Elvégezték a röntgent és bizony eltörött a lábam. Így nem tudok síelni. Kimi a kezei között vitt ki a kocsihoz. A srácok, Toni és Rami is ott vártak minket. Aggódhattak szegények ők is. Az úton szomorúan néztem ki az ablakon. Kimi megfogta a kezem.

-          Mi a baj?

-          Elrontottam a síelést.

-          Dehogy. Ez baleset volt. Majd kitalálunk valami jó programot. Ügye srácok? – nevetett a fiúkra.

-          Naná. Nem hagyunk magadra kislány.

-          Kösz.

Kimi közben a karom simogatta. Nagyon jól esett minden apró érintés. Kissé beleremegtem. Észre is vette, majd nyugtázta. Huncutul elmosolyodott. A hotelbe visszaértünk. Kimi a karjai közt vitt fel. A hálóba az ágyba lerakott.

-          Éhes vagy?

-          Kicsit.

-          Akkor csinálok valami finomságot.

-          Az jó lenne.

-          Sietek.

Feküdtem az ágyban, és vártam. Kopogást hallottam, majd Ren hangját. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó.

-          Fay! Veled mindig történnie kell valaminek?

-          Az élet így izgalmas. – rántottam meg vidáman a vállam.

-          Hogy neked pont az izgalom kell mindig!

-          Ismersz! – nevettem.

Ren feje mögött feltűnt Sebi, Fer és Rob feje is. Meg persze a finn csődület is itt volt.

-          Gyertek be. Csüccs le az ágyra. Ne ott álljatok, mint a szerencsétlenek!

-          Jobban vagy?

-          Jól vagyok, kösz Rob.

-          Szerencsére.

-          Valaki nem akar segíteni kaját csinálni, ha már így összegyűltünk?

-          Majd én! – ment Fer.

-          Szóval, máskor vigyázz jobban!

-          Igen is, anyuci! – szalutáltam. Megölelt végül. – Ne aggódj. Az én hibám volt. Így most elrontottam a síelést. Bocsi srácok. – néztem végig rajtuk.

-          Majd kitalálunk valamit! Holnap pl, ha még jó 2 napig a foglalás, mi lenne, ha elkezdenénk filmeket nézni? Este egy kis horror! – játszotta az ijesztőt Seb drágaság. Mi csak kinevettünk.

-          Akkor bilit nem felejtek hozni!

-          Magadnak? – kérdezett vissza harsányan Seb. Rob mérges pillantást vetett rá.

-          Hát lehet őket nem szeretni? – nevetett fel Ren.

-          A legjobbak! – mosolyogtam.

-          Pedig még én meg sem szólaltam! – húzta ki magát a finnek között Heikki.

-          Jobb is, ha csendben maradsz! A Finn humor nem a legjobb! Az én humorom bezzeg!

-          Tudjuk Rob, tudjuk…

-          Itt a vacsora. – hozta be a két fiú.

Leültek az ágyra, majd együtt mindenki elkezdett enni. Kimivel volt pár szemezgetésünk. Elmosolyodott, majd kacsintott nekem. Tervez talán még valamit? Kíváncsian várom…