Ott �lltam a suzukai p�lya mellet �s n�ztem, ahogy az aut�k lassan elhaladnak a romm� t�rt aut�m mellet. Oda n�ztem ahol becsap�dtam a falba �s m�g a roncsb�l pr�b�lt�k kiszedni az �lettelen testem.

- F�jdalmas �s neh�z, de okkal t�rt�nt ahogy minden m�s az �letben. – hallottam meg r�gen oly im�dott baritont. Oda kaptam a fejem �s Bence ott �lt a falon nem messze a ment�aut�t�l.

- Ez, hogy lehets�ges? – s�t�ltam oda. – Te meghalt, m�r t�bb mint 2 �ve. Akkor �n is..? – hagytam leveg�be a mondatom. 

- Nem, m�g nem hallt�l meg. – r�zta a fej�t. – M�g nem d�nt�tt�k el mi lesz a sorsod. – vissza ford�tottam a fejem a p�lya fel� ahol Sebi haladt �ppen el a biztons�gi aut� m�g�tt. V�gig a roncsot n�zte �s akkor meghallottam a hangj�t.

- Ki�llok, oda kell mennem, ott kell lennem! – kiab�lt. Meglepetten oda n�ztem a b�ty�mra aki csak halv�nyan mosolygott.

- Nem. Nyerd meg a versenyt, nem engednek oda hozz� �s nem tudsz tenni semmit sem. – hallottam meg a szint�n ideges v�laszt a bokszb�l.

- Ezt, hogyan hallhatom? – n�ztem tov�bbra is az elhalad� aut�kat.

- Azt l�tsz �s azt hallasz amit csak szeretn�l. Oda m�sz ahova csak szeretn�l. Egy �rny vagy, egy l�lek. – magyar�zta mik�zben oda s�t�lt mell�m. Kiab�l�st hallottam ez�rt ism�t a roncsra n�ztem. Az �l�ssel egy�tt emeltek ki a kocsib�l �s m�r el�ker�lt a feh�r ponyva is amivel takarj�k, ha a helysz�nen kell ell�tni egy pil�t�t vagy p�lya munk�st.

- Megfogom halni igaz? – n�ztem Benc�re szomor�an.  De � m�r ott �llt a testem mellet. Oda s�t�ltam �n is de jobb lett volna ha nem teszem. A l�bamon l�tszott, hogy elvan t�rve mert furcsa p�zban �llt. A buk�sisakom pedig t�bb helyen is foltos volt az �t�d�st�l. Nem is el�keztem, mikor �t�ttem be ennyiszer �s hogyan. Leh�zt�k a buk�t �s a fejem t�bb helyen is v�res volt �s a sz�mb�l is v�r csorgott. Elborzadtam a l�tv�nyt�l �s legsz�vesebben vissza adtam volna reggelimet. Egy oll�val v�gig v�gta rajtam az over�lt az orvos majd elkezdte a sz�vmassz�st. Minden egyes nyom�s�val egy pillanatra �reztem azt a f�jdalmat ami testembe volt.

- Nem hagyhatom ott Sebastiant �s Aaront sem! – robbant fel bennem a felismer�s. – Nem akarom! Vel�k akarom maradni! – rogytam le �s k�nnyek n�lk�l zokogtam.

- Vel�k maradhatsz, de �k nem fognak t�ged l�tni. – guggolt oda mell�m. Figyeltem ahogy az orvos k�zd �rtem, de bel�l m�r tal�n � is tudta, hogy rem�nytelen. Becsuktam a szemem �s Aaronra gondoltam. Amikor kinyitottam ott �lltam Eva mellet, aki a keservesen s�r� fiamat pr�b�lta nyugtatni kev�s sikerrel.

- Felel�tlen voltam, sajn�lom kicsik�m. – simogattam meg az arc�t amib�l �s csak egy pillanatnyi hidegs�get �rezhetett de a s�r�sa csillapodott.  Tal�n meg�rezte, hogy ott vagyok. Ism�t becsuktam a szemem �s Sebire gondoltam. Amikor felnyitottam a rajtr�cson tal�ltam magam ahol fel-le s�t�lgatott �s nagyon idegesnek t�nt. F�l�n egy f�les volt, hogyha b�rmi h�r van r�lam, egyb�l megtudja. Ism�t k�nnyek n�lk�l kezdtem el s�rni. Tudtam, hogy Aaronnak nem lesz olyan neh�z, hiszen nem fog r�m eml�kezni �s �gy az elfogad�s �s a tov�bb l�p�s is k�nnyebb lesz neki, hiszen m�g csak f�l �ves volt. De Sebinek az elm�lt 2 �vben az �lete nagy r�sz�t �n jelentettem. T�bb �vbe belefog telni mire elfogja a hal�lom, ha valaha is elfogadja. B�r � m�g nem tudhatta, hogy akkor a paddockban �lelt �s cs�kolt meg utolj�ra. 4 k�r volt vissza a versenyb�l, biztos voltam benne, hogy nem engedik el �ket, hiszen mindenkit valamilyen szinten �rinteni, fog ez az eg�sz. �s igazam is lett mert tiszt�n hallottam ahogy Sebi f�l�re mondj�k, hogy nem lesz �j rajt.

- Sebastian, �lj le k�rlek oda. – ment oda Christian Stefano k�s�ret�ben Sebihez akinek f�lelem volt m�r a szem�ben. – Sajn�lom. Nem szabadott volna, felh�vom, de senki nem sz�m�tott r�, hogy ekkor�t bukik. – hajtotta le a fej�t Christian Horner. – Nem tudt�k a p�lya orvosok  megmenteni. S�lyosak voltak a s�r�l�sei. Sajn�lom. – n�zett r� Sebire.

