Büszkén sétáltam végig Németországban a paddockon Sebi oldalán aki egy hordozóba hozta Aaront. Mindenhonnan fényképészek jöttek, hogy eltudják készíteni a legjobb képet a piciről. Mindenki teljesen elvolt ájulva tőle, nem is csoda hiszen Sebi szőke haját és kék szemét örökölte ami most egyenlőre feketés kék volt.

Késő délután értem vissza Aaronnal a hotelba. Sebi megbeszélésen volt és már előre sejtettem, hogy idegesen fog vissza jönni, pedig nagyon nyugodt ember. Megfürdettem Aaront majd én is megfürdődtem, csak egy köntöst vettem fel és leültem a kanapéra TV-zni. Elég késő volt már amikor kivágódott az ajtó és Sebi teljesen részegen botorkált be rajta. Aaron egyből felsírt a hírtelen zajra így oda mentem hozzá és elkezdtem simogatni az arcát és vissza tettem a szájába a kiköpött cumit.

- Szia szépségem! – ölelt át hátulról Sebi és elkezdett tapizni.

- Basi neee! – húzódtam el. – Bűzlesz az alkoholtól! Menj tusolj le és aludd ki magad. – indultam el a háló felé de mivel nem hallottam mozgást hátra néztem az ajtóból és még éppen idejében tudtam oda ugrani, hogy elkapjam Aaront, mert Sebi ki szerette volna venni de kicsúszott a kezei közül. Magamhoz öleltem az ismét ordítva síró kisbabát.

- Azt mondtam menj fürdeni és aludd ki magad! – mondtam normális hangerőn. – Részegen pedig ne nyúlj a fiamhoz. – sétálgattam és közben ringattam, hogy megnyugodjon.

- Én vagyok a férfi ebben a tetves családban. – kezdte felemelni a hangját.

- Én pedig a nő aki gondolkodik helyetted is mikor nem vagy beszámítható! – mondtam még mindig normál hangerőn teljesen nyugodtan. – És szépen megkérlek, hogy ne emeld fel a hangod velem szemben és ha már ordítozni akarsz akkor pedig ne Aaron előtt tedd. – tettem vissza a bölcsőbe majd oda mentem Sebi elé és lehúztam róla a felsőt és kilazítottam az övét, hogy a gatya lecsússzon róla.

- Most pedig állt be egy nagy adag hideg víz alá. – löktem meg a fürdő felé.

- Ne idegesíts még te is fel! – mondta dühvel a szemében. – A férjed vagyok. Ha másba nincs is beleszólásom abba van, hogy mit csinálok és, hogy te mit csinálj. És én most azt akarom, hogy… - hagyta a levegőben a mondatát de megfogta a köntösöm kötőjét és egy mozdulattal kioldotta. Belenéztem a szemébe, és tudtam, hogy vagy ez vagy veszekszünk amit nagyon nem akartam. Behunytam a szemem és sóhajtottam egyet, hagytam, hogy szétnyissa rajtam a köntöst hagytam, hogy behúzzon a hálóba és hagytam, hogy rám másszon. Hagytam mert részeg volt és dühvel jött vissza. Kinéztem az ablakon mikor kilépett a boxeréből és teljesen mozdulatlan voltam, pedig fáj. Fájt a lelkem, mert bár tudtam, hogy csak az alkohol miatt van ez az egész, mégis fájt amit mondott és fájt, hogy részegen ugyan de képes ezt megtenni velem. Ez nem volt erőszak, hagytam magam és beletörődtem. Hagytam, hogy a dühét inkább a testemen vezesse le, minthogy kiabáljon amit Aaron is hallana. Pici még és biztos, hogy nem emlékezne rá, de a lelkében ott maradna a folt, hogy veszekedtünk és kiabálás volt. Tudtam, hogy ott maradna mert nekem is ott volt kiskoromból.

- Végeztél? Megnyugodtál? Eszednél vagy annyira, hogy elmenj fürdeni és kialudd az a töménytelen alkoholt ami árad belőled? – kérdeztem tőle amikor rám nehezedett de nem néztem rá.

- Virág én..

- Ne mondj semmit. – néztem rá először mióta lelökött az ágyra. A szemei szinte feketék voltak a szégyentől és a megbánástól. – Tusolj le. Már 11 is elmúlt bőven, és holnap korán kell kelned mert szabadedzés. – másztam ki alóla és összefogtam magam előtt a köntösömet.

- Kicsim én… - kezdte megint.

