- Azért kicsikét peches volt Danica tegnap nem? - kérdezte Robert Fernandótól az egyik nyugodtabb sarokban.
- Tudod Robert, ez nem volt véletlen. - mondta szörnyen nyugodtan Fernando - Emlékszel amikor azt mondta hogy szörnyen megfogom szívatni Alejandrát?
- Úgy érted hogy te? - kerekedett el Robert szeme - Miattad kapott kettős defektet? Ez teljesen átlátszó az a két kerék olyan volt mint amit lefejtettek a felniről.
- Látom nem érted. Nos igen ez teljesen átlátszó mert azt akartam hogy átlátszó legyen. - Robert még mindig üveges szemekkel bámult rá. - Mind ezzel a defektes dologgal Alejandrát akartam egy kicsit elásni. Mivel mind annyian tudjuk hogy nagyon akarja ezt az állást így nem lenne nehéz azt sem elképzelni hogy Alejandra egy kicsit alátesz Danicának hogy legalább az egyik tesztet lenullázza nem? Így egy kicsit meg szerveztem a dolgokat. Nos elintéztem hogy Danica boxába Alejandra gumjait rakják így a videó felvételen ki látszik? Alejandra aki Danica boxában pakolgatja a gumikat.
- És ezt muszály volt? Tudod én bírom Alejandrát és egyátalán nem olyan szörnyű mint ahogy te elővetíted. Amúgy szerintem az egészből nem lesz semmi Fernando. - mondta legyintve Robert.
- Azt hiszed? Most elemzik a videó felvételeket.
- És Flavio nem kérdezi majd meg Alejandrától hogy mit keresett ott? És ha ő azt mondja hogy a szerelők mondták neki. Akiknek mellékesen te mondtad ezt?
- Alejandrának nem fognak hinni. Minden ellene szól. - tárta szét a karját Fernando - És a kis Cravanosa nagyot fog esni.
- És ezt Alejandra mivel érdemelte ki? Azzal hogy tegnap este felpofozott? Bocsika de azt megérdemelted. - kezdett el kuncogni Robert.
- Kösz hogy így mellém állsz. Amúgy meg hamarosan Alejandra és Danica befejezik a tesztet. - mondta Fernanado és elindult a paddock felé. - Te nem jössz.?
- Végül is mehetek. De én nem veszek részt a személyes bosszúdban. - mondta Robert majd váll rántva követte Fernandot Néhány pillanat mulva meglátták az újságírók és pilóták tömegét a Renault istálló előtt.
- Még hogy azt mondtad hogy nem lesz nagy cucc? Ez azért elég nagy felhajtás. - Fernando és Robert átfúrták magukat a riporterek és pilóták tömegén és középen ott látták Alejandrát és Danicát ahogy overallban értetlenül néztek egymásra. Néhány pillanat múlva Flavio lépett a lányokhoz majd gyorsan elvitte őket és a paparazzók tömege lassan széledni kezdett.
Alejandra és Danica a félhomályban sétáltak végig a folyosón Flavio nyomában. Overallban és leizzadtan. Flavio kinyitotta előttük az iroda ajtaját és a lányok elfoglalták a helyüket.
- Ugye nem tudjátok miért vagytok itt? - a lányok némán rázták a fejüket. - Danica mit tapasztaltál tegnap? - Danica szeme elkerekedett majd óvatosan válaszolt.
- Hát. Defektet kaptam.
- És Alejandra te mit fűzöl hozzá? - emelte fel a hangját Flavio
- Semmit. - mondta Alejandra bátran majd felnézett Flaviora.
- Nincs számomra semmi mondani valód? - hajolt egészen közel Alejandrához
- Nincs Uram! - kiáltotta Alejandra
- Akkor mit kerestél Danica boxában a kezedben két hátsó kerékkel? Ugye nem akarod hogy bármi rosszat feltételezzek rólad? - kiabált Flavio
- Azért voltam abban boxban mert az egyik szerelő megkért rá hogy cseréljük ki Danica gumijait az enyémekre! - emelte fel Alejandra is a hangját.
- Rendben ezt vagy elhiszem vagy nem de szeretnék neked hinni! - mondta nyugodtabban Flavio.
- Értem. - sütötte le a szemét Alejandra
- Jó. Elhiszem hogy nem akartál rosszat Danicának. De sajnos nem mindenki van ezen a véleményen. Többek közt a sajtó is. - mondta Flavio és ráült az asztalra. - Sajnos Alejandra visszatértél az eredeti szerepedbe. - nézet rá jelentőségteljesen.
- És a mai tesztünk hogy sikerült? - kérdezte a tárgytól elhatárolódva Danica
- Jól. - mondta tömören Flavio - Ma döntenem kell. És mondhatni cseppet sem könnyítettétek meg a dolgom! Most mehettek. - mondta majd a két lány kisétált a szobából.
- Remélem nem gondolod hogy én... szóval érted? - kérdezte halkan Alejandra
- Alejandra. Én már nem tudom hogy mit higyjek. Nem értelek! Néha aztjhiszem mindent tudok rólad nméha meg azt hogy semmit se! Ki vagy te Alejandra? - kérdezte a lánytól.
- Már magam sem tudom de majd egyszer megpróbálok válaszolni neked. - mondta Alejandra és kinyitotta az öltözője ajtaját. - Majd este látjuk egymást - mondta majd becsukta maga mögött az ajtót. Alaposan át gondolta hogy mit fog most csinálni. Valószínűleg senki sem hisz neki. Még Flavio és Danica sem nagyon. - Mégpedig én küzdeni fogok nem fogom feladni soha! - gondolta majd szedelőzködni kezdett. Megnézte a lábán lévő hegyet majd gyorsan felvette nadrágját és pólóját majd ahogy a lába bírja lesétált. Már késő délután volt. A nap lemenni készülődött és arany színben világította meg a paddock egész területét. Már szinte minden pilóta elment de akik mégis ott voltak azok furcsán méregették a lányt.
