Este fáradtan ültem le az ágyra. Elkezdtem a hajam fésülgetni, és csak gondolkodtam mindazon, ami eddig velem történt. Az egész pályafutásom, az-az előtti életem. Bemutatkoznék.

Wéber Laura vagyok. 1990. július 29.-én születtem Győrben. Oroszlán vagyok tehát horoszkópilag.

Nehéz életem volt eleinte. Az igazi szüleim nagyon szegények voltak. 5-6 éves lehettem, mikor apám elkezdett inni, és bizony volt, hogy néha részegen állított be. Anyával rengeteget veszekedtek. Egy nap ugyan így volt, és apa megbotlott egy játékomban, és ha akkor nem állít be az egyik szomszédunk, nem tudom mi lett volna… Feljelentették a szomszédok apám, és végül intézetbe kerültem. Egy fél évet voltam ott, mikor egy kedves pár, akiknek nem lehetett gyerekük örökbe fogadtak és a nevükre vettek. Így lettem Wéber. Nagyon rendesek voltak velem. Egy nagy házban laktunk. Wéber Tamás, mint kiderült egy gokart csapat tulajdonosa. Felesége, Adrienn pedig egy virágbolt tulajdonosa. Nagyon szeretem a mai napig őket, és soha nem tudom nekik visszaadni azt, amit értem tettek, tesznek.

Az autóversenyzésért folytatott őrületem Tamásnak köszönhetem. Ő mindig nézte a TV-ben az autóversenyeket. Formula1, rally és egyéb számomra akkor ismeretlen szériákat. Egyedül az F1-et néztem nagyobb lelkesedéssel. Lenyűgözött, ahogy mentek a pilóták azokkal a kocsikkal. A világbajnok abban az évben Jacques Villeneuve lett. Megjegyeztem még Michael Schumachert is. Nevelőapám rábeszélt, hogy mi lenne, ha egyik nap kimennék vele a gokart pályára, és kipróbálhatnám. Emlékszem, nagyon mosolyogtam, és megöleltem. Aztán eljött az a bizonyos nap. Beültem abba a pici, fekete járgányba. Már az elindulás is nehézkes volt, de azért sikerült. Aztán amint ráéreztem elkezdtem nyomni, de a falba csapódtam. Akárhányszor próbáltam aznap ott abban a kanyarban menni, nem sikerült koccanó, vagy megállás nélkül menni végig rajta. Fejembe vettem, hogy márpedig én átmegyek azon a kanyaron. Több napba telt, mikor egy esős délelőtt sikerült, és már megértettem mi volt eddig a baj. Többször is átmentem rajta sikeresen. Itt kezdődött a gokartos karrierem, mert Tamás felajánlotta, hogy versenyezzek a most induló Junior kategóriában. Belementem.

A gokartozásban egyre feljebb jutottam, és immáron nem csak hazai, de külföldi kategóriákban is sikerült nyernem. Terveim között még csak és kizárólag a Gokart szerepelt. Elterveztem, hogy profi gokart szerelő lesz belőlem. Ez úton haladtam egészen 2001. nyaráig. Augusztus 19.-én rendezték ugyanis a Magyar nagydíjat. Szerdán Budapestre utaztunk, hogy majd a csütörtökön megrendezésre kerülő bemutató gokart futamon részt vehessek. Meleg idő fogadott minket a Hungaroringi pályán kialakított kisebb gokart pályán. Én egy közeli fa árnyékába menekültem enyhülést remélve. Nem sok jött. Negyed óra múlva felvettem a bukósisakom, és beszálltam a gokartomba. Az utolsó helyről indultam, mivel volt pár kisebb problémám az időfutamon. A rajtot nagyon jól kaptam el, és a 2. kanyarban már én vezettem a 25 fős mezőnyt. Így telt el 2 kör, mikor piros zászlóztak. Leálltunk a célvonalon. Mint kiderült, 4-en összeakadtak, és ezért újraindítják a futamot. Viszont, mindenki az első rajthelyéről indul! Tehát én ismét utolsó helyről. 10 percre kiszállhattunk. Félrevonultam, összeszedtem ismét a koncentrációm, és beültem a gokartba. A 2. rajtnál feljöttem egyből a 3. helyre, és a 2. kör végére ismét én vezettem. 3 kört vertem a végéig a 2. helyezettre! Egy fekete, Minardis ruhában lévő srác intett le minket. Kiszálltunk a gokartokból, és megráztuk egymás kezét. Még rajtam volt a bukó, mikor a srác mellém lépett.

