Mivel vacsira mindenféleképpen át kellett mennünk, addigra elő is bújtunk a kis otthonunkból. Seb nem panaszkodhatott, rendesen ettem. Még mindig nem tetszett neki az alakom és ezt néha hangsúlyozta, majd mindig hozzátette, hogy ez az ő hibája.

-Mi lenne velem nélküled?- kérdezte, mikor már az ágyunkban feküdtünk.

-Csak te tudhatod.- mosolyogtam, miközben a kezével játszottam.

-Azt hiszem, hogy az lenne a világvége…- morfondírozott.- Igen, ebben biztos vagyok.

-Örülök neki.- hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.

-Amúgy neked milyen fotózásaid lesznek a szünetben?

-Lesz egy fürdőruhás egy divatkatalógusnak, lesz valami videokliphez egy, meg egy újabb Red Bull promóció.

-Red Bull promóció?- csillant meg a szeme.

-Azt hiszem.- rántottam meg a vállam. Nem tudtam, hogy minek örül ennyire. Abban a pillanatban nem is foglalkoztam a dologgal, jól éreztem magam a karjaiban. A következő hét boldogan és eseménydúsan telt, belegondolva, hogy otthon voltunk, Heppenheimben. Tetszett a kisváros hangulata, az emberek szeretete és a családom. Majd eljött az idő, hogy kimenjünk a pályára. Szerdán reggel átmentünk Seb szüleihez reggelizni és elköszönni… estig. Ők is jönnek utánunk, de sajnos erre a napra még nem kaptak szabadságot.

-Anya, nem mehetnék el?- könyörgött Fabian Heike-nek.

-Kisfiam, majd megyünk együtt este.- felelte a szigorú anya. Ezen ment a vita napok óta. Sebastian mellettem ült és tömte a fejét.

-Mondj már valamit.- bökdöstem meg.

-Nem tehetek semmit.- motyogta és újra enni kezdett.

-Heike, szívesen elvisszük Fabian-t.- néztem anyósomra. Muszáj volt tennem valamit, hogy elkerüljük a világméretű családi viszályt.

-Tényleg?- kérdezték egyszerre hárman.

-Nem fog zavarni. Én örülnék, ha velünk jöhetne.- mosolyogtam rá a nőre.

-Hozom a cuccom.- ugrott fel Fabi és elrohant az emeletre.

-Kisfiam, tényleg nem fog zavarni az öcséd?- ült le velünk szemben a nő.

-Ma nem nagyon csinálunk semmit. Nincs hol zavarni.- válaszolt Seb. Gyorsan befejeztük az étkezést, majd irány a pálya. Kicsit több, mint 2 óra kellett, hogy odaérjünk. Alig parkoltunk le, Tommie (Seb nagy barátja, aki mindenhol ott van) már ott is volt, hogy átadja a jegyeket.

-Haver, irány Christian! Nincs valami jó kedve.- húzta el a száját a srác, majd megindult a bokszutca felé.

-Kicsim, meglesztek?- fordult felém.

-Menj csak!- húztam vissza magamhoz egy csókra. Ezt is csak a mi kedves Tommie-nk szakította meg egy köhögő rohammal.

-Abba lehet hagyni.- mondtam neki durcásan, majd elindultam Fabiannal az oldalamon. A bokszutcába érve láthattuk, hogy már rengetegen vannak. Alig tudtunk közlekedni az emberek között, szlalomoznunk kellett, hogy ne menjünk neki senkinek.

-Sziasztok!- jött szembe vigyorogva Kimi. Fabian egyből le is fagyott. Tudtam, hogy volt már kinn futamon, de nem nagyon engedték neki a szülők, hogy össze-vissza mászkáljon.

-Szia!- köszöntem én is neki és kaptam 2 puszit.

-Szia, Kimi vagyok!- nyújtott kezet a mellettem ácsorgó gyereknek.

-Fabian Vettel!- motyogta végül és kissé remegve, de ő is kinyújtotta a kezét. Kezet fogtak, majd végre a férjem öccse is felengedett egy kicsit.

-Maradnék szívesen, de rohannom kell. Később azért nézzetek be, jó?- kért, majd ment is.

-El sem hiszem.- nézett rám a kissrác.

-Ha kicsit ki tudlak húzni a szüleid felügyelete alól, akkor hidd el, olyanokat látsz majd, amiket más nem.- mosolyogtam és közben lassan elértünk a Red Bullhoz.- Előbb bemenjünk az Energy Station-be, vagy inkább nézzünk szét, hogy mit csinálnak a srácok?

-Menjünk inkább a srácokhoz.- élénkült fel. Így be is mentünk a bokszba, majd szétnéztünk. Éppen Seb autóját kezdték összerakni. A párom és Webber pedig Christiannal csevegtek. Eléggé komoly volt a tekintetük.

-Mi lenne, ha megkeresnénk az egyik barátnőmet és együtt leülnénk sütizni, amíg várunk?- vetettem fel az ötletet, látva, hogy jelenleg Seb nem tud velünk foglalkozni.

-Jó. De utána megkeressük Kimit?- csillant meg Fabian szeme.

-Persze.- nevettem és elindultunk vissza, a motorhome-ba.