Követtük Kimit, majd már tisztázódott a terve. Kutyákat, szánhúzó kutyákat láttunk meg. 10 perc múlva béreltünk is ki párat. Versenyeztünk velük. Az én kutyusaim nagyon gyorsak voltak! Nevettünk egy csomót, így a délután is hamar eltelt.

Este épp indultunk vissza, mikor egy kisebb csapatot vettünk észre. Odamentünk.

-          Szóval. Akik szeretnének a túrán részt venni, azok maradjanak.

Néhányan elszállingóztak, csak két lány és 4 fiatal srác maradtak.

-          Mi is menjünk. Biztos jó lesz.

-          Hát… Mi mást terveztünk. – ölelte át Fer Ren-t. Rob és Sebi is rázták a fejüket.

-          Akkor mi, Toni, Rami és Heikki megyünk. – mondta nekem Kimi. Bólintottam. A többiek elmentek vissza a hotelbe.

Egy alacsony szőke csaj és egy magasabb barna srác jöttek. Narancssárga fényvisszaszórós mellényben. Mindenki kapott sárga mellényt, majd elindultunk. Felcsatoltuk a síléceket és a snowboardokat és már indultunk is.

Kimi egész idő alatt a srácokkal dumált valamiről. Én kissé leszakadtam a többiektől, mert a sícipőm csatját meg kellett erősítenem. Siettem, hogy utolérjem őket. Egy dombos résznél ráléptem a hó eddig kitaposatlan részére, és hirtelen megindult alattam a puha hótakaró, én pedig elkezdtem lefele csúszni, a sok fenyő felé. Azt láttam, hogy egyre közelednek a fák, majd hirtelen feketeség lepett el mindent.

Amint felkeltem nagyon sötét volt. A fejem sajgott. Egyedül voltam a hideg hóban szinte betemetve. Felültem nagy nehezen. Lecsatoltam a sítalpakat, és fel akartam állni. A jobb lábam nagyon fájt. Nem maradhatok viszont itt! Ki tudja, mikor találnának rám. Fel kell mennem a domb tetejére!

Négykézláb elkezdtem felfele menni. Nehéz volt. A felénél nem bírtam tovább. Vártam, de nem jött senki. Mi lesz velem? Meg fogok fagyni itt este! Felmentem, és elfeküdtem. Elkezdtem sírni. Amint elfogytak a könnyeim az égre néztem. Sok csillagot láttam. Egy hullócsillag szökkent át az égen. Behunytam a szemem, majd kívántam valamit. Azt kívántam, hogy bár láthatnám Kimi arcát…

Egy csipogó hangra ébredtem. Valami fehér szobában voltam. Egy ágy. Akkor egy korház? Hogy kerültem ide? Mi történt?

Kimi és egy orvos léptek be. Amint rám néztek kissé elmosolyodtak.

-          Felébredtél?

-          Fel. – mosolyogtam rá. A doki közben megvizsgált.

-          Ez lehet fájni fog. – mondta.

-          Au. – szisszentem fel. A lábam.

-          Röntgenre kell mennünk. Lehet eltört.

-          Akkor… Vége a síelésnek?

-          Attól tartok igen.