- Nem, ez lehetetlen. – temette a kez�be az arc�t. – Lehetetlen! – kiab�lta m�r k�nnyezve. Oda l�ptem hozz� �s megszerettem volna �lelni, de nem tudtam mert �tsiklott a kezem a v�ll�n. – �t nem vehetik el! �t nem! – omlott �ssze teljesen. Stefano megpr�b�lta meg�lelni de ell�kte mag�t�l. – Hagyj b�k�n. Megyek a dobog�ra. – indult el �s let�r�lte a k�nnyeit. Tudtam, hogy most er�snek mutatja mag�t, de bel�l darabokra t�rt a sz�ve �s a lelke is. Fels�t�lt a dobog�hoz ahol Kimi �s Lewis �lltak ugyan olyan szomor� arccal. Nem sz�ltak Sebihez csak Kimi odany�jtotta neki a t�r�lk�z�t �s a vizes �veget. Az arc�ba locsolta a vizet �s azt�n beletemetkezett a t�r�lk�z�be. Borzalmas volt �gy l�tni, f�leg, hogy miattam volt ilyen �s nem tudtam meg�lelni sem. Kimi mintha hallotta volna a gondolatomat oda l�pett Sebihez �s mag�hoz h�zta. Lewis egy pillanatra d�bbent arcot v�gott, hiszen � m�g nem l�tta, hogy Kimi milyen igaz�b�l de � is oda ment �t megsim�totta Sebi h�t�t.

- A p�ly�n ellens�gek, az �letben t�rsak. – hallottam meg Sebi el-el csukl� hangj�t. Ell�pett Kimit�l �s l�tszott, hogy nagyon nehezen �llja meg k�nnyek n�lk�l. Mindenki meglepet�s�re Kevin bicegett oda Sebihez �s �tadta a magyar z�szl�mat amit minden futamra cipeltem magammal �s egy fekete vastag szalagot. Az arc�n hatalmas f�jdalom volt neki is. Sebi biccentett neki k�sz�net k�pen majd felvette az asztalr�l az els� hely�rt j�r� sapk�t �s kiment a dobog�ra. A t�meg nem �rj�ng�tt szinte teljes volt a csend. Sebi fel�llt a legfels� fokra �s �tk�t�tte a fekete szalaggal a z�szl�mat majd a sz�v�hez emelte �s �gy �llt eg�szen a himnusz v�g�ig. Becs�ltem ami�rt vissza tudta tartani a k�nnyeit, ha tudtam volna �n m�r zokogva estem volna �ssze. Nem emelte magasba a d�jat sem csak lerakta �s megv�rta m�g a t�bbiek is megkapj�k, b�r �k sem �nnepeltek. Sebit elengedt�k a k�telez� interj�kr�l �gy egyb�l a Red Bullhoz ment ahol Eva m�r az ajt�ban �llt Aaronnal a kez�ben.

- R�szv�tem. – mondta neki Eva amikor �tadta Sebinek a kicsit. Nem reag�lt Eva mondat�ra csak bement a szob�mba �s v�gig fek�dt a kanap�n Aaronnal a mellkas�n �s kit�rt bel�le a zokog�s amit eddig vissza fojtott.  Kiny�lt az ajt� �s Kimi j�tt be rajta majd maga ut�n kulcsra z�rta �s le�lt a f�ldre a kanap� mellet. Egyik�j�k sem mondott semmit, nem is igaz�n tudtak volna szerintem. Oda �lltam a kanap� v�g�be �s n�ztem a sz�momra fontos emberek arc�t ahogy eltorzul a f�jdalomt�l. A mindig er�s J�gember arca is cs�kos volt a k�nnyekt�l. Aaron �lt az apja mellkas�n �s a kicsi kez�t oda tette Sebi arc�ra ahol v�gig folytak a k�nnyei.

- App! – r�ncolta �ssze a kis homlok�t. – Aja? – Sebi lecsukta a szemeit, majd fel�lt �s Aaront az �l�be vette.

- Anya elment. – mondta neki rekedt elcsukl� hangon. – Elment nagyon messzire. – simogatta meg a fej�t.

- J�? – k�ret�z�tt le az �l�b�l �s a kanap�ba kapaszkodva �s a szekr�nybe oda totyogott az ajt�hoz �s r�nyomta a kicsi kezeit. – Aja j�? – n�zett h�tra Sebire akib�l megint kit�rt a zokog�s.

- Nem Aaron, Anya nem j�n vissza t�bbet. – mondta neki Kimi. – Olyan messzire ment, hogy nem tud haza j�nni. – Aaron r� n�zett majd Sebire �s az als� polchoz totyogott kapaszkodva �s kih�zta onnan a pulcsimat �s maga ut�n h�zva teljesen egyed�l oda botladozott Sebihez aki egyb�l felkapta.

- Nagyon �gyes vagy kisfiam! – �lelte meg m�g mindig s�rva.

- App! Aja! -  mutatta neki a pulcsimat amit �lelgetett.

- Igen, az Anyu� volt. – b�logatott.

�ltem a padl�n �s legsz�vesebben ord�tottam volna. F�jt �gy l�tni �ket. B�rmit megadtam volna, hogy vel�k lehessek. Hogy �n is megdics�rhessem Aaront az els� l�ptei�rt, hogy megvigasztaljam �ket �s hogy elmondjam nekik sz�zszor, ezerszer, hogy szeretem �ket. De nem tehettem meg. T�bbet nem tehettem meg.