22. rész

  2010.01.26. 14:38

Alejandra a kelő nappal ébrddt, már sokkal jobban volt igaz már májust írunk. Most is mint minden reggel várta hogy bele nyílaljon a lábába a fájdalom ezzel jelezve hogy a "lába is felkelt" . Némán feküdt az ágyon és várta hogy mikor nyílal bele a fájdalom. De az nem tette, gyorsan felült az ágyában és óvatosan az egyik lábára állt. Ezután lassan a sérült lábával lábújjhegyen állt, majd ránehezedett. Semmi fájdalom. Aztán tett pár lépést, majd rájött hogy felépült. Hirtelen rohanni kezdett le a képcsőn. Olyannyira hogy majdnem megint kitörte a lábát. Kirontott a bejárati ajtón és rohanni kezdett körbe körbe majd nekifutásból cigánykereket vetett és újra szaladt, még soha életében nem érezte magát ennyire jól. Két lábbal átugrotta a karám kerítését. A lovaihoz rohant akik ösztönösen elrohantak előle. Majd kifulladt a sok rohanástól és leült a mező közepére majd hanyatt feküdt. Nem sokkal később egy autó hajtott be az udvarra a lovai máris a kerítéshez szaladtak hogy meg nyihogják az idegent. Danica és Fernando szálltak ki belőle. - Ezek ketten aztán jól összemelegedtek! - gondolta kuncogva a fűben lapulva. Füvet tömött a szájába hogy nehogy hangosan elröhögje magát. Majd úgy döntött hogy kihallgatja a beszélgetést.
- Szerinted nem fogja leharapni a fejem? - kérdezte Fernando.
- Miért tenné. Előttem biztosan nem. Ne feledd bocsánatot akarsz kérni. Nem? Békében akarsz lenni vele vagy nem? Nyugi Alejandra jó fej. És most úgyis az ágyat nyomja lábra sem bír állni. - mondta Danica és megveregette Fernando hátát. - Bocsánatot akar kérni? - kérdezte magától Alejandra, majd remek ötlete támadt. Halkan odakúszott mint valami katona a karám kapujához majd óvatosan a ház falánál lévő bokor mögé guggolt majd egy ügyes kézmozdulattal kikapcsolta a zárat és a kapu lassan kinyílt de addigra Alejandra behúzódott a ház fala mögé. A lovak pedig egyenesen kirontottak Alonsoékra.
- A lovak! - hallotta Alonso felkiáltását mikor a lovai rájuk rontottak. Alejandra iszonyatosan jót nevetett. Santander nevű lova azonnal megismerte Fernandot és kedélyesen hozzáügetett majd az alkarjába harapott. - Azt a jó mindenit. - kiáltott fel fájdalmában - Megharapott. - Alejandra a ház mögött halálra röhögte magát és könnyek folytak le az arcán a nevetéstől.
- Hogy szedjük össze a lovakat? Egyátalán itthon van Alejandra? - húzódott Danica az ajtóhoz.
- Utálom a lovakat. - mondta karját fájlalva Fernando. Majd Alejandra megsajnálta őket és egy nagyot füttyentett és a lovai szép sorba visszatértek a karámba.
- Milyen szép pár! - mondta Alejandra cinikusan amikor előlépett a ház mögül. Fernando és Danica képére csodálkozás ült, ki.
- Nem azt mondtad hogy ki sem bír kelni az ágyból?
- De. - mondta Danica meghökkenve. - Alejandra nem vagy ágyban? - kiáltott oda a lánynak.
- Nem. Sőt jobban vagyok mint bármikor máskor. - Alejandra tényleg a régi volt, cinikus lekezelő, magabiztos, - Fernando te milyen tahó vagy nem hoztál virágot.
- Te meg egy gonosz boszorka vagy.
- Lehet. - sétált Alejandra földes hajával amin aranylóan csillogtak a homokszemek és végre újra hullámos volt. - De én ezzel az arccal ki merek menni az utcára. Én viszont a te helyedben inkább otthon maradnék.
- Vedd már észre magad. Nem tudom mire vagy olyan szörnyen büszke! Ha elfelejtetted volna Danicát választották és nem téged! - hergelte Alejandrát Fernando sikeresen ugyanis a lánynál elszakadt a cérna kirontott a karámból és egyenesen Fernandóval szemben állt meg.
- Tudod te agyament. Most el juttatom a tudatodig hogy én lemondtam a lehetőségről Danica javára úgyhogy semmivel sem vagyok kevesebb mint Danica. - Alejandra megragadta Fernando gallérját és nekinyomta az ajtónak. - Állj le te szemétláda vagy széjjel szedlek de most azonnal te selyemfiú.