- Nico! Nicoooo! - kiabált Alejandra a szőke srác után aki már éppen indulni készülődött de az utolsó pillanatban megfordult.
- Szia! De régen láttalak tegnapelőtt is csak úgy futólag.
- Körülbelül a nyolcas és a kilences kanyar között? - kérdezte Alejandra kevéske iróniával a hangjában
- Ott valahol. Nyúzottnak látszol. Gondolom leterhelt az hogy azt gondolták rólad hogy te megbundáztad Danica tesztjét.
- Úgy valahogy. Iszonyúan érzem magam főleg hogy semmit nem csináltam. És még Danica sem hisz nekem! Nem tudom hogy mit tegyek. Te is hiszel nekik?
- Nem. Őszintén szólva én is kerültem már hasonló helyzetbe még a GP2-őben.
- Te? Te a kis angyal? - képedt el Alejandra
- Sosem mondtam hogy kis angyal vagyok csak nem szerettem volna hogy idő előtt itt hagyd a Forma-1-et nem szabad ilyen korán feladnod! - mondta Nico
- Köszönöm hogy te mellettem állsz. - mondta Alejandra és át ölelte barátját
- Én bármikor. - mondta majd kinyitotta kocsija ajtaját. - Gyere elviszlek.
- Kösz! Hú nagyon köszi. Már csak egy órám maradt hogy átöltözzek és és.. jöjjön aminek jönnie kell. - mondta Alejandra és beszállt az autóba.
- Szorítok érted! - mondta Nico lehuppanva a vezetői ülésre
Alejandrának rettentően jól esett hogy Nico még egy ilyen kényes ügyben is teljességgel mellette áll. - Nico bárhogy leplezi ő egy kis angyal. - döntötte el magában Alejandra aztán más gondolatok kezdték el gyötörni mi lesz ha holnap már haza kell mennie! Nagyon szerette volna ezt az állást, főleg mert nem volt hová visszamennie.
- Na itt is volnánk. Sok szerencsét! De ha akarod vissza is szívesen visszahozlak. De remélem ünnepelni fogunk! Na csak ügyesen. - mondta Nico majd elhajtott Alejandra hosszan integetett utána. Alejandra fel sietett a lépcsőn Danica már bent javában készülődött. Alejandra előhalászta a múltkori vörös blúzát és világosan fénylő fekete nadrágját.
- Kész vagy? - kiabált Danica
- Azonnal. -mondta Alejandra nadrágját húzogatva. - Hogy nézek ki?
- Jobban mint máskor.... - mondta Danica halványan célozni Alejandra szakadt farmeren alapuló öltözködésére.
- Oké megértem. - mondta Alejandra majd Danicával együtt kiléptek az ajtón és gondosan bezárták a lakosztályt. Lementek az előtérbe majd ki a sötét estébe sietve fogtak egy taxit majd tizenöt perc autózás után elértek a találkozási helyre a város legelegánsabb iroda épületéhez, beléptek a hatalmas előterembe. A légkör kínos volt és feszült, feszülten utaztak egymás mellett a liftben, a feszültség akkor sem oldódott amikor már Flavio irodájában álltak egymás mellett. Itt voltak a nagy döntések idejei.
- Azt hiszem a csapattal, eldöntöttük hogy kit választunk. - kezdte Flavio nyugodt hangnemben. - Akiben úgy gondoljuk hogy minden meg van. - mondta Flvaio és kínos csend telepedett a szobára, néma halotti síri csend. A két lány csendben várta a végszót majd hírtelen valami megtörte a csendet.
- Visszalépek! - hallatszott a csendes de határozott szó. - Visszalépek a versenyzési jogomtól, de a csapattal kívánom fenntartani a szerződésemet tesztpilótaként. - odakinn eleredt az eső nagy cseppekben verődött az ablakhoz.
- Valóban? Nagy kár. Sajnálom. - mondta elhalkulva Flavio - Meg fogod bánni.
- Nem nem fogom. Még semmit sem bántam meg! Köszönök mindent. - a hang még mindig határozott és céltudatos volt.
- Alejandra ezt nem teheted! Alejandra! Nem engedem! - mondta Danica mikor Alejandra megfordult az ajtó felé.
- Nem Danica menj! Légy boldog! Légy bajnok verd le Alonsot. - volt egy halovány mosoly Alejandra arcán.
- Köszönöm - suttogta Danica - Soha senki nem tette ezt meg értem! - ölelte meg Alejandrát.
- Én most megyek! - mondta miután Danica elengedte. Alejandra csendben lépkedett a folysón, majd le a liftben. Furcsán érezte magát. Lassan kiment az esőbe ami már őrülten zuhogott, az utcákon nem volt senki. Csak egy autó ácsorgott az utcákon.
- Alejandra? Te itt vagy? És Danica? - kérdezte Nico rosszat sejtve
- Fenn van Flavioval megbeszélik hogy mit fog csinálni holnap. - mondta Alejandra és Nico szemébe nézett.
- De? De Alejandra miért tetted ezt?
- Mert ezt kellett tennem és ne szólj bele az életembe! Nico! törődj a magad dolgával! - kiabált Alejandra és elindult gyalog a esős utcán.