- Ne kérj bocsánatot, ne szabadozz, ne magyarázkodj. – indultam el ki a nappaliba ahol Aaron ismét felsírt, most már azért mert éhes. Kiemeltem a bölcsőből és szájába tettem a cumisüveget majd elkezdtem vele sétálgatni a szobában.

- Szeretlek, picur. – néztem ahogy a kékes fekete szemivel érdeklődve engem néz. – Apa is nagyon szeret téged. – mosolyodtam el keserűen. – Nem mondom, hogy megvédelek mindentől és nem hagyom, hogy bántsanak vagy csalódj mert az élet része. Soha nem lehetsz maradéktalanul boldog, mert a sors és az élet maga nem fogja hagyni. Kapnod kell egy pofont, hogy visszatérj a földre. Nagyon sok csalódás és fájdalom vár még rád Kicsikém. – gördült le az első könnycsepp az arcomon. – Leszel szerelmes ami egyszerre fáj és egyszerre emel a magasba. Sok lánytól fogsz még pofont kapni egy lopott csók miatt és talán még többtől a viselkedésedért, hiszen mindkét szülőd jól forgatja a szavakat. Érezni fogsz hiányt amikor nincs egy szívednek kedves személy a közeledben, de fájni fog sokak elvesztése akiket azért fogsz elveszteni, hogy érezd mennyire fontosak voltak. Viszont egyet megígérek Aaron Vettel, hogy mindig veled leszek és figyelni fogom először a botladozásaidat majd a  magabiztos lépteket felnőttként. Nem tudhatom, hogy ezt hús-vér emberként tehetem-e vagy már csak szellem ként, de itt leszek. – töröltem meg az arcom a vállamba. – Szeretlek kisfiam, bár még nem is sejtheted mennyire. – folytak ismét ki a könnyeim de mielőtt ismét a vállamba törölhettem volna őket egy lágy érintés letörölte azokat.

- Szeretlek. – ölelt át Sebi hátulról. – És sajnálom, nem tudtam mit cselekszem. Stefano megint sikeresen felhúzott és megint rajtad csattant.  Rettentően sajnálom.

- Tudom, hogy megbántad és sajnálod. – dőltem a mellkasának. – Láttam a szemedben. Nm tudsz előlem semmit eltitkolni, mert a szemed nekem elárul.

- Nem is akarok előled semmit titkolni, soha. – ölelt még szorosabban.

Az élettől ismét kaptunk egy pofont, de álltuk a sarat és reggelre már minden a régi volt. Azóta eltelt 5 hónap és Aaron már komolyan kezdett a dolgok után érdeklődni. Mindenhol ott volt és mégis pillanatok alatt képes volt eltűni mióta rájött a mászás idegtépő művészetére. Sebi Kínában volt és éppen a versenyt néztem fél szemmel mikor kisfiam célba vette a konnektort.

- Na, nyúlj bele. -  guggoltam oda hozzá. – Nyúlj bele és megtudod, hogy apádat miért kapja el a hiszti amikor ott ólálkodsz. – mosolyogtam rá. Leült a konnektor elé és rám nézett majd vissza a konnektorra. Oda néztem a TV-re, hogy történt-e valami, de semmi változás nem volt a lényegben legalábbis miszerint Sebi vezet. Ránéztem Aaron-re aki engem nézett. – Na bele nyúlsz? Ha bele nyúlsz megfog csípni az áram. – magyaráztam neki. Oda fordult a TV felé ahol Sebi éppen előzött. Rámutatott majd okos szemekkel rám nézet. – Ott az apa. Mondjad szépen, apa. – rám pislogott mint egy kisangyal majd mintha semmit nem mondtam volna megint rámutatott a TV-re majd a konnektorra. – Igen, apa azt mondta rá nem szabad, de apa most messze van. Apa téged úúúúgy de úúúúgy félt, hogy elmondani nem tudom. – böktem meg a nóziját mire kancsalított egy pillanatra. – Anya is félt, de hiába mondom, hogy nem szabad annál jobban akarni fogod. – nevettem. – Na? Hallgatunk apára és nem ólálkodunk erre felé vagy hallgatunk anyára belenyúlunk megtanuljuk, hogy rossz és kerüljük? – mosolyogtam rá. Oda mászott hozzám és elkezdte nyújtogatni a kezét. Felemeltem és oda ültünk a TV-elé ahol pont visszajátszották Kevin balesetét. Aggódva figyeltem, ahogy segítséggel tud csak kiszállni és nem tud az egyik lábára ráállni, de azért mutogatott a kamerának, hogy rendben van. Meg nyugodtan, pár perc múlva pedig már azt mutatták, ahogy Sebi először átmegy a kockás zászló alatt. Kikapcsoltam a TV-t, de Aaron egyből nagyon rondán nézett rám.

