Másnap reggel kissé kótyagosan keltünk fel. Ahogy elnéztem, mindketten elég csapzottak voltunk, úgyhogy beálltunk a zuhany alá. Képzelhetitek, hogy mi volt ott…

Reggel 10-re hoztuk magunkat formába, és csendben leólálkodtunk a többi helységet feltérképezni. Elég meghökkentő látvány tárult elénk: Szabus Bene ölében aludt el és átölelték egymást. Ezen kicsit elröhintettem magamat és Fer sem bírt megállni egy vigyort. Robert és Mark valahogy felmásztak a kanapé támlájára és azon aludtak, nem tudom, hogy a golyóikat ez mennyire fogja megviselni… Mindenesetre ilyenkor örülök, hogy nem születtem férfinek. Sebastian terpeszülésben aludt el az egyik sarokban és a majomkenyérfámat ölelgette Szabus helyett. Most már csak a finn szekcióra voltunk kíváncsiak, ők nem voltak a nappaliban.

-          Szerintem vegyük szemügyre a fürdőszobákat. – pislantott rám sokat tudóan Fernando.

-          Gondolod, hogy ennyire kiütötték magukat? – néztem rá kérdőn.

-          Szívem, az a 20 éves whiskey kis adagokban is ütős, Kimiék pedig nem kis tételben fogyasztották.

-          Ez igaz. – vigyorogtam. – Tudsz valami jó kis löttyöt másnaposság ellen?

-          Én nem… Csak Kimi. – vigyorgott sunyin. – Senkinek nem árulja el a receptet, mindig ő szokta kotyvasztani. Hát most ráfázik.

-          Milyen kis kárörvendő vagy… - bújtam hozzá és adtam egy apró csókot neki.

-          Hmm… - nyitotta ki a szemét utána. – Ez most jól esett. Ez a fürdő üres, ahogy látom.- néztünk körben a földszinti fürdőben. Elindultunk vissza az emeletre. – Egyébként nem bántad meg?

-          Mit? – döbbentem le teljesen.

-          A tegnap estét. – felelte szemlesütve és kicsit elpirulva. – Nem érezted korainak, így az összeveszésünk után?

-          Egyáltalán nem éreztem korainak! – biztosítottam őt vigyorogva. Még mindig lehajtotta a buksiját, úgyhogy az álla alá nyúltam felemeltem az arcát. – Fernando, egyáltalán nem bántam meg. Ezen ne görcsölj! Különben is, nagyon is élveztem a dolgot…. – kacsintottam rá egy hamiskás mosoly kíséretében.

-          Azt hallottam. Senki más nem tud ilyen érzékien nyögni. – felelte immár fülig érő szájjal. Erre viszont elpirultam. – Aranyos vagy ilyen pirosan. – puszilt meg. Majd elfintorodott az orra, ahogy benyitottunk a harmadik fürdőbe.

-          Uhh, ez a bűz! – vágtam én is citromba harapott képet. – Felfordul a gyomrom!

-          Kimiéknek is felfordult. És ki is jött a tartalmuk. – mutatott az összehányt wc felé. Sorban ott feküdtek a finnek.

-          Ennyire érzékletesen azért nem kellett volna. – fordultam el egy pillanatra. – Ezt azért nem gondoltam volna róluk. – sóhajtottam fel.

-          Talán nem hallottál elég Kimis történetet? – húzta fel a szemöldökét Fer.

-          De igen, viszont eddig nem tapasztaltam semmi ilyesmit. Azt hittem csak kitaláció. – ráncoltam a szemöldököm. Majd toppantottam egyet. Meg sem rezdültek. – Pedig még mondtam is nekik, hogyha összehánynak valamit, azt ők fogják feltakarítani! A bejárónőre ilyet nem bízunk!

-          Akkor mire várunk még? – vett elő egy gyűrű csomót a zsebéből. – Tegyük melléjük a takarítókészletet és zárjuk rájuk az ajtót.

-          Drágám, határozottan kárörvendő vagy. És gonosz is. – vigyorogtam rá. Tetszett az ötlet. A kulcs halkan fordult a zárban.