - gondolta diadalittasan Alejandra de a következő pillanatban Alonso könnyedén elment mellette mert Alejandra a nagy fékezéstől nem tudott elég gyorsan kigyorsítani. - Te naív kezdő! - gondolta magában jóízűen Fernando. - Elvesztettem! Túlzottan zöldfülű vagyok! - bánkódott Alejandra a teszt végéig. Alig várta hogy véget érjen a véget nem érő körözgetés. Behajtott a boxba és mérgesen kipattant az autóból. Flavio azonnal lepattant a boxutca faláról és Alejandrához ment.
- A teszt arra való hogy felmérjük az autónk teljesítőképességét! És nem arra hogy felesleges csatákat vívjunk azt általunk nem igazán kultivált csapattárssal.
- Igen Flavio. - sütötte le a szemét Alejandra
- Menj öltözni! Tizenöt perc múlva nyilatkoznotok kell. - mutatott Falvio az ajtóra és Alejandra elegánsan távozott.
Sietve kapkodta magára a ruháit, megmosta az arcát és kifésült a haját majd egy sapkával a kezében elindult kifelé. Mikor kilépett a tágas kordonnal elkerített térre mikrofonok ezrei magasodtak felé. Lehunyta a szemét és erőt vett magán hogy el ne rohanjon.
- Alejandra mivel magyarázza a pályán vívott csatát a csapattársával? - kérdezte az eggyik bátor új újságíró.
- Ez az eset teljesen átlagos volt. A társam bizonyára kételkedett a képességeimben és megpróbált próbára tenni.
- A múltkori incidense is ebből kifolyólag történt?
- Nem az csak egy egyszeri hibá miatt volt.
- Milyenek az esélyei Danicához képest?
- Ezt nem tudom megmondani.
- Nagy magán a nyomás?
- Viszonylag. De már hozzá vagyok szokva. Elnézést de most mennem kell. - mondta gyorsan amikor meglátta hogy Fernando is ide ért.
- Természetesen köszönöm. - mondta a riporter és máris az Alonsot kifaggatók sorába állt be. Alejandra bemenekült a motorhomeba és leült egy székre, a lába lüktetett kisvártatva Danica jelent meg azt ajtóban.
- Nagyon meg szivattak? - kérdezte
- Nem semmi bajom. De ezt Fernando nem fogja megúszni szárazon nem fog befeketíteni az biztos. - mondta majd felpattant és sietősen megindult kifelé.