- Ne nézz így. – böktem meg az orrát. – Így apád szokott amikor rosszat csinálok. – egyből elmosolyodott ahogy vissza kapcsoltam. Elültettem a szőnyegre és kimentem a konyhába teát önteni neki.

- Aja. – kiabált amitől annyira meglepődtem, hogy kiesett a kezemből a merőkanál. – Aja, aja!! app! – kiabálta boldogan.

- Mit mondtál Kicsim? – guggoltam le hozzá boldogan. Sebi tuti kiakad, hogy nem volt itt.

- Aja! App! – mutatott a TV-re ahol éppen a német himnusz ment és Sebit mutatták.

- Igen, nagyon ügyes vagy! – adtam egy nagy puszit a fejére. Egész nap mászott utánam és ha éppen nem vettem észre, hogy megállt vagy elakadt valahol Báró egyből ugatott nekem esetleg maga Aaron kiabált. Másnap amikor Sebi haza ért felkaptam a picurt és beálltam vele az ajtóba.

- Szia! –adott nekem először egy puszit majd Aaronnak.

- App! – nyújtózkodott boldogan felé. Teljesen megdöbbent arcot vágott amikor leesett neki mit hallott. – App, app!! – nyújtózkodott még mindig felé mire Sebi feleszmélt és átvette.

- Aaron nagyon ügyes vagy! - forgatta meg amitől szemünk fénye csak kacagott. Bementem a konyhába mert csörgött a telefon, de majdnem el is ejtettem amikor megértettem miért hívott fel Christian.

- Mi történt? – lépett oda hozzám Sebi.

- Christian hívott, hogy Kevin nem tud Japánba rajthoz állni. – gondolkoztam közben el. – Megkért, hogy üljek be a helyére.

- El vállalod? – nézett rám kérdően.

- Mi a véleményed? Vállaljam vagy ne? – néztem Aaron felé.

- Szerintem Aaron is szívesen utazna egy nagyot. És Eva tud rá vigyázni. Kondiba is vagy rendesen. – mondta váll vonva. – Egy alkalomra? Nem az én döntésem. Ez maximálisan a tiéd. Én rád bízom. Kicsi a komolyabb sérülés esélye már nagyon.

- Aaron. – hívtam oda magamhoz mert eddig Sebi lába mellet ült. – Mit szólnál hozzá, ha utaznánk egyet és a mami is benne lenne a TV-ben? – egyből elkezdett tapsikolni és nevetgélni.

- Ijen, ijen !! – tapsikolt továbbra is. Nem sok időnk volt, mert szerdára már ott kellet lennünk. Össze pakoltunk és már indultunk is.

Az edzések jól mentek, nem volt lemaradásom és az időmérőn is 3. lettem itt Japánban. A verseny előtt adtam egy nagy puszit Aaronnak  aki sírt, ordított de nem tetszett neki, hogy otthagyom pedig eddig mindig viszonozta a puszimat és játszott tovább. Seb is megölelt és elsuttogtunk egy szeretleket. Majd beültünk a kocsiba és onnantól nem volt megállás. Isteni érzés volt újra egy ilyen autóba ülni és vezetni. Cont ment előttem, de ő most fog kört kapni tőlem, ha elengedne.

- Feltart Cont! – szóltam bele mérgesen a rádióba. Zárta az íveket, mintha versenyeznénk, pedig el kéne engednie. Lengetik a kék zászlót neki, de még mindig előttem megy amitől egyre idegesebb lettem. A Suzuka pálya leggyorsabb kanyara jött ahol 300-ig felgyorsulnak az autók, de ő közvetlen előttem lelassított és már csak annyira volt időm, hogy félre rántsam annyira a kormányt, hogy ne telibe kapjam hátulról. Tövig nyomtam a féket, de nem volt sóder ágy csak műfű amin nem tudtam rendesen fékezni és csúszott a kocsi egészen egy bukkanóig ami megdobta az egész szerkezetet és velem együtt pördűlt párat majd frontálisan neki vágódtam a beton falnak amitől iszonyúan fájt minden tagom. Még láttam ahogy emberek futnak a kocsim felé majd minden elsötétült.