- Alejandra ne csináld kérlek! - húzta le barátnőjét Fernandoról Danica.
- Oké nem piszkolom be a kezem! Amúgy Raquel legalább tudja? Ja igen és a házasságtörést azt hiszem Svájcban büntetik. - a lány leszállt Alonsóról és kinyitotta az ajtót és bement a házba,
- Alejandra higgadj le aztán szeretnénk beszélni veled! Légyszíves. - mondta még mindig higgadtan Danica.
- Akkor felmegyek. - mondta Alejandra majd felrohant a lépcsőn hogy valami normálisabb ruhát húzzon. Sietve lecserélt a nadrágját és piszkos bakancsát, egy kevésbé lyukas farmerre és papucsra. - Oké Danica én készen vagyok mi olyan fontosat akartok mondani, amihez át kellett, öltöznöm.
- Kérlek ígérd meg hogy normálisan viselkedsz és nem kiabálsz és lehetőleg nem ütöd le.
- Rendben - mondta Alejandra majd Danica után lesétált a lépcsőn. A nappaliban Alonso ült a kanapén és csendben várta a lányokat.
- Na akkor sziasztok! Jó veszekedést! - mondta Danica és nagy ívben kihúzott a házból.
- Szuper. Ez most akkor az egy ágyban az ellenséggel szindróma? - kérdezte Alejandra majd felrakta a lábát a dohányzóasztalra.
- Az. Nos nézd Alejandra. Szeretném ha befejeznénk az áskálódás. Ez nekem nem jó és azt hiszem neked sem.
- Ó igen most már hogy kiderült hogy milyen pitiáner dologgal próbáltál megfosztani a lehetőségtől, most már ki akarsz békülni csak azért hogy rendben legyen a lelkiismereted. - mondta Alejandra és közbe karba fonta a kezét.
- Nem nem erről van szó! - csattant fel Alonso
- Dehogyisnem! Ugyan már ne nézz palimadárnak.
- Engedj már egy kicsit! Neked is elég sok van a számládon. Te is eléggé utálsz és ne mond hogy ez neked is jó.
- Fernando nekem a kezdetektől nem voltál szimpatikus. Ez ellen nem tudok tenni semmit, ha akarnálak akkor sem kedvelnélek ez az igazság. Ezen nem lehet változtatni.
- Alejandra Cravanosa velemire azt mondta hogy "nem lehet"? Azt hittem te nem ismersz határokat. Kérlek ez nekem így olyan rossz.
- Pedig azt hittem szeretsz sértegetni. - mondta cinikusan Alejandra. - És elég jól alám tettél a múltkor is a kis produkcióddal a pályán. Én lehet hogy megszidtalak párszor de soha nem mentem direkt neked a pályán!
- Persze és a Jerezi akciód? Ne mond hogy nem volt direkt.
- Nem húzódtál le!
- És neked belém kellett állnod. - könyökölt az asztalra majd Alejandra szemeibe nézett. - Most elmondok neked valamit. Halálosan félek a lovaidtól! Megharapott a nagy fekete. - mutatta karját amin szépen kirajzolódott a több tíz centis harapásnyom.
- Mert érzi hogy félsz tőle. Ha nem félsz tőle nem bánt de ha ilyen kis kényes majom vagy akkor húzzál haza a kényelmes dombteteji Svájci házadba ahol nincs hőség sem elmebeteg lovak!
- Neked fogalmam sincs hogy miért költöztem Svájcba!
- Dehogy nincs! A sok paparazzó és a sok adó. Hozzám miért nem jönnek paparazzók?
- Mert félnek tőled azért.
- Erre még nem gondoltam. - merengett el Alejandra - Spanyolnak érzed magad? Akkor költözz haza és élj itt a hazádban! Az a spanyol aki itt él!
- Tudod mennyi adót kellene fizetnem? Rengeteg veszteségem lenne. - magyarázkodott Fernando
- És? - nézett szúrósan Fernando szemébe Alejandra - Még úgy is több pénzed lenne mint az átlag minimálbér és vígan élhetnél.
- Te aztán tudod hogyan manipulálj embereket.
- A specialitásom. - mosolygott először Alejandra szívből Fernandora
- Az. De kivételesen egyet kell értenem veled. Igazad van! Hát örülsz?
- Azt hiszem. - mondta Alejandra majd felpattant a kanapéról és vele egy időben Fernanado is.
- Barátok? - nyújtotta ki a kezét bátortalanul Alejandra felé.
- Barátok! - csapott bele Fernando kezébe majd megszorította és Fernando életében először szépnek látta.