-          Nagyon jó voltál. Mint az igazi profik. A Formula 1-ben lenne a helyed. – mosolygott, majd ment. Elhűlve néztem utána. Tamás jött, és megölelt.

-          Ügyes voltál kislány!

-          Tamás. Ki volt Ő? – mutattam a távozó fiú után.

-          Ő? Fernando Alonso. A Formula 1- es Minardi csapat egyik pilótája. Megdicsért?

-          Meg! Azt mondta…

-          Jön a díjátadó! Gyertek.

-          Megyünk. Majd elmeséled utána, mit mondott, ok?

-          Rendben.

A dobogón büszkén vettem át a kupát, és elképesztő érzés gyülemlett bennem. Eltökéltem, hogy én egyszer Formula1-es pilóta leszek.

Tamás nehezen szerzett nekem egy Formula Junior 1600-as ülést az olasz szériában. Döntés elé álltunk. Vagy kimegyek egyedül az ismeretlenbe, vagy utazgatok, vagy költözünk egy időre. Mondtam már, hogy sokat köszönhetek nekik? Igen. Pontosan az lett, amit gondoltok. Jöttek velem olaszba. 3 évet voltunk ott, és ez idő alatt anyanyelvi szinten megtanultam olaszul. A férfi ellenfelektől egyre keményebb kritikák jöttek. Amíg ezek szóban voltak jelen nem volt olyan nagy probléma, viszont amikor már elkezdtek hivatalosan is ellenem menni, a pehelysúlyom és apró termetem miatt ez már zavaróbb volt. Volt bizony, hogy fel akartam adni és éjszakákat végigbőgtem fent a szobámban. Viszont nappal a fiúk előtt soha nem sírtam el magam! Soha! Nagyon kevés barátom lett, ők is csak a szerelők, mérnökök közül kerültek ki. Viszont, velük nagyon erős barátság, összetartás alakult ki. Sikerült 3 futamgyőzelmet aratnom, és két 2. helyezést is elcsípnem. Az utolsó évünkben átcaplattam az Olasz Formula–Renault bajnokságba. 59 ponttal a 8. lettem. És volt egy 3. helyezésem.

A 2005-ös szezont a Spanyol Formula-3-ban kezdtem. 75 ponttal a 4. helyen végeztem. Nem voltam ezzel teljesen elégedett így áttértünk a Brit Formula 3-ba, ahol bajnok lettem. Végre sikerült az összes fiút magam mögé utasítanom. Viszont, szörnyen elkezdtek ismét támadni ezért. A következő év ismét szenvedés volt. 2007-ben a Formula Nissan magyar futamán sikerült nyernem. Rettentő büszke voltam. a könnyeim folytak, mivel pont a születésnapomon volt. És, ekkor kaptam egy GP2-es ajánlatot.

A GP2-es évek nagyon gyorsan elteltek. Első év siralmasra sikerült, majd 2009-ben minden futamon a dobogón állhattam. Így keresett engem fel Gerhard Berger, hogy mi lenne, ha a csapatához, a Toro Rosso-hoz szerződnék tesztpilótának. Boldogan belementem. Izgalommal készültem a 2010-es tesztpilótai évemre, mikor Buemi-nek akadtak problémái a csapattal, és január 1.-én felhívtak, hogy én leszek az egyik pilóta…

A többit már tudjátok. Az elmúlt pár év mögött magánéletileg egy dolog volt bennem. És ez Fernando. 2001 óta nem tudtam kiverni a fejemből és a szívemből sem. Mindig figyelemmel követtem a pályafutását, és hol együtt örültem, hol együtt sírtam vele. A szívembe égette magát.

Már épp lefekvéshez készülődtem, és megszorítottam a kis medálom, majd beburkolóztam a takarómba.

-          Jó éjt Fernando. Légy most akárhol is…