Stephanie elmesélt mindent, ami az öccsénél történt, kivéve, hogy ott volt a bátyám. Bruno megkérte a nőt, hogy ne szóljon róla, mivel tudta, hogy csak kiborítana, ha megtudnám, hogy ő is ott járt. Sebastian pedig megtalálta Leah levelét, amelyet elolvasva csökkent a lelkiismeret-furdalása, de teljesen még mindig nem szűnt meg. Az éjszaka sem aludt túl sokat, másnap pedig az erejét gyűjtötte össze ahhoz, hogy eljöjjön hozzám megbeszélni a történteket. Eközben én kezdtem visszakapni az erőmet. A tudat, hogy a szerelmünk és a házasságunk még mindig megmenthető és még mindig él köztünk, visszahozott a hétköznapokba. Ismét rendesen étkeztem, odafigyeltem önmagamra, az egész délutánom azzal telt, hogy próbáltam összeszedni magam. Másnap reggel gyorsan letusoltam, felvettem egy csokoládébarna szoknyát, hozzá egy tejeskávé színű felsőt. Felhívtam Pete-et, aki örömmel hallotta, hogy vissza akarok menni a férjemhez, így segített kissé elfedni az elmúlt napok látható nyomait. Majd ismét hazamentem, elbúcsúztam Stephanie-tól, aki még aznap haza akart menni. Jane megígérte, hogy kiviszi a reptérre. Így nyugodtan indultam el haza. A kapukódot gyorsan beütöttem és feltűnés nélkül hajtottam a garázshoz. Leparkoltam a Ferrarit, majd kiszálltam. Előkerestem a táskámból a kulcsot és elindultam a bejárati ajtó felé. Valahogy a kulcs nem passzolt a zárba, pedig biztos voltam benne, hogy nem tévedtem. És akkor eszembe jutott. Seb gyakran hagyja a kulcsot a zárba. Így kénytelen voltam csengetni. Türelmesen vártam, míg odaért. Hallottam, ahogy elfordítja a kulcsot a zárban, majd kinyitotta az ajtót. Meglepve bámult rám, szólni nem tudott. Mindketten végignéztünk a másikon. Ugyanolyan volt, mint mikor eljöttem, kivéve az álmos arckifejezését és a feldagadt száját. Majd észrevettem, hogy a kezében az én karikagyűrűmmel babrál. Odanyújtottam neki a kezem, remélve, hogy érti, mire gondolok. Egy pillanatig csak bámulta a szemeimet, majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.

-Hiányzott.- suttogtam, mikor az ékszer ismét a bőrömhöz ért.

-Sajnálom, hogy elszúrtam.- mondta félhangosan.

-Én is.- néztem rá, majd meg akartam csókolni, de eltolt.- Most…?

-Csak a szám miatt.- mutatott rá.- Beszélni is nehéz. És nem akarom, hogy az új első csókunk szörnyű legyen.

-Mi történt veled?- érintettem meg a feldagadt részt, mire felszisszent.

-Gere, majd elmesélem!- húzott beljebb. A nappaliban, a hatalmas kanapén helyezkedtünk el. Kényelmes volt újra az ölelésében lenni. Elmesélte, hogy mi történt vele, míg nem voltunk együtt, majd én is elmondtam mindent. Kölcsönösen bocsánatot kértünk és meg is bocsátottunk.- Azért még lenne egy dolog, amire kíváncsi vagyok.- mondta, miközben a hajammal játszott.

-Mondd, mit nem mondtam még el?- érdeklődtem.

-Ugye nem akarod megtartani a mostani súlyodat? Mert az egy dolog, hogy vékonyabb vagy, de szörnyen lógnak rajtad a ruháid és amikor hozzád érek, olyan, mintha egy csontváz lennél.

-Lehet örülni, mert vissza akarom nyerni a versenysúlyomat.- adtam egy puszit az arcára. Szerencsére ez nagyjából sikerült addigra, mire mennünk kellett Angliába. Kedden éppen pakolásztam, mikor Seb lépett be a hálóba. Hangtalanul mögém lopózott, majd átölelte a derekam.- A szívbajt hozod rám.- mondta neki, miközben megfordultam az ölelésében.

-Bocsi.- vigyorgott, majd közelebb húzta az arcom és megcsókolt. Úgy 2 hét telhetett el az utolsó csókunk óta és be kellett látnom, hogy jobban hiányzott, mint gondoltam. Talán ennek is köszönhető, hogy csak azért hagytuk abba, mert megcsörrent a telefonunk. Mindkettőnké egyszerre.

-Christian küldött egy sms-t, hogy ne felejtsem el, hogy még ma éjszaka elrepülünk Silverstone-ba.- közöltem, miközben visszatértem a pakolászáshoz.

-Szintén zenész.- ült le az ágyra. Nem szólt semmit, csak nézte, amit csinálok.- Örülök, hogy már nem esnek le a cuccaid.- jegyezte meg, ránézve a farmeromra, ami még mindig nagy volt.

-Én is örülök, de még mindig nem tökéletes a dolog.- tettem el néhány Red Bullos pólóját a bőröndjébe.- De a szünetig még van időm visszaszedni azt a néhány kilót.

-A szünetig?- érdeklődött, miközben lehúzott az ölébe, ismételten kizökkentve a pakolásból.

-Igen. Mondtad, hogy a szünet első hetét Finnországban töltjük, a rally miatt, majd a 2. hetet a szüleidnél, és a maradék másfél hetet meg itthon. Abban a maradék másfél hétben 3 fotózásom is lesz, amiket most kellene megcsinálnom egy-egy futam közben, de Pete azt mondta, hogy amíg nem vagyok a topon, addig nem hajlandó képeket készíteni rólam.

-Nem is kell, hogy mindenki lássa a feleségemet egy vita után.- csókolt bele a nyakamba. Nagy nehezen sikerült kiszabadulni a karjai közül. Biztos voltam benne, hogy ha nem fenyegetne az elkésés veszélye, képes lennék folytatni a dolgot, de jelenleg nem volt szükségem még több vitára. És egy mérges csapatfőnök valószínűleg vitázni fog velünk, ha lekéssük a gépet.