A tekintete szikrákat küldött felém. Nem értettem semmit.

-          Jó reggelt. Mi a baj szerelmem?

-          SZERELMEM? NE MERÉSZLEJ ÍGY HÍVNI!!! – mondta ingerülten.

-          De, Kimi. Mi a baj? kérdeztem tőle.

-          Mi a baj? Mi a BAJ? Hát EZ! – dobta az ágyamra a mobilom. Megnéztem.

„Te nyertél Kedvesem! Sikerült elcsábítanod tényleg! Te vagy a legjobb! Következő feladat: Tedd tönkre!”

-          Ez… Mi?

-          Én is ezt kérdeztem magamtól! Mi ez?

-          Nem tudom miről van szó itt Kimi! Ez valami…

-          Csapda? Átverés? Ugyan! Szóval a pénzem kell mi? Miért akarsz tönkre tenni? És… Hogyan?

-          Kimi. Ez az SMS bárkitől jöhetett! Miért nem bízol bennem?

-          Mert… Tönkre akarsz tenni!!! – harsogta makacsul.

-          A tegnap esti után? El tudod rólam képzelni, hogy…

-          Nem lényeg! Én amúgy is csak rövidtávra szántam. Szép volt, jó volt…

-          De ennyi volt? – néztem idegesen a szemébe. Nagyot csalódtam benne.

-          Van egy órád, hogy összepakolj… Én addig megyek…

-          MÁR TŰNÖK IS EL INNÉT! NE FÉLJ!

Kiment, és nem is szólt semmit. A párnák közé bújtam zokogva. Miért nem hisz nekem? Mit csináljak? Összepakolok, azt hiszem, és… elmegyek.

Nagy nehezen fekvő gipsszel a lábamon felálltam, és a bőröndömbe bele dobva a cuccaim elindultam kifele. Az ajtót becsaptam, és mentem sírva Renata-ék szobája felé. Hirtelen megbotlottam, és már éreztem, hogy nagyot fogok esni, mikor valaki megfogott. Szorosan magához ölelt. Nem tudtam ki az, de jól esett az ölelés. Minden sírásom kiadtam magamból. Mikor felnéztem a srácra hátráltam egy lépést.

-          Umberto?

-          Fay. Mi történt veled? Mi a baj?

-          Most nem akarok erről veled beszélni…

-          Kérlek. Hátha segíthetek.

-          Most csak Renata-val akarok beszélni. – mutattam az ajtó fele. Biztos mindjárt elkezd bunkózni…

-          Rendben. Elsegítelek odáig. Gyere.

-          Én… Nem…

-          De! Ha már annyi mindent elcsesztem köztünk… Most ezzel hadd térítsek kicsit vissza. bár… tudom, hogy te mindig is utálni fogsz…

-          Hát…

-          Tudod mit! Bebizonyítom, hogy tényleg megbántam mindent! Szólok Kiminek, hogy…

-          NE! Csak neki ne! – kezdtem el ismét sírni.

-          Bántott? Mit tett?

-          Nem… Semmit…

-          De bántott! Megölöm!

-          Umberto! Állj meg! NE!! – kiáltottam utána. Nem hallgatott rám. Ment egyenesen lefele, az étterem fele…