Este 11-kor arra vártunk a reptéren, hogy a gépünk végre felszálljon. Merthogy késett a gépünk.

-Amint meglátom a kedvenc csapatfőnökünket, kérdőre vonom, hogy miért nem lett volna jó neki, ha mi csak a reggel 8-kor induló géppel megyünk.- morogtam.

-Kicsim, időnk, mint a tenger!- húzott magához Sebastian.- Nekem csak az a fontos, hogy veled legyek.

-Annyira hiányoztál.- súgtam, miközben elindultunk a gépünk felé.

-Te is nekem.- cirógatta meg az arcom. A sok várakozás után egészen gyorsan feljutottunk a gépre. Kényelmesen elhelyezkedtem a puha első osztályú ülésen, majd a fejemet a férjem vállára hajtottam.

-Nem…- kezdtem volna a kérdésem, de szinte azonnal belevágott.

-Csak meg ne kérdezd, hogy baj-e.- adott a fejemre egy puszit. A repülőút nem volt hosszú, de nekem sikerült elaludnom. A reptérről egyből egy szállodába mentünk, ahol szinte azonnal kidőltünk. Másnap reggel a telefon keltett. A recepcióról telefonáltak, mivel a szoba foglalásakor a mi kedves Christianunk ébresztést kért reggel nyolcra. Morcosan vonultam be a fürdőbe, hogy nagy nehezen embert faragjak magamból. Reméltem, hogy nem futok össze egyhamar Mr. Hornerrel, mert azt nem rakja zsebre, amit tőlem kapni fog. Sebastian próbált nyugtatni, mondva, szerda van, pihenjünk egy kicsit, ránk fér a lazítás. Kissé jobb kedvvel mentem le reggelizni. Majd miután elfogyasztottuk a rendelt ételt, Seb elhatározta, hogy menjünk ki a pályára. Alig értünk ki, már észre is vettem Petrát, aki aggódva pillantott ránk, majd mikor látta, hogy kéz a kézben, szerelmesen sétálunk felé, kissé megnyugodott.

-Sziasztok!- köszönt, miközben azért komolyan végigmért minket.

-Szia, csajszi!- mosolyogtam és átöleltem. Közben azért el sem engedtem a Sebi kezét.

-Jól vagy? Úgy tűnik, hogy fogytál.- vizslatott végig komolyan. Elindultunk a motorhome felé.

-Valóban fogytam, de ne aggódj, minden egyes dekát vissza fogok szedni.- mosolyogtam, miközben a férjem karja a derekamra fonódott. Bent beszéltünk egy-két emberrel, majd a pilótám kitalálta, hogy ideje végigsétálni a pályát.

-Nincs kedvetek velünk jönni?- lépett oda mellénk Adam társaságában.

-Mennék szívesen, de 10 perc múlva jelenésem van Adrian-nél.- mondta Petra.

-És te, Ada?- pillantott rám Seb.

-Ha nem zavarok…- néztem rá, mire a kezét nyújtotta, felhúzott és forrón csókolt.

-Szerinted zavarnál?- súgta és kifelé húzott. Már csak inteni tudtam barátnőmnek. A mérnöke és néhány szerelő (köztük Adam) tartott velünk. Egy percre nem volt hajlandó elengedni, pedig elég gyakran el akartak minket rángatni egymás mellől.  Ő azonban egyetlen pillanatra nem engedte el a kezem, mindenkinek, aki négyszemközt akart beszélni vele, azt mondta, hogy előttem is nyugodtan mondhatják, úgyis mindent megtudnék. Kellemes volt sétálni Silverstone-ban.

-Mi lenne, ha megnyernéd a versenyt?- kérdeztem a drágámat, miközben beértünk a célegyenesbe.

-Megnyerni a versenyt… az a halál lenne a te Jenson-ödnek hazai közönség előtt.- mosolygott gúnyosan. Útközben elkerültük egymást Button-nel és Sebnek nem igazán tetszett, hogy a legnagyobb riválisával ennyire jóban vagyok.

-Szerinted miért téged kértelek arra, hogy nyerj?- mentünk be a bokszutcába ott, ahol alapesetben mindenki kijött.

-Talán, mert én vagyok itt.- rántotta meg a vállát, mire gyengéden fejbe vágtam.- Jól van. Ezt megjegyeztem.

-Reméltem is.- vigyorogtam el, majd felugrottam a hátára. Így cipelt egészen a felségterületünkig.

-Mi van itt? Óvoda?- lépett elénk Christian kissé morcosan.

-Kérlek, Chris, ne ess most nekünk, mert akkor én sem fogok szépeket mondani.- mondtam, miközben ismét a lábaimon álltam.- Lenne mibe belekötnöm.

A férfi nem felelt semmit, csak forgatta a szemeit. Így vettem a bátorságot és elindultam megkeresni a lányokat és a párjaikat, remélve, hogy este esetleg együtt tudunk vacsorázni.