Danica reggel nem kelt túlontúl korán legalább tíz óra volt mire kimászott az ágyból, nem is igazán zavartatta. Kócos hajjal kimászott az ágyból és egyenesen Alejandra hálórészéhez indult.
- Jó reggelt! Álomszusz.. - szorult bele a szó amikor meglátta hogy a szoba másik része be van ágyazva és katonás rend uralkodik benne. Alejandra sehol. Meg pillantotta az asztalon heverő üzenetet. Nagy gyöngybetűkkel volt írva Danica számára, aki lassan minden szót megnézve olvasta az üzenetet.

Danica!
Remélem hiszel nekem! Én soha nem akartam neked rosszat!
És sajnálom de néha én sem tudom hogy ki is vagyok valójában.
Sok szerencsét!
Ciao Alejandra!

- Tehát elment. - mondta Danica az üres szobában és a lapot szépen össze hajtotta és berakta a pénztárcájába. Alejandra nélkül még sosem volt kinn a pályán hirtelen kétségbe esett. Gyorsan átrohant a lakórészére és felöltözött majd gyorsan megfésülte a haját és sietve tárcsázta Alejandrát.- Halló - szólt bele egy Danicának egy kicsit ismeretlen hang- Alejandra? - kérdezte halkabban Danica
- Nem Sophie. - mondta unott hangon a vonalról túl a lány.- Ó és Alejandra ott van? Vagy is otthon van?- Az az agyament? Az a szava hihetetlen? Az hát persze hogy itthon van. - mondta Sophia kicsit ideges hanglejtéssel.- És tudod adni.- Nem.
- És miért nem.
- Mert nem tud lejönni Danica! Alejandra lesántult. - mondta kiabálva Sophie hogy Danica felfogja.- Tessék? De tegnap még semmi baja nem volt. - hihetetlenkedett Danica- Ezt akarom épp elmondani. Alejandra két nappal a tesztözön előtt lovas balesetet szenvedett károsodtak az ín szallagjai megmondták neki hogy ne terhelje le erre tessék elmegy félig sántán tesztelni. Hát persze hogy lesántult lábra sem tud állni már az orvos is kinn volt legalább egy hónapig csak a háza körül sétálgathat nem hogy autóba üljön de ez ez az idióta legszívesebben már most visszamenne. - fakadt ki Sophia- Hát ez gáz. - mondta Danica mert jobb híján nem tudott semmi mást mondani. - Mond meg neki hogy idióta és maradjon ágyban mert újra látni akarom vezetni.
- Oké megmondom neki, valami más üzenet, virágcsokor egyéb. Még csak most esett ágynak de máris úszunk a virágokban.
- Köszi Sophie holnap indulok haza, szia! - mondta Danica majd kinyomta a telefont. Hangosan kifújta a levegőt. Hosszan gondolkodott hogy mit fog csinálni a mai napon még csak most ocsúdott fel abból a gondolatból hogy ő vezetni fog egy verseny. Egy versenyen? Sok versenyen! Hamarosan indulnia kellett a pályára mindenképpen bár a történtek után semmi kedve nem volt. Danica mindig úgy érezte hogy csak árnyék a nagyszájú és sérthetetlen szépség Alejandra mellett. Most pedig minden szem rá szegeződik és az ő ölébe hullott ez a hatalmas lehetőség. A nagy tehertől és az idegességtől összeszorult a torka és elég rosszul nézett ki. Bement a fürdőszobába és megmosta az arcát. - Bárcsak ne lennék ennyire gátlásos és szorongó! - kívánta magában Danica amikor a tükör előtt szembe nézett saját maga kivörösödött szemű tükörképével. Megtörölte arcát majd gyorsan kiszaladt a fürdőszobából. kinyitotta az ajtót majd igyekezett magabiztosan végig sétálni a folyosón. Bár még mindig gombócot érzett a torkában azért sokkal jobban nézett ki már. Végig vágtatott a szálloda előcsarnokán majd kilépett az ajtón napsütéses délelőttbe.
- Danica! Bevigyelek a pályára? - kérdezte Fernando aki a kocsia mellett állt.
- Fernando? Köszönöm mert mire taxi jön. Addig be is sétálhatok. - mosolygott kedvesen. Danica megkerülte az autót és beszállt a hátsó ülésre. Csak akkor vette észre hogy valaki ül az anyós ülésen, mikor felismerte nőt halk sikoly hagyta el a száját, olyan hirtelen hogy megakadályozni se volna.
- Ó szia Danica! - köszönt rá igen hideg hangnemben Raquel.
- Hello. - mondta tömören és legszívesebben kiszállt volna az autóból. Danica kezdte magát egy kicsikét rosszul érezni.
- Szívem remélem nem baj hogy Danicát is elvisszük? - kérdezte kedvesen Fernando a feleségét- Ugyan dehogy! - mondta Raquel a maga pökhendi stílusában, Danica egyre jobban vörösödni kezdett, érezte hogy ez a tizenöt perces út lesz élete leghosszabb utazása. Raquel lenéző pillantásokkal illette. Danica azt kívánta bárcsak megnyílna a föld és ő eltűnne.
- Danica? Alejandra már kint van a pályán? - kérdezte Fernando óvatosan
- Nincs. Már hazament. Igaz miért is maradt volna itt hiszen enyém az állás. - Danicának annyira jól esett ki mondania azt hogy "enyém az állás".- Hát akkor gratulálok. Ennek igazán örülök. Nem szerettem volna Cravanosával egy csapatba lenni.
- Elhiszem. Pedig igazán kedves lány. Csak hát őt vagy szeretni vagy utálni lehet. - mondta Danica és hirtelen nem igazán érdekelte hogy Raquel milyen szemeket mereszt rá, kötelességének érezte kiállni barátnője mellett.- Hát akkor én az utóbbihoz tartozom. - mondta Alonso nevetve- Van ilyen. - mondta flegmán Danica majd megeresztett egy halvány mosolyt. Majd mikor Fernando fékezett Danica kipattant az autóból és visszakiabált. - Kösz a fuvart.
- Ez a lány egyre jobban hasonlít Cravanosára. - mondta Raquel.- Nem éppen. Danica okos, értelmes, és nem is olyan flegma és szemét mint Alejandra. - szögezte le Fernando, majd sietve Danica után ment. Raquel féltékenyen húzogatta rajtuk a száját majd ő is bement a paddock területére.
- Sziasztok! - köszönt Danica a kedélyesen pókerező társaságra- Szia Danica te is ülj le. Habár már nem tudsz beszállni tíz perc és mennünk kell. Ugye nem baj? - mondta Giancarlo a lánynak.- Semmi baj nem tudok pókerezni. - mondta Danica és a srácok nagy értetlen szemekkel bámultak rá.Nem sokkal később a srácok széledni kezdtek. Már csak ketten játszottak Trulli és Nico, majd Jarno is úgy döntött hogy elmegy átöltözni.
- Alejandra hol van? - kérdezte Danicától.- Otthon van, lesántult. Lovas balesete volt leterhelte a lábát és lesántult. - mondta Danica
- És tegnap jól leszólt hogy törődjek a saját dolgommal. Szóval felesleges aggódnom. - mondta kedvetlenül Nico- Hát pedig szerintem örülne ha meglátogatnád. De tényleg. - mondta Danica és gyorsan lefirkantotta Alejandra címét.- Tényleg? - kérdezett vissza.- Tényleg. - állt fel Danica és elsétált átöltözni. Sietett mivel nem maradt sok ideje berontott az öltözőbe majd leült egy pillanatra hogy ki tisztuljon a feje. Egyszer csak a léptek koppanását hallotta amik lassan elhalkultak és Danica látta ahogy áll valaki az ajtó előtt. Az idegen kinyitott az ajtót és belépett. -Ez nem lehet igaz! - szisszent fel magában Danica- Alejandra bárcsak itt lennél!- a nő aki belépett az ajtón nem volt más mint Fernando Alonso felesége Raquel.
- Hát te meg mit szeretnél tőllem? -állt fel Danica hogy szembe kerülhessen a pitonnal-
- Nem tudod? Vésd az eszedbe nem fogod itt produkálni magadat! Csak nem Fernando kell neked te ribanc?
- Te tényleg nem vagy normális! Felfogtad hogy én versenyezni akarok nem holmi gazdag pasas után szaladgálni térj észre ember! Ja és beszéljük már át ezt a ribanc kérdést. Le tudsz hajolni abban a szoknyában? Hát persze úgy hogy kilóg a segged. - Danica úgy érezte hogy most lekever egyet annak a nőnek.
- Rendben van most megyek de ezzel még nem végeztünk! - sziszegte Raquel Danica felé
- Várlak. - mondta Danica és szemében a dicsőség tükröződött. - Azért mégis ragadt valami rám Alejandráról. - gondolta diadalittasan.